Veled minden jó Jikook változat +18

Kávé

Jungkook pov

Gondoltam kurva jó fej leszek, és meglepem másnap reggel is Jimint egy karamellás kávéval, ha már olyan kis cukin reagált rá először. Esküszöm még a pulzusom is feljebb ment, amikor aznap reggel a szőke rám emelte csillogó szemeit, miközben a pofija tiszta piros volt a csípős hidegtől, amit én szinte meg sem éreztem. Állítása szerint ő folyton fázik, szerintem ez többek között a nagy fogyásának is lehet az eredménye, de mindentől függetlenül elkellett ismernem, hogy a kis barackseggű önmagában imádnivaló volt, csak megkellett hozzá puhítanom. Azt hiszem én is máshogy viselkedtem vele, mint általában a partnereimmel szoktam, persze nálam ott voltak a hátsószándékok is, de alapjába véve is valahogy más volt az egész. Élveztem azt, ami köztünk volt, és bár még mindig nem dugtam meg, valahogy nem is érdekelt senki más. Nem azért nem néztem rá másokra, mert akkor megígértem a kis törpének, hanem mert egyszerűen nem éreztem szükségét, szartam rá, hogy mi van a többi csajjal vagy sráccal, Jimin elég volt, még ha nem is tudta teljesen kielégíteni a szexuális szükségleteimet, bár a múltkori szopás azért eléggé tíz pontosra sikeredett. Komolyan azok az ajkak arra lettek teremtve, hogy az én farkamon dolgozzanak.

Szóval ezen a reggelen is kértem három kávét, amiből kettőt ki is dekoráltam a szőkének és legjobb barátomnak, majd ugyanígy tettem a következő napon is, ami elvileg a randink napja volt. A szokásos helyemen vártam mind a kettőre a sulinál, természetesen Jimin előbb érkezett. Ugyanaz történt ami az előző két nap; Taehyung tovább ment az iskola felé, míg ő boldogan szaladt hozzám. Szinte a nyakamba ugrott, én meg már szorítottam is magamhoz minél jobban. Nem tudom, hogy mit tett velem a szőke, de boldog voltam vele, és általában el is felejtettem, hogy ez az egész csak színjáték az én részemről. Finom csókot nyomtam a puha tincsek közé, miközben magamba szívtam Jimin édeskés illatát, amit úgy szerettem.

- Jó reggelt, Kook – mormogta a törpe a mellkasomba, mire kuncogtam egy aprót, annyira aranyos volt.

- Neked is, Jiminie – toltam el magamtól, hogy lehajolva ajkaira tudjak tapadni. A kiscsibe már karolta is át a nyakamat úgy csókolt vissza, miközben kezeimet levezettem a derekára. Csókunk nem tartott sokáig, cserébe elképesztően jól esett. Egy pillanatra még az a hülyeség is az eszembe ötlött, hogy tudnék így kezdeni minden reggelt. Faszság persze az egész, nem vagyok én olyan gyerek, azt se tudom mi fán terem egy párkapcsolat.

- Mit fogunk ma csinálni? – pillantott fel rám csillogó szemekkel a velem szemben álló, miközben alsó ajkába kapott. Tudtán kívül is sokszor csinálja ezt, engem meg teljesen bevadít vele.

- Meglepetés – suttogtam magunk közé. – De ha tovább harapdálod a szádat, akkor beváglak a kocsi hátsó ülésére, és teszek róla, hogy életedben először elkéssél – búgtam szexin a szőke fülébe, majd finoman ráharaptam a cimpájára, és már meg is hallottam az apró sóhajt kiszakadni a dús ajkak közül.

- Jungkook – nyögte halkan, mire érdeklődve fordultam felé.

- Hmmm?

- Hol a kávém? – Csapott rá hirtelen a mellkasomra, mire sértetten néztem rá vissza tátott szájjal. Na szép, máris elkényeztettem.

- Azt a követelőzős kurva istenit neki – szaladt ki a számon hirtelen. – Komolyan mintha Yoongit hallanám.

- Ahhoz nem vagyok elég morcos – mondta Jimin nevetve, nekem pedig újra felfelé görbültek az ajkaim. Imádtam, amikor rám mosolygott, olyankor mindig fülig ért a szája, a szemei pedig vékony csíkokká változtak, egyszerűen csak imádnivaló volt.

- Tessék. – Adtam neki oda az egyik poharat kivéve a kocsiból. – Menj, mielőtt elkésel.

- Köszönöm. – Nyomott egy puszit az arcomra. Azt hiszem egész jól megszoktam már, hogy ilyen nyíltak vagyunk, pedig még sosem csináltam ezt senkivel, főleg nem ilyen sokáig. – Megvárod még Yoongit?

- Mint mindig – biccentettem egyetértően. Váltottunk még egy hosszabb csókot, majd adtam még egy lágy homlokpuszit a kis kerekseggűnek, hiszen az előző nap is olyan boldoggá tette őt. Most is mosolyogva fogadta ezt a tettem, majd még egy gyors csók után az iskola felé indult.

Visszadőltem a kocsimnak, miközben legjobb barátomat vártam, aki nem sokkal később meg is érkezett, természetesen késett, bár önmagához képest így is egész fain volt. Még az első óra elejére is beérünk, ilyen azért nincs mindennap.

- Yoongiaahh! – ordítottam teli torokból a hosszú hajúnak, ahogy kiszállt a kocsijából. Az arcából ítélve nem volt túl lelkes a reggeli fogadtatásom végett, de már hozzászoktam.

- Ne kiabálj – felelte morcos hangnemben, majd rám se nézve már nyúlt is a kávéjáért, amit eddig a kezemben szorongattam. Na persze, se egy jó reggelt, köszönöm vagy szopd le magad, de bezzeg a koffein az kéne. Inkább nem is tettem szóvá a dolgot, csak a odaadtam neki a műanyag poharat, mire legjobb barátom már húzta is le, feltételezem alig volt magánál, ám rögtön az első pár korty után erős köhögőrohamot kapott.

- Yoongiahh, annyiszor mondtam már, hogy nyeld le rendesen – nevettem fel, miközben többször ráütöttem legjobb barátom hátára, hogy segítsek. Pár másodperc múlva, amikor csillapodott a halálvágya, egy határozott mozdulattal hozzám vágta a kávéspoharát, és csak a gyors reflexeimnek köszönhetem, hogy nem borult rám az egész.

- Mi ez a buzis szar? – kérdezte vörös szemekkel még párat krákogva. – Mit akarsz, pénzt?

Értetlenül meredtem rá Yoongira, és már éppen készültem volna elküldeni őt a halálfaszára, hogy mégis hogy lehet ilyen hálátlan faszkalap, amikor én minden reggel külön elmegyek neki kávét venni, de előtte vetettem egy gyors pillantást a műanyag darabra.
A Világ Legszexibb Segge.

- Baszdmeg! – kiáltottam fel kétségbeesetten, ahogy realizáltam a pohárra írt pár szót. – Rossz poharat adtam Jiminnek!

Yoongi inkább nem mondott semmit, csak bámult maga elé, miközben utunkat tovább folytattuk az általunk oly gyűlölt épület felé, de én továbbra is sopánkodtam, és vagy ezerszer elátkoztam magamat ebben a pár másodpercben. Vége, elbasztam mindent, a kis kerekseggű törpém soha többé nem áll majd velem szóba.

- Jimin megfog ölni – adtam hangot aggodalmamnak, mire a mellettem lévő egy bólintással jelezte, hogy vette az adást. – Azt a poharat kapta, amire azt írtam, hogy A Legvilágibb Bánatképű Gyászhuszár.

Legjobb barátom továbbra sem válaszolt, de láttam az arcán egy amolyan na kösz, baszdmeg fintort. Végül a teremhez értünk ahogy tovább rágtam magamat lelkiekben, de mielőtt az idősebb benyitott volna, megtorpant és kérdőn felém fordult.

- Várj csak – szegezte rám sötét szemeit. - Te találkoztál ma reggel Jiminnel?

- Hát igen – vallottam be zavartam a dolgot, miközben a tarkómat vakargatva próbáltam kerülni a szemkontaktust. – Reggel felkeltem korábban, hogy tudjunk még suli előtt találkozni, és hoztam neki is kávét. – Fingom sincs, hogy miért, de égni kezdtek a füleim, és úgy éreztem magam, mintha lebuktam volna valami végzetes dolog miatt.

Yoongi végül megint csak nem reagált, én pedig belépve az osztályba próbáltam felvenni a szemkontaktust Jiminnel, de a szőke csak lehajtott fejjel bámult maga elé. Kurva jó, már megint elbasztam. Nem hagytam természetesen annyiban a dolgot, ahogy kicsengettek már loholtam is utána.

- Jimin! – kiáltottam a kis törpe után a folyosón, miközben magammal ráncigáltam legjobb barátomat is, aki a kifulladás szélén állt.

- Hagyj békén, Jungkook – felelte szomorúan, majd egy határozott mozdulattam magam felé fordítottam, és az arcába toltam a másik poharat.

- Rosszat adtam neked! – vágtam rá hangosabban a kelleténél. - Yoongi kapta meg a tiédet, nem érezted a kókusz ízt? – kérdeztem kétségbeesetten, mire a szőke összevont szemöldökkel pillantott a műanyag pohárra, majd egy pillanat múlva már el is vörösödött.

- Jungkook! – csapott rá a vállamra, mire az említett részemhez kaptam. Nem véletlenül mondják, hogy kicsi a bors, de erős.

- Mehetek? – kérdezte Yoongi unottan, majd intettem neki, hogy csak nyugodtan.

- Te tényleg azt hitted, hogy ilyet írnék neked? – néztem rá ahogy finoman az arcára simítottam.

- Nagyon rosszul esett, nem is ittam meg a kávét – felelte szemlesütve a szőke, én pedig el suttogtam egy sajnálomot, és szorosan magamhoz öleltem.

A hangulat ezután sokkal jobb lett, Jimin újra egy bújós kiscica lett, és többször is megemlítette, hogy milyen izgatott a mai nap miatt, de én továbbra sem árultam el neki semmit ezzel kapcsolatban. Igazából bármennyire is gázul hangzik, de tegnap egésznap az internetet bújtam, hogy mégis milyen egy tökéletes randi, illetve egyáltalán hogy is néz ki egy normális randi, hiszen még életemben nem volt benne részem, és most a nagy számnak hála virítanom kellett valamit. Több órás keresgélés után végül kiterveltem a megfelelő helyszínt és programot, azonban eszem ágában sem volt elárulni erről bármit is a szőkének.

- Nem is értem, hogy vehetted ezt magadra – néztem legjobb barátomra szemrehányóan, ahogy leültünk Jiminék asztalához ebédelni, és újra szóba jött a reggeli üzenetcserés történet. – Tiszta lapos vagy hátul.

- Menj már a picsába! – vágta rá sértetten, de ekkor meglepő dolog történt.

- Hagyd csak – legyintett Tae, aki a fekete hajúval szemben foglalt helyet. – Teljesen rendben vagy hátul.

Yoongi teljes zavarba jött, hófehér bőre pillanatok alatt lett rákvörös, mi pedig Nammal egyszerre kezdtünk el huhogni teli vigyorral, az meg csak még jobban tetőzte az egészet, amikor Taehyung még rá is kacsintott legjobb barátomra.

- Te elpirultál? – fordult mosolyogva a szürke hajú az idősebb felé, mire az hátra húzódva nemes egyszerűséggel ott hagyott minket a faszba. Semmi meglepő nem volt a dologban, Yoongi már csak ilyen, nem bírja elviselni, ha nem tudja kezelni a helyzetet.

Végül azt vettem észre, hogy az utolsó óra elteltével én is izgatottá váltam, ahogy realizáltam, hogy én most tényleg elviszem Jimint egy igazi randira. Állítása szerint ez lesz neki az első, és hát nem nagy meglepetés, hogy nekem is. Nos, legalább egymásnak adjuk a randi szüzességünket, és remélhetőleg én később megkapok egy másikat is. Izzadt a tenyerem, ahogy felkapva táskámat a suli kijárata felé vettem az irányt, ahol a szőkére vártam. Yoongi annyit elárult, hogy dolga van, ami tudtam, hogy mit jelentett nála iskola után, de az még meglepőbb volt, amikor Jimin is hasonló dologgal állt elő Taehyunggal kapcsolatban.

- Azt mondta, hogy dolga van, és majd csak későn ér haza – felelte, amikor rákérdeztem, hogy a randi előtt ne dobjuk e haza az unokatestvérét, ha már úgy is kocsival megyünk.

- Okés – bólintottam végül tétován, majd a szöszke kezéért nyúltam. – Mehetünk? – kérdeztem mosolyogva, mire ő csak egy még nagyobb vigyorral, csillogó szemekkel bólintott.

Összefűztem ujjainkat, ahogy a kocsim felé vettük az irányt, és bármilyen hihetetlenül is hangzik, életemben először izgultam egy srác miatt.



Sziasztok nyuszifülek!
Apró meglepetés, nem túl hosszú rész, egészen rövid tőlem, de megszállt az ihlet, és úgy voltam vele, hogy nem várok vele hétfőig, kirakom ezt most, aztán majd hétfőre-keddre megírom a randis részt is, remélem nem bánjátok😊
Próbáltam egy kicsit Jungkookot jobb színbe feltűntetni, hogy azért lássa mindenki, hogy annyira mégsem reménytelen a helyzet, remélem sikerült a dolog:")
Végre hétvége, élvezzétek és pihenjétek ki magatokat, puszi mindenkinek! <3