3 hónap múlva...
3 hónap alatt sok mindent megtanultam, az az éjszaka amit akkor Aleccel töltöttem talán életem egyik legjobb estéje volt, úgy éreztem ő mindent megad nekem amire vágyom. Akkor láttam utoljára. Nem tudtam hova megy és mégis mit tesz, csak annyit mondott hogy leszámol a bandával aki apámmal ezt tette. Hiányzik a közelsége, és a védelem amit nekem nyújt. Most itt maradtam ebben az „erődben", ahol az ő emberei vigyáznak rám. Igazából mindenkivel jóba lettem. Olga a házvezető nő egy tündér, és a 2 testőr akikkel még a viszonyom jó lett, ők mindig jó kedvre derítenek vicceikkel.
Szokásosan megreggeliztem majd a napomat ugyanúgy töltöttem mint mindig. Olgának segítettem és olvastam. Egyszer csak megrezzent a telefonom, érte kaptam és rá néztem.
Ismeretlen feladó: Remélem jól vagy baby, és jól érzed magad. Hamarosan újra találkozunk,Babe! :*
A szívem hevesen vert.
- Mi az Kiara? Van valami baj? -Kérdezi Olga.
- Nem, csak azt hiszem Alec adott életjelet magáról.
- Ne aggódj, biztosan jól van.
Tudtam, hogy Olgának igaza van, ahogy azt is, hogy most a születésnapomra kellene koncentrálnom amit igazából ők szerveznek nekem, a személyzet lesz jelen és Alec húga Mia.
Mikor este elkészültem és felvettem egy csodaszép rózsaszín ruhát, tudtam hogy semmi kedvem az egészhez de mindenki erre készült.
- Hahó kicsi leány! Készen állsz a bulidra?! -Hallom meg Mia hangját akiben már egészen biztosan több van a kelleténél.
- Természetesen. -Erőltetett mosolyt csalok arcomra és leindulok vele a buliba.
Az este jól telt, kaptam tortát és csupa jó ajándékot, amiért nagyon hálás voltam. De kicsi talán beütött a Martini és a 2 pohár pezsgő mivel én nem sokat iszok. így inkább kimentem a friss levegőre.
A sövények között sétálgattam mikor egy érintést éreztem meg a vállamon, már éppen sikítani akartam amikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.
- Ne félj babe, mondtam, hogy hamarosan találkozunk! Boldog születésnapot, kicsike! -Nyom egy díszdobozt a kezembe.
Szívem sose vert ilyen hevesen szerintem, a testem lángolt és vágytam minden érintésére. Az arcát látva újra szerelmes lettem szemeibe és apró kicsi gödröcskéire.
- Alec.. Annyira hiányoztál. - Könnycseppek gyűlnek a szemembe és a karjaiba borulok.
- A másik születésnapi ajándékod most következik. -Felkap az ölébe és egy fához nyom heves csókot ejt ajkaimra én pedig magatehetetlenül adom meg magam, annyira régen csókolt meg, hogy már nem is emlékszem rá. Nemsokkal később kemény és óriási nemiszerve már belém is hatol és gyors, fajdalmas mozdulatokkal mozog bennem.
- Tetszik, babe?!
- Nagyon. -Pirulok el.
Miután újra magáévá tett úgy éreztem meg kell ejtenünk egy fájdalmas beszélgetést.
- Mi történt Kubába? Sikerült elrendezned az ügyet?
- Fogjuk rá, hogy igen, de továbbra is itt vagy biztonságban. Pár nagy arcot sikerült feldühiteni a tetteinkkel.
- Remek.. De ugye nem esett bajod?
- Ugyan baby, úgy ismersz mint akinek baja esik?! - Mosolyodik el pimaszul és minden egyes gödröcskéje látszik.
- Nos, nekem is van egy kis meglepetésem. - Letérdelek elé, nadrágjától megszabadítom és óriási szerszámát veszem a számba. Látom, hogy tetszik neki, a hajamat pedig erősen markolja és halk nyögések hagyják el száját.
- Ahhw..Babe, megőrjitesz.
Amikor bele élvezett a számba, felállok és megigazitom magam, látom hogy bent már mindenki jól szórakozik így Aleccel a szobám felé indulunk. A mellkasára fekszem ő pedig a hátamat simogatja.
Éjfél körül arra kelek fel, hogy telefonja megrezzen, üzenete érkezett.
Claus Roomen: Begyűjtötted már a zsákmányt?! Szükségem van rá, nincs több időd Alec, szükségem van a lányra.
Nekem sem kellett több, felpattantam és össze szedtem magam, akkora fájdalmat éreztem amekkorát még soha, nem gondoltam volna, hogy pont ő fog elárulni, de mit is hittem én, hogy majd egy maffiának egy magamfajta kell?! Mindenki aludt, a testőröket kicseleztem és beültem az autóba amit Alectől kaptam 3 hónappal ezelőtt „búcsú" ajándékként.
Az országúton jártam, ki a világból mikor egy autó szélsebesen követett, majd mögötte még 3.. Nem figyeltem és az út megdobta az autómat, be repültem egy erdős részre, egy fának csapódva, és az Alectől kapott nyakláncot szorongattam a kezembe.
Az utolsó amit hallottam:
,, Tüntessétek el a bizonyítékokat"....
Sziasztok! Kicsit meg csúztam a mai résszel, ezért elnézéseteket kérem!
Remélem tetszik a következő fejezet, próbáltam izgalmassá varázsolni!
Írjátok le hogy tetszett!:)
A következő rész szombaton érkezik!🦋
TikTok: _miawritter_ , itt exkluzív tartalmakért kövessetek!🦋
