🦋
Lassan több mint 7 hónap telt el azóta az este óta mikor a földön fekve a saját véremben fürödtem. A saját testévem akart nekem ártani és kioltani az életem. Mai napig nem hiszem el ezt.. Újra és Újra lejátszom a fejemben a történteket, és mindig arra jutok, hogy valamit én ronthattam el az életben, mert mióta élek az életem egy iszonyatos sorscsapás. Megtanultam szülők nélkül létezni és megtanultam a saját lábamon állni is.
Akkor este láttam Alecet utoljára. Mikor felébredtem egy állami kórházban ébredtem, Londonban. Ameddig fel nem keltem egy testőr állt mellettem, gondolom Alec állította oda. De mikor magamhoz tértem ő is távozott de előtte egy bontatlan vörös papírra írt levelet nyomott a kezembe.
Ennek már 7 hónapja és most jutottam el odáig, hogy kibontsam azt a bizonyos kéziratot amit eddig nem mertem. Féltem, kezem remegett és éreztem, hogy a szívem összeszorult ugyanis miután Alec szó szerint magamra hagyott elkezdtem helyrehozni az életemet és ott folytatni, ahol előtte tartottam valamint elakartam felejteni mindent ami ott történt az ő közelében. A kapcsolatot mindenkivel szinte kivétel nélkül megszakítottam, egyedül Olga az akivel beszélni szoktam.
Beadtam jelentkezésemet a Londoni Birkbeck egyetemre, ahol politikát tanultam és pszichológiát nagyrészben.A kollégiumi szobatársam, Ella nagyon rendes volt és találkozgattam egy Mike nevű fiúval is akit végül nem tudtam megszeretni. És az egyetemhez közeli kávézóban melózom, hogy fizetni tudjam a tandíjamat és a koleszt. Alec már csak néha-néha járt a fejemben.
Mikor meggyőződtem arról, hogy Ella egészen biztosan elment a könyvtárba tanulni bezárkóztam és kibontottam a levelet és olvasni kezdtem.
Babe!
A döntés melyet meg kellett hoznom egyáltalán nem ment olyan egyszerűen mint azt gondoltam. Szeretetem irántad végtelen s nem múló, minden nap minden egyes órájában te fogsz a fejemben járni ezt ígérem.
De rá kellett jönnöm, hogy mióta velem vagy az életed veszélyben forog az első pillanattól kezdve. Olyan nehezen írom le ezeket a szavakat, amilyen nehezen te olvasni fogod. Megadom neked az esélyt arra, hogy ne egy maffiózó által élj, hanem nyugodt életed legyen. Bulizz, tanulj, élj, utazz!
Soha nem eshet bajod, mert én mindig vigyázni fogok rád, Édes drága Babe!
Szeretlek.. - Alec
Amint elolvastam a levelet a könnyeim záporozni kezdtek. Tudtam, hogy Alec azért engedett el, hogy nekem soha ne essen bajom és boldog lehessek. De nélküle ez lehetetlen.
Éppen pakolni akartam össze tanulnivalóim és csatlakozni Ella mellé a könyvtárba, amikor a szobánk ajtaja szélsebesen csapódott neki a talajnak én pedig csak dermetten álltam az előtt a személy előtt akiről 7 hónapja azt hittem, soha többé nem látom..
- ALEC?! Te mégis mi a francot csinálsz itt?! - Kérdeztem olyan dühvel ami körülbelül azóta bennem van, hogy felébredtem és ő nem volt ott a kórházban.
- Babe.. Kérlek szépen ne akadj ki ennyire. - Próbált nyugtatni amitől mégjobban felforrt bennem a vér és képes lettem volna addig püfölni ameddig nem érzi ő is ugyanazt a fájdalmat amit hónapok óta én.
- Te csak ne mondd meg mit tegyek! Rendben?! Nem vagy számomra senki!
A levelet hozzá vágtam és megpróbáltam faképnél hagyni de megragadta a csuklómat.
- Elég ebből a hisztiből Kiara! Rohadtul megértem, hogy gyűlölsz. Hidd el nem ok nélkül vagyok itt. - Próbált mentegetőzni, bár nem igazán ment neki.
- Alec, a rohadt életbe, most törted szét az ajtómat, pont úgy darabjaira mint a szívemet, te csak ehhez értesz!. - Mutattam a földönheverő darabjaira húlott ajtóra.
- Tűnj a francba!
- Azt hittem meghaltál! Ma kaptam egy SMS-t hogy elkaptak téged az olaszok és megijedtem!
- Nem kéne ennyire félned, ha nem hagytál volna magamra.
Azt se tudtam mit beszélek, de inkább ordítottam mint hogy előtte sírjam el magam.
- Ebből elég Babe! Kurvára elég!
Látszólagosan megelégelte viselkedésem és rideg tekintetét rám emelte, az ölébe vett és az ágyra tett és még csak tiltakozni sem tudtam, mert a testem mást akart mint az eszem. És vágytam rá nem is kicsit, hiszen hónapok óta nem szexeltem senkivel sem és őrülten kívántam őt!
Vadul csókolta először a számat, majd pedig a nyakamra tévedt ahol már felnyögtem az izgalomtól. Kiszabadította alsójából méretes szerszámát és lehúzta rólam az egyetemi egyenszoknyát.. Jobban mondva leszagtta a bugyimmal együtt és mélyen belém hatolt minden habozás nélkül. A szemében nyugalmat láttam és örömet. Először lassan majd egyre gyorsabban mozgatta vágytól égő testét bennem és míg nem el nem értük a gyönyört meg sem állt. Az ágy beszakadt alattunk olyan ütemben végeztük dolgunkat. A gyönyör után pedig csak elterültünk mind ketten a matracon.
- Azt hiszem később vissza jövök..
Nyilatkozott Ella megrémült arccal
- A fenébe is Alec ezt nem lett volna szabad. Mindent tönkre teszel.
Mondtam kétségbeesett kiabálással és a mellkasát kezdtem püfölni mint egy őrült míg nem könnyek árasztották el a szemem. Ő csak magához szorított és sírni hagyott.
Félórával később intézett pár telefont és megjelent körülbelül 5 ember. Egy új ágyat hoztak ajtóval együtt és beszerelték.
- Elvihetlek vacsorázni?
Kérdezte félve a reakcióm miatt
- Talán..
Kósza kis mosoly villant fel arcomon és megláttam a gyönyörű gödröcskéit.
- Kint várlak, Babe.
Nyomott egy forró csókot a homlokomra és távozott a félkész ajtón át.
Sziasztok! Egy hosszabb és izgalommal teli résszel érkeztem most hozzátok! Remélem tetszik!
Vigyázzatok magatokra!🦋❗
