Nem tudom megmondani hányadszorra olvasom el kis levelemet, amit Rickynek szánok. Azt sem tudom, mennyi idő telhetett el. Bizonytalan vagyok, hogy tényleg jó-e. Nem-e lenne egyszerű, mint minden normális ember, azt leírnom, hogy mit szeretek benne.
Hogy mennyire aranyosnak találom a gyengéd, félénk, szeretetteljes személyiségét. Azt, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk legtöbb esetben. A vicceit, azt hogy mindenről is képes beszélni, mégha nem is ért hozzá. A tehetségét, a gyönyörű táncát és a kellemes hangját. Végül pedig, amit a legjobban szeretek benne, hogy lehet vele veszekedni. Úgy igazán viccesen, sértődés nélkül, játékosan...
Meg persze azt se felejtsem el, amikor gondoskodik rólam, amikor hirtelen készít nekem ennivalót vagy éppen egy forró, gyertyákkal teli fürdőt... Vagy hogy bármi van, az ő keze ott van mindig a vállamon, tudva hogy ő biztat engem és mellettem van.
– Szia – hajol be a szoba ajtaján gondolataim főszereplője. Levelet magam mellé letéve ülök fel –, bejöhetek? – Bólintok.
Nyikorogva becsukódik mögötte az ajtó. Olyan szomorúnak tűnik. És olyan furán néz ki jelen pillanatban. Arca ki van pirulva, de nem természetesen, olyan szépen. Hanem erőteljesen, orra mellett látom a hajszálereket kiduzzadni.
– Mi történt veled? – húzom le magam mellé, amit sikerül elbotorkálnia az ágyamig.
– Semmi – néz le az ölébe –, én csak egy kicsit ittam...
Ajj, Ricky. Nem is bírja az alkoholt. Megingatva fejem veszem tenyereim közé meggyötört arcát. Túl szép ahhoz, hogy a mosolyon kívül más is legyen rajta. Megcirógatom arcbőrét. Kis hülyém.
– Mennyit ittál, kis butám?
– Nem sokat – ingatja meg a fejét, miközben jobban tenyeremnek nyomja magát –, egy két pohárral.
– Miért ittál? – nézek mélyen a szemébe.
– Matthew és Jiwoong hyung együtt boroztak a szobába...
– És ezért? – Bólint. Kettőnk közül ki is a kölyök?
– Nem kellett volna adniuk belőle.
– Teljesen mindegy – csúszik hozzám közelebb –, emlékszel még, mi miatt veszekedtünk?
Igen. Rápillantok a papírlapra, ami jelen pillanatban szőke barátom combja alatt gyűrődik. Remélem, nem szakítja el.
– Én nagyon szeretlek téged! – dönti homlokomnak a sajátját. Akaratlanul elpirulok mondandójára – Annyira nagyon szeretlek. És te? – emelkedik fel rólam. Az összeérintett bőröm most egy kicsit hideget érez. – Te szeretsz engem, Quibin?
Mélyen néz a szemembe. Az alkoholtól még jobban csillog, mint általában. Elmosolyodok és hogy megmentsem egyetlen romantikus gesztusomat, elengedem az arcát. Gyengéden ölembe veszem törékeny testét és a levelet, amit neki szántam egy egyszerű mozdulattal az éjjeli szekrényre teszem. Ráér akkor megmutatnom neki, amikor kicsit józanabb lesz.
– Már megint perverz vagy! – üti meg a vállam bosszúsan csücsörítve – Én itt kiöntöm neked a szívem erre az öledbe ültetsz!
– Nyugodj meg, Ricky – nevetek fel –, azért ültettelek az ölembe, hogy közelebb legyél hozzám.
– Akkor mégis szeretsz? – addig nem hagy békén úgy tűnik, míg nem válaszolok.
Bólintok válaszként.
– Romantikusan?
Ismét bólintok, könnyebb, ha konkrétan rákérdez. A veszekedés helyet csinálhatta volna ezt.
YOU ARE READING
FLUFFTOBER 2023 I ZB1 FANFICTION
FanfictionFlufftoberi kihívás egy kicsit másként, ebben az évben úgy döntöttem én is megpróbálkozom ezzel a kihívással. És ha már írok, terveztem amúgy is egy zb1 fanfictiont, ezért összefűzőm a kettőt. Jó olvasást! Remélem tetszeni fog!
