Veled minden jó Jikook változat +18

Hirtelen ötlet

Jimin pov

Meg van az, amikor hétvége van, nem kell iskolába vagy éppen dolgozni menni, azt hiszed, hogy tiéd az a két rohadt teljes nap, eltervezed, hogy nagyjából mivel fogod tölteni, aztán az egészet keresztbe húzzák? Nos, nekem pont ilyen volt a szombatom.

Egésznap elvoltam, tanultam egy keveset, néztem pár részt az új kedvenc sorozatomból, majd olyan hét óra körül kaptam egy üzenetet legjobb barátomtól, miszerint öt perc múlva nálunk van, addigra pedig szedjem össze magamat. Nem tudtam, hogy pontosan ez mit is jelentett, de meglepő volt, hogy egyáltalán bejelentkezett, amikor a legtöbbször csak random beállított.

- Te még nem vagy kész? – Mért végig Jin, ahogy belépett a házba. Egy fekete farmert, és egy hosszított nagyon rózsaszín pulcsit viselt, miközben áradt belőle a finom parfüm illat. Ellenben én csak egy elnyűtt mackónadrágot viseltem egy kinyúlt pólóval.

- Mégis mire? – kérdeztem értetlenkedve. Egyáltalán miért van itt?

- Elmegyünk bulizni – közölte magától értetődően, mintha csak arról számolt volna be, hogy hétfőn iskolába kell menni.

- Mi van? – akadtam ki teljesen. – Biztos, hogy nem! Különben is, nem úgy volt, hogy besegítesz az étterembe?

- Szinte semmi foglalásunk nem volt mára, szóval anyáék elengedtek – felelte Jin váll rendítve, majd minden szó nélkül elvonult a szobámba. Követtem őt, miközben azon agyaltam, hogy mégis hogyan kéne lebeszélnem őt erről az egészről. A srác egy cukorbomba volt, de ha elhatározott valamit, akkor képes volt addig hisztizni, amíg minden úgy nem történt, ahogy azt ő kívánta.

- Elkéne kezdenem használni valami szemránckrémet – motyogta magának, ahogy a szekrényem tükrénél vizslatta az arcát.

- Alig múltál tizenkilenc – sóhajtottam szemforgatva, mire ő csak lepisszegett. – Jin, nekem ez most tényleg nem megy, nincs kedvem kimozdulni.

- Hány buliba is jöttél el velem eddig? – pillantott rám az idősebb szúrós szemekkel, mire kínomban kinyögtem valami olyasmit, hogy nem sokra. – Egyre sem! – vágta rá legjobb barátom azonnal, és itt már valahol éreztem, hogy elvesztettem a csatát vele szemben.

- Jiiiiin – kezdtem el hisztisen picsogni, hátha ez egy kicsit meghatja, de minden hiába való volt, ahogy megláttam határozott arckifejezését, ahogy keresztbefont karokkal állt a szekrényemnél.

- Komolyan nem értelek – kezdett bele fejcsóválva a monológjába, amit feltételeztem már előre megtervezett idefelé. – Átmentél egy hatalmas átalakuláson, kurva jól nézel ki, szexi lettél, de te ugyanúgy bezárod magadat, és bújkálsz minden és mindenki elől.

- Ez nem igaz! – ellenkeztem azonnal, mire ő rákontrázott.

- Oké, akkor gyere el velem a ma esti buliba – mondta ravasz mosollyal az arcán, és valahol itt adtam fel végleg. Teljesen vert helyzetben voltam, ha tovább hisztiznék, hogy itthon akarok maradni, akkor azzal csak neki adnék igazat, és azt életem hátralevő részében hallgathatnám, amihez semmi kedvem nem volt.

- Mégis milyen buli ez? – érdeklődtem szemforgatva, mire legjobb barátom örömében tapsikolni kezdett, hiszen tudta, hogy nyert ügye van. Francba az egésszel.

- Az a Kai nevű srác szervezi, tudod, aki alattunk jár eggyel.

- Az akinek olyan Ken baba feje van? – kérdeztem, mire Jin csak bólintott egyet. – És miért is hívott ő meg téged ebbe a buliba?

- Az egyik haverjával kavarok most, Baekhyunnal – felelte a magasabb, miközben már derékig a szekrényemben matatott, hogy segítsen kiválasztani az esti öltözékemet, amit a legkevésbé sem akartam.

Igazából nem lepődtem meg azon, amit Jin mondott, elvégre velem ellentétben ő szeretett az élvezeteknek élni. Nem volt egy világi ribanc, félreértés ne essék, de mondjuk úgy, hogy mindig volt valakije, akivel kiélte az ilyesfajta szükségleteit. Az egy éjszakás kalandokat azokat kihagyta, inkább alkalmi kapcsolatai voltak, abból sem sok, illetve kétszer próbálkozott rendes párkapcsolattal is, de valahogy nem érezte jónak őket, pontosabban úgy fogalmazott, hogy nem érzett egyáltalán semmit. Bármennyire is szégyen, vagy nem, jómagam még szűz voltam minden téren, még a csókolózást sem tapasztaltam meg, hiába voltam már tizennyolc éves. Sokáig a nemi identitásomat sem tudtam eldönteni, és úgy nagyjából két éve jöttem csak rá, hogy meleg vagyok, addig meg csak őrlődtem magamba. Viszont hiába jött a nagy felismerés, miszerint saját kapura játszok, a kutyának sem kellettem a külsőm miatt, most meg már én éreztem gáznak, hogy olyanok próbálkoztak be nálam, akik eddig cikiztek a súlyom, a hajam vagy éppen a szemüvegem miatt.

- Tudtam én, hogy meg kellett ezt vennünk – mászott ki a szekrényemből Jin egy diadalittas mosollyal az arcán kezében egy fekete bőrnadrággal. Na, neeeeeem...

- Kizárt! – vágtam rá azonnal. Még a suli kezdete előtt elmentünk együtt vásárolni, hogy új ruhákat vegyünk nekem, illetve nem ártott egy kis stílusváltás sem, majd a nap vége felé legjobb barátom meglátta azt a bőrgatyát, és addig hisztizett az üzlet kellős közepén, amíg fel nem próbáltam az említett ruhadarabot, majd utána még egy kis toporzékolás után meg is vettem azt, végül hazaérve a szekrényem mélyére száműztem azzal a céllal, hogy soha a büdös életben nem fogom felvenni.

- Jiminiiieee – kezdett bele egy újabb hisztibe, én pedig a halántékomhoz kapva masszírozni kezdtem azt, mert már most kezdett fájni fejem.

Még egy ideig veszekedtünk, amiből hamar elegem lett, így engedtem az idősebbnek, és végül felvettem azt a szart, hogy boldog legyen.

- Örülsz? – kérdeztem flegmán, ahogy kijöttem a fürdőből átöltözve. A bőrnadrághoz végül egy világoskék lenge inget választottam, amibe már nem volt beleszólása.

- Őrülten szexi vagy, valaki ma tuti rád mászik – kacsintott rám Jin, mire éreztem, hogy arcommal együtt a füleim is vörösödni kezdenek.

Apával hamar lerendeztem a dolgot, igazából még örült is neki, hogy végre egy kicsit kimozdulok, Jinben pedig talán még jobban is megbízott mint bennem. Hatalmas szerencsém volt vele, mert annak ellenére, hogy anya korán elhagyott minket, igazán sosem éreztem a hiányát, ő mindent pótólt azzal, hogy támogatott mindenben, még az sem igazán érdekelte, amikor bevallottam neki, hogy meleg vagyok. Neki tényleg csak az számított, hogy én boldog legyek.

- De azért ne próbálj ki parti drogokat! – kötötte a lelkemre, mielőtt elindultunk, én pedig megígérve neki mindent is elindultam életem első bulijára.



Úgy negyven percen belül megérkeztünk ennek a Kainak a házához, ami nagyobb volt, mint az átlag, mint mondjuk az amiben én laktam, de nem tartozott a luxus negyedhez. Az ajtó nyitva volt, így Jinnel simán csak besétáltunk, viszont kellett nekem pár perc amíg megszoktam a hangos zenét, az ember tömeget és a furcsa szagokat.

- Gyere, igyunk valamit! – intett Jin a konyha felé, ami a hatalmas nappaliból nyílt, én pedig tétován követtem őt, elvégre ismeretlenül nem nagyon tudtam mást tenni.

- Nekem csak valami gyengét – búgtam az idősebb felé, mire az a kezembe nyomott egy poharat, amiben látszólag gyümölcslé volt, de a szaga elárulta, hogy mást is tartalmaz.

- Vodkanarancs – felelte mosolyogva, majd megmutatta, hogy ő is azt iszik. – Nyugi, a tiédbe csak egy keveset tettem.

Összekoccintva a piros műanyag poharat inni kezdtem, és bár sokkal rosszabbra számítottam, elsőre nem is volt olyan rossz.

- Ez egész jó! – mondtam, miközben újra belekortyoltam az italba.

- Csak óvatosan kiscsibe, itatja magát, de ha beüt, akkor véged – figyelmeztetett legjobb barátom, majd a karomnál fogva kivezetett a konyhából. A nappalin végig menve rengeteg ismerős arcot láttam a suliból, és ez a hátsó kertben sem volt másképpen.

- Jinie, szia! – köszöntött minket Kai, akit eddig csak látásból ismertem a markáns arca miatt.

- Szia, drágám – köszönt az idősebb mosolyogva, majd lopva rám pillantott. – Ő itt a legjobb barátom, Park Jimin.

- Azta! – füttyentett egyet elismerően Kai. – Hallottam pletykákat, hogy az egyik végzős eléggé megváltozott, de nem gondoltam volna, hogy te lennél az. Ez igen, gratulálok! Bizonyára nagyon sok kitartásra és erőre volt szükséged mindehhez.

- Köszönöm – motyogtam szégyenlősen, füleim pedig égni kezdtek a sok bók hallatán. Jól esett, hogy végre valaki nem azzal jött, hogy milyen plasztikai műtéteken estem át, vagy hogy mennyibe került a zsírleszívásom.

- Baekhyun is itt van valahol – villantott egy ravasz mosolyt a fiatalabb Jin felé. – Az emeleten van két vendégszoba, az egyik zárva van és nála van a kulcs, de kérlek húzzatok ágyneműt utána.

- Nem mintha a bejárónőd nem csinálná meg – felelte legjobb barátom szemforgatva, mire a másik csak rosszallóan megrázta a fejét.

- Az a szerencséd, hogy te vagy az idősebb. Na de, nekem mennem kell, én is összeakarok ma magamnak szedni valakit. Örültem a találkozásnak Jimin! – Intett egyet mosolyogva Kai, majd már ott sem volt.

- Kedvesnek tűnik – feleltem, majd kortyoltam egy újabbat a már jócskán megfogyatkozott italomból. – Csinálsz nekem még egyet? – nyújtottam a poharat Jin felé, aki mosolyogva konstatálta, hogy a terve működni látszik miszerint kimozdít egy kicsit a komfortzónámból. Bevallom először tényleg foggal-körömmel ellene voltam, de bekellett látnom, hogy egy kicsit igaza volt. Nem csak a külsőmet kell megváltoztatnom ahhoz, hogy szeretni tudjam magam, hanem ideje a belsőmet is egy kicsit helyrerázni, és végre igazi tizennyolc évesként viselkednem.

Nos, a másik dolog, amiben legjobb barátomnak igaza volt, azaz, hogy a vodkanarancs valóban itatja magát. Másfél órával később már túl voltam a harmadik poháron, amikor egyszer csak megszédültem, és muszáj voltam leülni az egyik kanapéra.

- Minden rendben? – kérdezte Jin, ahogy mellém vágódott, de vörös szemei, és akadozó beszéde elárulta, hogy már ő sincs józan állapotában.

- Persze, csak leülök egy kicsit – feleltem bólogatva, majd hirtelen hatalmas kiabálásra lettem figyelmes a bejárati ajtó felől.

A suli, illetve az osztály három nagyfiúja lépett be. Név szerint Kim Namjoon, Min Yoongi és Jeon Jungkook. Utóbbi próbált meg tegnap befűzni, ami teljesen kiment a fejemből, és eszembe sem jutott, hogy a buli amire tegnap olyan kedvesen meginvitált az esetleg egyezhet ezzel a bulival. Nam éppen leállt valakivel beszélgetni, amíg Yoongi unottan ácsorgott zsebre dugott kézzel, ellenben Jungkook sötét szemeivel végig pásztázta az egész nappalit, végül tekintete rajtam állapodott meg. Pár pillanatig egymás szemébe néztünk, végül zavartan visszafordítottam a fejemet a mellettem ülőhöz.

- Ne is törődj vele – legyintett egyet Jin. – Itt vagyok, és megvédelek bármitőőőől! – húzta el az utolsó szót, majd szipogva beletúrt a hajába. – Na, de! Mit mond a félénk sünilány az első randiján?

Normál esetben ellenkeztem volna az idősebbel, hogy ne fárasszon most a szarságaival, de annyira szanaszét éreztem magamat, hogy még erőm se volt hozzá.

- Mit?

- Ne hozz avarba! – kiabálta el magát, majd a vállamra csapva hangosan nevetni kezdett. Édes istenem, hogy ez tényleg soha nem fogy ki a hülyeségeiből.

- Csatlakozhatok esetleg? – hallottam meg magam mögül egy mély orgánumot, amit eddig csak nagyon ritkán hallottam az osztályban. Megfordulva végig mértem az előttem álló szürke hajút, akire mindig is borzasztó féltékeny voltam, amiért minden évben elhappolta előlem az osztályelső díjat. Teljesen mindegy volt, hogy mennyire tanultam, mennyit görnyedtem a könyvek fölött, ő valahogy mindig túlteljesített, és ez elképesztően zavart.

- Fiús estét tartunk – vágta rá Jin, miközben felkelt a kanapéról.

- Akkor miért egy buliba jöttetek? – kérdezte Namjoon szemöldök ráncolva, és erre már legjobb barátom sem tudott mit mondani. – Seokjin, igaz?

- Foglalt vagyok! – tolta a szürke hajú arcába görbe mutatóujját, mire az még zavartabb lett. – Értem én, hogy beléptél és egyszerűen csak nem tudtál ellenállni a gyönyörű bájomnak, hidd el ezzel még elég sokan vannak így, de hozzám be kell állnod a sorba, ha akarsz valamit.

- Igazából Jimin miatt jöttem – felelte lazán Nam, nekem pedig kellett pár másodperc mire realizáltam, hogy rólam van szó. Jinnek még az ajkai is elnyíltak a döbbenettől, majd sértődötten vissza vágta magát a kanapére mellém.

- Na, persze! – csattant fel drámaian. – Ő most éppen szabad, a magadfajtákra pedig jellemző, hogy nem küzdenek meg az életben semmiért, inkább a könnyebb utat választják!

- Te most burkoltan lecsúnyáztál? – kérdeztem hunyorítva, mire a barna hajú az arcomba mászva két oldalról a pofimra fogott.

- Tudod, hogy te vagy a legszebb fiú, akit ismerek – mondta gügyögve, nekem pedig egy pillanatra ellágyult a szívem. – De persze csak utánam! Sajnálom kiscsibe, ez nem a te hibád, én vagyok túl szép erre a világra. – Komolyan nem is értem mit vártam.

- Tényleg szabad vagy? – puhatolózott tovább a szürke hajú, mire tétován bólintottam. Tudtam, hogy Namjoon nem sokkal különb a másik kettő vadbaromtól, ugyanúgy csak az egyéjszakáknak élt, és pletykákból hallottam, hogy nem vetette meg a füvet és a piát sem, bár közel sem volt olyan elvetemült, mint Yoongi és Jungkook, mindemellett viszont borzasztó okos volt, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy tudott egyszerre bulikba járni, népszerű lenni, és osztályelső maradni.

- Akkor ha gondolod, szívesen innék veled egy italt – mosolyodott el osztálytársam, mire Jinre néztem, akinek őszintén szólva nem sok mindent tudtam leolvasni az arcáról.

- Megkeresem Bangchant, de legkésőbb egykor elindulunk! – mondta határozottan legjobb barátom, mire egy újabb bólintás volt a válaszom. Az órámra pillantva láttam, hogy addig még volt bő két óránk. – Te pedig! – mutatott rá újra a szürke hajúra görbe ujjával, arcán már nyoma sem volt az előbbi ittas állapotának. – Ha megtudom, hogy valami olyat teszel vele, amit ő nem akar, akkor a gyönyörűségem mellett a haragomat is megtapasztalod.

Igazából annyira vicces volt az egész helyzet, hogy muszáj volt felkuncognom, miután Jin elhagyta a terepet, és ránézve Namjoonra ő is csak mosolygott az egész helyzeten.

- Tudom, hogy madarat tolláról, embert barátjáról, de hidd el nekem, én vagyok a legszelídebb – mondta védekezően a szürke hajú, mire egy aprót bólintottam. – Szóval, akkor iszunk valamit?

Egy pillanatig elgondolkoztam, de aztán úgy voltam vele, hogy nagy baj nem történhet. Nyílt terepen vagyunk emberek között, megiszok még egy pohárkával, elbeszélgetek Nammal, hátha megtudom a titkát a tanulással kapcsolatban, lazulok még egy kicsit, aztán Jinnel hazamászunk hajnali kettőre, és végre elmondhatom majd magamról, hogy én is voltam házibuliba, mint minden normális tizenéves.

Az égvilágon semmi rossz nem történhet.



Sziasztok nyuszifülek!
Apró meglepi, hamarabb hoztam ezt a részt majdnem egy nappal😊
Igyekeztem ezt most hosszabbra megírni, de nem szerettem volna az egész bulit egy fejezetbe sűríteni, úgy éreztem jó lesz az még egy következő fejezetre, ami jövőhét hétfőig várható, de ha szombatig megírom az eredeti Veled minden jó újabb részét, akkor lehet rá hamarabb is számítani, de nem ígérek semmit.
Remélem jól vagytok, és akik suliznak azok túl lendültek a kezdeti nehézségeken, amik minden tanév kezdetekor jönnek ha kell, hanem :"D
Vigyázzatok magatokra, már csak két nap és hétvége! <3