Íróversenyekre ✔️

Éjféli sárkány

A forestmoor-i lakosok már hónapok óta rettegtek a sárkánytól. A teremtmény minden teliholdkor pontban éjfélkor megjelent a vidéki kis település felett, majd a falu hajadon leányai közül elragadott egyet. Ezt követően másnap az erdőben mindig megtalálták a lánynak a holttestét, akit elvitt. Már hónapok óta rettegésben tartotta a lakókat, akik számára nem volt menekvés.

Ma éjszaka az sem ígért jót, hogy vérhold volt, ami sosem hirdetett szerencsés dolgokat.
Ezt tudta jól Evelyn Prindegarde is, aki történetesen egy boszorkány volt. Emellett a vele egyidősek mindig kirekesztették, folyton egyedül volt, és alig beszélt. Ezekről a dolgokról mindenki megismerhette. Bár a lány még maga sem volt teljesen képben valódi kilétével, szülei elárulták neki, hogy ő egy mágus. Hogy milyen erőkkel bír és milyennel nem? Ezt még ő sem tudta. Csak azt, hogy ma éjszaka, amikor betölti tizenhatodik életévét, akkor minden kiderül. A többi falusinak fogalma sem volt arról, hogy egy ilyen nagy erőkkel bíró varázslónő van köztük.

Ilyenkor, teliholdkor nyolc óra után mindenkinek tilos volt elhagyni a falut, az emberek bezárkóztak kunyhóikba, ám eddig ez sem volt elég, valaki mindig kint maradt, akit elragadhatott az éjféli sárkány.

A Prindegarde családnál nagy felfordulás volt, mivel holnapra vendégeket vártak, és háziasszony ilyenkor napokig a konyhában sürgött-forgott a cselédekkel együtt.

– Cora, felmennél Evelyn szobájához, és szólnál neki, hogy jöjjön le vacsorázni? – fordult az asszony az egyik cselédhez, aki bólintott, majd elindult Evelyn szobájához. Néhány perc múlva ijedten rohant le a lépcsőn.

– Mrs. Prindegarde, Evelyn kisasszony eltűnt! – kiabálta riadtan. Ennek hallatára mindenki fejvesztve kezdte keresni a lányt, amikor egyszer csak egy üvöltést hallottak kintről. Mintha a sárkány üvöltött volna. Szinte az összes háznak az ajtajában álltak emberek, és figyelték a főtéren történő eseményeket. Mr. Prindegarde és felesége is az ajtóban álltak már, ám amikor megpillantották a sárkánnyál szemben álló lányt, az asszony felkiáltott.

– Evelyn! – Csak ennyi hang jött ki a torkán, férjének úgy kellett megtartania, nehogy összeessen. Lánya hátranézett rá, majd vissza a sárkányra. Feltartotta jobb kezét, amin fény futott végig, majd ahogy ez megtörtént, karját visszaengedte maga mellé. Sötét mágia. A többi ember azonnal rájött, miről is van szó. Végig ez a leány állt a halálesetek és emberrablások mögött, ő irányította a sárkányt, aki vakon követte. Hiszen a lány alkotta.

– Lynn! – kiáltott fel az egyik vele egyidős fiatalember. – Miért?

– Még kérdezed? – nézett hátra a lány. – Nektek köszönhető mindez. Tönkretettek! Ki voltam rekesztve, és azt kérdezed, hogy miért? Megérdemlitek mind! Egytől egyig! Senkit nem érdekel, hogyha ez a kis porfészek eltűnik a térképről, hiszen így is alig hallott róla valaki! Senki sem fog tudomást venni rólatok! Ti itt mind azt hiszitek, hogy milyen sokra viszitek majd! És mégis miként? Favágóként? Ne röhögtess! Veletek ellentétben én tényleg viszem valamire. Mint látjátok, boszorkány lettem. És a legnagyobb leszek. De ti azt már nem fogjátok látni, mivel még azelőtt elpusztítom ezt az egész települést! – kiabálta Evelyn magából kikelve, majd miután látta, hogy senki nem reagál monológjára, ismét magasba emelte kezét. – Pusztuljon Forestmoor! – kiáltotta, majd a választ meg sem várva örült rombolásba kezdett az általa teremtett lénnyel együtt. Az éjféli sárkánnyal. A falu leégett, az emberek mind meghaltak.

A kis település története itt végetér, a mai napon már senki nem tudja, hogy valaha is létezett egy Forestmoor nevű falucska az erdő mélyén.

Ismét egy mű Liziton666 versenyére, még éppen határidőn belül. Muszáj volt belevinnem egy 'krimis' szálat is, azért remélem tetszik ❤️