"Ne menj be a sötét erdőbe, vöröske."
Családom és a Gonzalez család ősidők óta ellenséges viszonyban állnak egymással. A nézeteltérés miatt kutya kötelességem lenne elkerülni Joseph Gonzalez gyönyörű, és szent lányát. Ahelyett, hogy a családi vállal...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- És te mit kérsz, szépségem? Ma este bármit kérhetsz, a ház állja! - rezzenéstelen arccal figyeltem, hogy a pultos vigyorogva áll előttem és jobbnál jobb üvegeket mutatott nekem. - Alkoholok közül ajánlhatom esetleg a Jim Beam italt, vagy erősebbet kívánsz mint az Unicum? - államat a kezemre támasztottam és nagyokat pislogva figyeltem a két üveget, amit elém helyezett. Őszintén nem tudtam, hogy mit kérjek. Egyik italt sem ismerem, ezért tanácstalanul felsóhajtottam. Igazából nem tudom, hogy szeretnék e inni. Tekintetemmel oldalra pillantottam és felvont szemöldökkel néztem Ramsey irányába. Mellettem ült a férfi, aki a boldogságom és a boldogtalanságom okozója. Közel volt hozzám, ezt pedig nehezen viseltem. Ismerő, fojtogató illata megbabonázott. Egyszerre volt érzéki, édes és vad is. Mélyen szívtam be az illatot és próbáltam leplezni a hatást, amit neki köszönhetek. Ramsey eszméletlenül jóképű volt. Közte és Kevin között kapkodtam a fejem. Hasonlítottak. Elképesztően hasonlítottak, Ramsey pedig észre sem vette. Bőrük bronz színű volt, orruk vékony, tekintetük pedig csillogott. Soha nem felejtem el az igazságot, amit megtudtam. Számomra még mindig hihetetlen, hogy Ramsey Lanchester fia. Pontosabban, Ramsey Lanchester lenne az igazi neve. Mosolyra húztam az ajkam. Figyeltem, hogy beszélgetnek és jót szórakoznak egymással. Boldogsággal töltött el, hogy Ramsey megtalálta önmagát. Kevin minden szempontból segített neki. - Szóval...mit adhatok? - szólalt meg újra a pultos. Gondolataimból kizökkenve megcsóváltam a fejem, majd ujjammal a Jim Beam felé mutattam.
- Azt hiszem, hogy kérek...
- Csak egy pohár limonádé lesz - szinte lassított felvételben láttam, hogy Ramsey mellém ült és hátra túrja a haját. Aprót biccentett, a pultos pedig értette a célzást. Minden bizonnyal nem akarta, hogy ma este alkoholt igyak.
- Á, értem én! Akkor maradjunk egy frissítő...
- Jim Beam italt választom! - összefont karokkal oldalra biccentettem a fejem, és mosolyogva néztem, ahogy kitölt nekem az italból. Felemeltem az átlátszó poharat, utána Ramsey felé fordultam, akinek tekintete szikrákat szórt. Vicces! Ma este nem az lesz amit akar. Felvont szemöldökkel figyeltem, hogy állát megtámasztja a kezén, majd végig nézi ahogy lehúzom az italt. Marta a nyelőcsőmet. Kellemetlen volt, fűszeres és erős.
- Nem a legjobb, igaz? - fürkészte az arcomat.
- Szeretnék még egy pohárral - mutatóujjamat feltettem és visszatoltam az üres poharat. A pultos eleget tett a kérésemnek, szinte azonnal újra töltötte a poharamat. Az igazság az, hogy nem akartam józan maradni. Ramsey közelsége, az illata és a hangja emlékeket juttatott az eszembe. Szorult szívvel vettem tudomásul, hogy ez a férfi már nem az enyém. Megbolondított a gondolat, hogy bárkié lehet. Megbolondított a közelsége és az, hogy nem érhetek hozzá. Tekintetemmel az ajkát néztem. Látszatra puha és makulátlan volt. Eszembe jutott, hogy mennyi mindent csinált az ajkával. Testemet végig járta a borzongás, majd megigazítottam a hajam. Terelnem kellett a gondolataimat, különben biztos, hogy hülyeséget fogok mondani. Vagy csinálni. Lanchester felé biccentettem. - Ti ketten egész jól kijöttök egymással. Meglepő - felvontam a szemöldökömet, ő pedig Kevin felé nézett. Apró mosolyra húzta az ajkát, ezért a szeme mellett nevető ráncok futottak össze. Kevin beszélgetett valakivel, ezért nem láthatta, hogy figyeljük őt.
