A Paldang-ház Szelleme (Minsung) [Befejezett!]

5.

- És, neked mi a neved? - kérdezte Shinae kíváncsian. Mostanra már sokkal kedvesebb volt a fiúval, már nem akarta bántani őt. 

- Az én nevem Jisung. Han Jisung - válaszolta ő. 

- Hmm, a Csillagok szerelmének Királysága - mosolyodott el Shinae. - Szép név. 

Jisung elcsodálkozott. Még sosem találkozott senkivel, aki tudta volna mit jelent a neve, pláne ilyen gyorsan. 

- Pontosan, tényleg szép - vigyorgott büszkén. - És a tiéd? Mit jelent a Shinae? 

- Bizalom és szerelem - húzta a száját keserűen a lány. - A két dolog, ami nem adatott meg nekem. 

- Talán még nem adatott meg. Anyukám szerint mindenki nevében ott van a sorsa, és a nevének jelentése egyszer beteljesül. Nekem egyértelműen Csillagszemű Minho a végzetem, a Csillagok szereleme, vagyis a Ji-Sung. De talán te még nem teljesítetted be a sorsod... - filozofált Jisung. 

- Csak hogy halott vagyok - Shinae értetlenül nézett a fiúra. 

- Lehet... de a történeted még nem ért véget... 

Minho lassan pislogva próbált döntésre jutni, miközben minden fizikai erejére szüksége volt, hogy ellenálljon a feketeségnek, ami porszívó módjára igyekezett beszipkázni őt. Ugyan még mindig nem volt meggyőződve a macska teljesen tiszta szándékáról, az állat eléggé bizonyította magát. És mellesleg Minho percről percre egyre jobban rettegett a fekete izétől, ami éhesen tátogott feléje, és füstszerű karokkal nyúlkált ki feléje. Már Minho maga is jobbnak látta bezárni azt a vackot örökre. 

Minden szellemi és testi erejére szüksége volt, hogy bezárja azt az átkozott ajtót, ugyanis a fekete izé benn folyamatosan el akarta ragadni, és igyekezett beférkőzni az elméjébe, de Minho legyőzte végül. A kulcs fordult a zárban, és a borzalmas szörnyeteg (vagy mi is volt?) el lett zárva az ajtó mögé. Minho nem tudta, a kulccsal mit kezdjen, így az egyik üres mágikus üvegcsébe tette, és jól rászorította a tetejét. Na, ő nem a mágia embere volt, nem támadt jobb ötlete hirtelen. 

Miután ezzel megvolt, az egyetlen logikus helyre indult: vissza a hálószobába, hogy jobban megnézze azt a lefüggönyözött tükröt magának. Már nagyon elege volt ebből az éjszakából, és remélte, hamarosan hajnal hasad végre, hátha a napsugarak szerte foszlatják ezt a rémálmot. 

Fent a szobában ugyanolyan volt minden, a bűz, a sötét, az áporodott levegő. Minho a tükörhöz lépett, és "most vagy soha" elvvel egy lendülettel lerántotta a leplet. Hirtelen semmiből jött légáramlat söpört végig a szobán, kioltva ezzel a gyertyáit. Nem mintha sokat vesztett volna Minho, a gyertyák eddigre már úgyis majdnem csonking égtek. A tükör alig észrevehetően, de világított. Füst kezdett gomolyogni a belsejében, majd hamarosan ez a füst kitisztult, és felvillant Jisung arca, ahogy éppen komoly tekintettel beszél. A villanás nem tartott sokáig, csak épp addig, hogy Minho felismerje a szerelmét, és felfogja, mit látott. A tükör a jelenés után először ismét füstölögni kezdett, majd kialudt, de a felülete megváltozott. A tükör üvege már nem sima volt, hanem hullámzó, mintha vízből lenne. 

Minho óvatosan megérintette az ujjával, aminek a hegye eltűnt egy pillanatra a hideg, higanyszerű anyagban, mielőtt Minho hirtelen visszahúzta. Lehet, hogy Jisung a tükör túloldalán volt? Vagy ez is csak egy trükk? Újabb dilemma előtt állt: 

Átmenjen-e a tükrön, remélve, hogy Jisung lesz a másik oldalán, vagy (ha már úgyis elege van ebből) csak adja fel, és menjen haza, beletörődve a ténybe, hogy nem sikerült megmentenie élete szerelmét? 

Menjen át a tükrön         Adja fel