Minden az én hibám (Marics Peti ff.)

5.

Hazaértünk, kipakoltunk, viszont nem ettünk többet.
-Na babám, hol van az a meglepi??
-Azt nem mondtam, hogy ma este kapod meg csak azt, hogy este.
-Ne már ezt most komolyan mondod?-durcizott be Peti.
-Ne durcizz már életem.
-Jó, de akkor menjünk el ma bulizni.
-Ahj na jó.
-Oksi babám, szólok Milóéknak.
-Okés életem.
Felmentem készülődni. Ruhám:

Sminkem:

Cipőm:

Lementem.
-Végre életem már azt hit....najó így nem jössz. Én alig tudom vissza fogni magam, szerinted mások, hogy tudják majd?-akadt ki Peti.
-Igaza van, ha nem lennék Peti haverja már rég megdugtalak volna, de ez sajnos nem jött össze.-mondta Laci szomorúan.
-Jól van fiúk, tudok vigyázni magamra, te meg ne parázz már ennyit, ha nem bízol bennem akkor azt mond, hogy tudod, hogy meg foglak csalni.-mondtam Petinek kiakadva.
-Életem, nem értelek, szeretlek és bízom benned.
-Mindegy, átöltözöm, úgyis olyan dagadtnak nézek ki ebben a ruhában.
-Ezt meg se halljam többet, gyönyörű vagy életem, gyere induljunk.
-De elötte átölt....-nem tudtam befelyezni mert Peti a vállára kapott és kivitt a kocsiba.-Nem hiszlek el.
-Én is szeretlek.-vigyorgott majd megcsókolt.
Becsukta az ajtóm majd átment a túloldalra, hátul ültünk ketten. Ő is beült. Épphogy becsukta az ajtaját a fejét magam felé fordítottam és megcsókoltam.
-Szeretlek te majom.
Peti csak vigyorgott majd elindultunk. 15 perc múlva. Megjöttünk a Heaven-be persze, hát hova máshova.
-Na menjünk piálni gyerekek!!!-üvöltött Marics.
-Khm.....khm-köhögtem kettőt jelezve Maricsnak, hogy nem tetszik az ötlet.
-Persze csak mértékkel!-Egészítette ki magát miközben engem nézett.
-Mit csinált veled ez a nő???-kérdezte Brúnó.
-Ezt én is szeretném tudni.-mondta Milán.
-Hagyjatok már.-mondta Peti, majd elindult a bárpulthoz.
-Hagyjátok már.-indultam utána vigyorogva.
2 óra múlva:
Marics leitta magát a sárga földnél is tovább, csak tudnám mi okból. Próbálom éppen hazarángatni, de nem igazán akar összejönni.
-Ahj Marics gyere már.
-Nem, én még maradni akarok.
-Ahj úgy viselkedsz mint egy 5 éves.
-Mindjárt csinálok olyat amit nem csinál egy 5 éves.
Elkezdte a nyakam csókolgatni.
-Marics hagyd abba.
Mint aki meg sem hallotta.
-MARICS!!!!
-Halkabban már szivi. Gyere.
Elkezdett rángatni a mosdók felé. Kezdtem nagyon megijedni. Hogy lehet részegen is ilyen erős??? Nem tudom kiszabadítani a csuklóm a szorításából.
-Marics én ezt nem akarom!-mondtam neki, miközben behúzott a mosdóba.
-Dehogynem akarod.
Éshát megtörtént, Marics Peti megerőszakolt egy mosdóban full részegen. És senki nem hallotta ahogy sikitozom és sírok.
Hazamentem taxival, nem akartam ott maradni vele. Bementem a házba és mivel nem volt több ágy és a kanapét is márbefoglalták ezért befeküdtem a közös ágyunkba és álomba sírtam magam. Hajnalban felébredtem és egy kezet éreztem a derekamon, Marics. Hanjali 5  volt, lemásztam az ágyról és beültem a szoba sarkába, majd a tegnapra gondolva megint elkezdtem sírni egész addig ezt csináltam míg Marics fel nem kelt. Ami azt jelenti hogy jó 4 órán keresztül sírtam.
-Jó reggelt babám, hol vagy?
Meglátta, hogy sírok.
-Életem mi történt?-még akart ölelni.
-Ne..ne érj ho...hozzám.-szipogtam.
-Miért drágám mi a baj?-megint megpróbált átölelni.
-Azt mondtam NE ÉRJ HOZZÀM!!!! Semmire nem emlékszel a tegnapról, igaz?
-Igen, igaz. De most ez a bajod?? Hogy jól éreztem magam és egy kicsit több piát ittam?-kezdett kiakadni.
-KIBSSZOTTUL MEGERŐSZAKOLTÁL PETI!!!!!!! Haza akartalak hozni, erre berángattál a mosdóba és megerőszakoltál.-sírtam.
-Szerelmem, annyira, de annyira sajnálom, soha többet nem iszom, megígérem, kérlek bocsáss meg, nem akartalak bántani, tényleg. Ne haragudj rám kérlek.-összekulcsolta ujjaink és elkezdett könnyezni a szeme.
-Peti.....
-Igen szerelmem?
-Nekem idő kell.
-Ezzel ugye nem azt akarod mondani.
-Szakítok Peti.