Minden az én hibám (Marics Peti ff.)

8

Na szóval érdekes esténk volt, de nagyon jó. Őszintén féltem, de nem kellett volna, Marics tud óvatos is lenni ha mások azt kérik tőle. Most ébredtem fel arra,  hogy Marics a hajamat simogatja és puszilgat.
-Bocsánat szerelmem, hogy felébresztettelek, jó reggelt.
-Semmi baj életem, ilyen ébresztéssel csak jó lehet a reggel.
Megcsókolt.
-Annyira hiányoztál.-szorított magához.
-Te is nekem.
-Volt valakid a távolléted alatt?-kérdezte reménykedve.
-Nem, nem tudtalak elfelejteni, magamra sem tudtam nézni, mert itt hagytalak, nem hogy másokra. Neked volt valakid? Vagy alkalmi?
-Senki szerelmem, sehova sem mentem, senkit nem dugtam meg, se semmi.
-Büszke vagyok rád szerelmem.
Elkezdett kuncogni majd megcsókolt és a nyakhajlatomba hajtotta a fejét csakhogy ez csikizett.
-Szerelmem, ez csikis.
-Mhm nem baj, közel akarlak tudni magamhoz.
-Cuki vagy.
-Hmm te mégjobban.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek. Nagyon. Nagyon.
Átöleltem majd bealudtunk.
Kis idő múlva felkeltem. Peti az ágy szélén ül. Odamegyek hozzá és megölelem hátulról.
-Baj van szerelmem?
-Mikor fogsz végre igazat mondani?
-Hogy tessék?
Meglepődtem, el is engedtem és odaültem mellé.
-Te miről beszélsz?
-Erről!
Odaadta a telefont és egy cikk volt rólam.

Marics Peti barátnője Szatmári Tomival?
Pár nappal ezelött láthattuk őket vásárolni közösen, lehet, hogy a fiatal pár szakított és Tomi lépett az énekes helyére?! Nem tudjuk mi történhetett, de az biztos, hogy elég közel állnak egymáshoz.

Ide koppintva tudod tovább olvasni.

Lesokkolódtam amint elolvastam. Igen voltam Tomival vásárolni, de semmi közünk egymáshoz.
-Peti én....-közbevágott.
-Nem érdekel.-hogy mit mondott? Én mindjárt itt hagyom, de ne reménykedjen abban, hogy vissza is jövök.
-Peti.....
-Azt mondtam nem érdekel. Hazudtál.
-Én nem hazudtam.
-AKKOR EZ MÉGIS MI????
-Na ugye, hogy érdekel?
-Mond el, hogy mi ez.
-Nem a teljes igazság...
-Voltál Tomival vagy nem?
-Igen voltam vele.....-látszik, hogy felhúzta a dolog.-de nem úgy ahogy te gond....
-Végeztünk.
-Mi?
-Végeztünk.
-Ezt most komolyan mondod?
-Halálosan.
-Idióta, ha még lett is volna köztünk valami akkor se érdekelne a véleményed mert nem voltunk együtt. És mostmár nem is vagyunk. Szóval pakolj össze és menj haza.
-Nem kell többször mondanod, már megyek is.
Összepakolt én meg könnyezve nézzem végig. Az ajtóban megállt majd rámnézett, nem mondott semmit, csak nézett.
-Mire vársz még? Menj.-mondtam szipogva.
Kiment és becsapta az ajtót. Lecsúsztam a földre és elsírtam magam. Nekiálltam lakást keresni Spanyolországban mivel van emelt fokú spanyol nyelvvizsgám. Találtam is és tetszett, nem foglalkoztam azzal hogy megnézzem élőben hanem meg is vettem. Elkezdtem pakolni és eladtam a házam is, az egyik barátnőmnek pont kellett egy lakás így már az ő nevén van. Most indulok Lénáékhoz elbúcsúzni.
Bekopogtam,  persze, hogy Petiéknél kell lennie, hol máshol. Milán nyitott ajtót.
-Kicsi, hát te?
-Búcsúzkodni jöttem.
-Hogy mi?
-Majd elmondom, áthívnád Laciékat?
-Persze, gyere be. Miért sírtál?
-Mindegy.
-Iza, hát te?-kérdezte léna.
-Majd elmesélem.
-MILOOOO VAN KAJA?????-na ettől féltem, hogy otthon lesz. Lejött.
-Mit keresel itt?
-Peti, szebben. Mi bajod van?
-Chh semmi.
-Nyugodj meg, nem hozzád jöttem.-mondtam.
-Reméltem is.
Csengettek, bejöttek Laciék, Manu és Dani.
-Sziasztok.-mondták egyszerre.
-Sziasztok.
-Na mi volt olyan sürgős?
Beültünk egy körbe. Peti is.
-Hát.....
-Na neeeee.-mondta a bátyám.-Ne mond, hogy terhes vagy.
-Nem vagyok.
-Esküvőtök lesz?-nézett Petire majd rám.
-Megkérted a húgom kezét?
-Gratu.
-Ezaz tesó.
-Szép.
Záporoztak a jókívánságok. Peti közben ivott. Nem bírom tovább.
-KIKÖLTÖZÖM!
Néma csönd. Peti elejtette a poharát ami szét is tört.
-Hogy mi?
-Hugi, most viccelsz, ugye?
-Nem.... Spanyolországba költözöm, még ma indulok.
-De...de....de mégis miért?
-Ahj.......Szakítottunk Petivel. És nem akarok itt maradni.
-De mégis hogyan? Még csak most találkoztatok újra.
-Ezt majd Peti elmeséli.
-Ne hagyj itt Iza.....mit fogok kezdeni ennyi pasival? Nem engedem, hogy itt hagyj.
-Sajnálom, de a döntésem végleges. Már meg is vettem a házat.
-Nem hiszlek el hugi.....-sírt Laci.-Nagyon hiányozni fogsz.
-Te is nekem Lacus.-Karoltam át.
Mindenkitől elbúcsúztam kivéve Petitől. Mentem volna amikor elkapta a csuklóm.
-Szerelmem...-közbevágtam.
-Rosszul kezdted a mondatot.
-Nem hagyhatsz itt. Túlságosan hiányoznál.
-Ezt azelött kellett volna mondanod mielött szakítottál velem.
-Megbántam.
-Én azzal már nem tudok mit csinálni. Jobb így, csak bántottuk egymást.
-Nem....ez nem igaz. Én szeretlek.
-Azt egy dolog. De nem bízol bennem és, hogy őszinte legyek mostmár én se benned.
Ezzel kisétáltam az ajtón és mentem a reptérre.
Peti szemszöge:
Ráestem a térdeimre és zokogni kezdtem,  miért vagyok ekkora idióta? Nagyon fájnak a szavai. Ekkor odajött hozzám Laci, megragadta a pólóm és felrántott majd elkezdett velem ordibálni.
-MIT TETTÉL IDIÓTA?-kérdezte már ő is sírva.

Ajaj, nehogy verekedés legyen a vége.
Sajnálom, hogy megvárattalak titeket, csak se időm és mostanság sok kedvem sincs írni, de azért remélem tetszik. A dráma mindig jó, akkor is ha szomorú.