Egy házi asszony naplója

12 fejezet

                       MOLLY

Komolyan mondom, örülök,hogy le tudtam ülni egy kávé szünetre. Vagyis szinte sikerült le ülni,de akor éppen valaki kopogtatott az ajtón. Nagyot sohajta fel álltam majd el indultam ajtót nyitsak. Azt hittem ,hogy talán anyósomèk jöttek le. De tévedtem. Egy idős hölgy állt az ajtóban két ,három plusz egyes kávéval.
-Jó napot kávézni jöttem. Zavarok?- felkacagtam a be mutatkozásán. Fère álltam, az ajtóbol,és hagytam, hogy jöjjön,be. Kedves arcát ráncok borították. Mikor a konyhába le ült én vizet mellegitetem a kávéhoz.
Amíg én a vizel foglalkoztam azt is meg tudtam,hogy a hölgy velünk szemben lakik. És az ő gyermekei külföldön dolgoznak , úgy hogy neki szinte senkinek nincs. És bár van elég problémám,de jó volt valaki akivel kicsit tudók beszélni. A férjem és én csak akkor beszélünk amikor tényleg muszáj . Tegnap még sértődött és hozzám sem szólt én meg nem erőltetem. Ma fel sem akart kelni,így hát tornára sem mentünk. Ha ő nem akar én nem fogok neki könyörögni.

Mikor kész lett a kávé víz, poharakba öntöm. Fel kavartam a kávét és le ültem a szomszéd nénivel szemben.

Mosolyogva halgatam. Azt is meg tudtam ,hogy ő is özvegy és súlyos beteg. Így még érdeklődöm is az iránt amit mond . Súlyos cukor beteg és ,lassan már a vakság áll be nála.

De annyira vicces és őszinte egy asszony,hogy rendesen jól éreztem magam vele.

Bár tényleg a nagymamám lehetne.
  De nagyon kedves és rendes egy néni. Katenek hívják.

Mikor el ment rendesen meg voltam pihenve ,és nyugodtab is. Így Teresan kívül még volt egy úgymond barátnőm. És ezért hálás voltam a Jó Istennek.

De azért már nem,hogy az ètellem majdnem oda éget.

Hamar át töltöttem egy másik lábasba és új vizet töltöttem rá.

Ritkán de én szoktam így járni, én és a pletyka. Így ,hogy hétvége volt nem kellett rohanom a gyerekek után.
Nyugodtan tudtam főzni,nem kellett siesek