Carmen
Az anyám mindíg arra nevelt hogy álljak ki magamért. Igen, így volt sokáig. De amikor az ember belekényszerül egy helyzetbe, a remény szikrája is kialvóban van, elveszít hinni magában, az emberekben, és a jövőben.
Egy szép kis átlagos életről álmodtam. Kis kertes ház, odaadó férj, és egy rakás kis kék vagy rózsaszín ruhás krapek.
Ehelyett egy kastélyban lakom, a seggfej férjem seggfej családjával. Gyerekről még csak álmodni sem merek.Mindíg, mindíg visszakúszik a gondolataimba Daniel Keaton rikítóan kék szeme. Nem az undor, vagy a megvetés szikrája amit nemtudok elfelejteni. Mintha már találkoztunk volna.
Lehet hogy a páciensem volt? Nem jó a név memóriám. De egy ilyen tekintetet nem nagyon felejt el az ember.A vacsora asztalnál kínos csend uralkodik. Hank a minta fiú. Kedves, okos, és ért a cég ügyeihez nem utolsó sorban gyermeke fog születni.
És ott van Oliver.
Nem néztem rá a mai nap történtek után. A látványától felfordulna a gyomrom. Próbálom ignorálni a személyes teremből.
Csak kevergetem a levest elmélyülten. Anyósom Everly a harmadik borát issza, Kain pedig Oliverrel beszélget.
Hankel összetalálkozik a pillantásunk. A szeme lejjebb kalandozik a nyakamra. Hirtelen odakapok mert elfelejtem hogy egy kiló alapozót tettem oda. És egy fekete bársony sálat. Nyelek egy nagyot és félénken rámosolygok. Csak ingatja rosszalóan a fejét. Hank kedves ember, törődik velem. Ő nyugtatott meg amikor elsőnek elbánt velem Oliver. Megmosta az arcom és nyugató teát főzött nekem. Majd ágyba kisért és addig simogatta a hajam míg álomba sírtam magam. Oliver nem tudja, ugyanis ő azután hogy megpofozott és kishíján megerőszakolt eliszkolt itthonról.
Hank nem tud tenni semmit. Nem is akarok mások terhére lenni. Meg fogom ezt oldani. Vagyis ezt mondogatom magamnak.A vacsora után lezuhanyzok, és a rózsaszin selyem pizsamámba bújok.
Kifésülöm a hosszú barna hajam. Mielőtt bebújnék az ágyba hallom hogy valaki kopog.
-Carmen? -Oliver könnyed hangja töri meg a csendet. A pánik eluralkodik a testemen és görcsbe rándul a gyomrom. Úgy teszek mint aki alszik, hátha elmegy.-Beszélnünk kellene.-sóhajt egy nagyot.Csak.
Maradj.
Csendben.-Sajnálom.-ennyit mond még mielőtt hallanám a lépteinek zaját.
Most megsajnáltátok ugye? Minden alkalommal ezt teszi, bocsánatot kér és minden kezdődik elölről. Ne sajnáljátok.Egy rohadék.
Másnap egy csomó teendőm van a jótékonysági szervezetnél. Ma este lesz az egyik parti a Leukémiával küzdő kisgyermekeknek gyűjtünk.
Walkermama és én mindent előkészítettünk.
Óriási terem, fehér-bézs árnyalatokban pompázó díszek. Élőzene és kitünő személyzet.Egy hófehér földíg érő ruhát választottam kivágott a háta és csipkék szegélyezik. A hajamat francia kontyba rendezték és a sminkem füstös árnyalatú.
Ez vagyok én. A doktornő, mintafeleség, és segítőkész menyecske.Úgy utálom!
Lesietek a hallba ahol már mindenki frakkban és elegáns estélyiben van.
A limuzinba beülve egyre idegesebb leszek. Oliver oldalán leszek ma kardísz. Tettetnem kell a boldogságunkat és mosolyognom kell idióta sznob poénokon.-Gyönyörű vagy drágám.-Walkermama őszintén rámmosolyog.-Rengeteg munkád van a mai rendezvényben. Köszönöm.
-Szívesen tettem anyuka.-simítom meg a selyemkesztyűbe bújtatott kezeit.Oliver felém fordítja a fejét és mintha habozna mondani valamit, de végül megtartja magának.
Amikor kiszállunk a 4 csillagos szálloda előtt, bevonulunk a nagyterembe mindenki minket néz. Telefonvakuk villannak és oda jön egy seregnyi ember üdvözölni.Mrs Walker beszédje után elkezdődik a parti. Oliverrel oda sétálunk a bárhoz.
-Egy whiskeyt tisztán, a feleségemnek pedig egy eperkoktélt.-mondja a csaposnak határozottan, majd felémfordul.-Egy pillanat kimegyek a mosdóba.-azzal elviharzik.
Sóhajtok egyet majd a kezem ráteszem a pultos karjára.
-Tenne nekem bele vodkát legyen szíves?-mosolygok rá, bólint, elővesz egy kis mérőt és beleönti.-Abból még hármat tegyen és rendben vagyunk.-kikerekedik a szeme de és továbbra is csak mosolygok. Végül elémrakja a vodkaepercsodámat amit elkezdek szűrcsölni.
-Ízléses.-halk nevetést hallat melettem egy férfi. A hangját ezer közül felismerném.
Hozzá fordulok és kicsit meghökkenek amikor a tekintete pontosan az enyémbe forr.
-Daniel Keaton.-mosolygok rá féloldalasan.-Mit tudsz te?-felvonja a szemöldöket.-Semmit. Elmondom én neked. Isten ajándéka ez az ital a magamfajta nőknek! -iszok bele az italomba.
Elfordul tőlem és a pultra teszi az italát amikor felcsendül egy lassú zene. Feláll és a kezét nyújtja felém.
-Szabad? -most először nemlátok a szemeiben undort vagy lekezelő pillantást.Leteszem a koktélom amit én fejlesztettem ki, és a kezeim Keatonéba teszem. De hírtelen elhúzom amikor meglátom Olivert közeledni.
-Szivem!-karol át hírtelen, ám inkább felülök a bárszékre.-Keaton.-biccent neki.
Keaton csak felemeli a whiskeyvel teli poharát és beszélgetni kezdenek.
Átváltanak komoly üzletember stílusba.
-Felkérhetném Mrs Walkert?- áll fel a székről. Oliver hirtelen elhallgat.
A gyomrom összeszűkül és sűrün pislogok. Idegesen eltűröm a kiszabadult tincsem a fülem mögé. Annyira rettegek ettől az egésztől! Nem is nézhetek rá, kizárt hogy táncolni engedjen.
-Csak nyugodtan.-leheli ezeket a szavakat. A hideg kiveri a bőröm és a pánik kezd eluralkodni rajtam. Gyorsan veszem a levegőt. Oliver csak néz rám közömbösen.Zaklatott pillanataimból Keaton felém nyújtott keze ragad ki. Belecsúsztatom a kezébe az enyémet és miközben odavezet a parkettre ahol lassú zene szól, Oliver belekortyol a whiskeybe és a pohara fölött tart szemmel a pultnak támaszkodva.
-Miért akart velem táncolni Keaton? Érezhetően ki nem állhat engem.-szegezem neki a kérdést. -Kérem a kezeit tartsa itt. Húzom fel egy mozdulattal a csipőmről a derekamra.
-Van egy elméletem.-hunyorog miközben lassúzunk. -Csak had teszteljem.
Nem szólok semmit. Visszatér az a Daniel Keaton aki a liftben volt. A közömbös. A kezeim az izmos vállán nyugszanak, olyan elegáns ma hogy legszivesebben beleharapnék.
Kifogástalan frakk, a fekete haja hátra simítva. A szemei megbabonáznak.
Keaton kezei lejjebb vándorolnak. A testem megfeszül. Oliver nem lát ebből a szögből. De akárhogy keresem nem látom a szemeimmel. Szaporábban veszem a levegőt és próbálom eltolni Keatont. Nem engedi helyette kézen fogva elvezet kifejezéstelen arcal a tömegben a mosdó felé. A mosdók folyosóján senki nem tartózkodik, egy sötétebb sarokba húz. Próbálok ellenkezni.
-Mitől fél ennyire Carmen?-von közelebb magához egy mozdulattal. Levegőért kapok és becsukom a szemeim.
-Kérem engedjen.-próbálom eltolni magamtól és a mellkasán tartott kezeimet bámulom. Esze ágában sincs elengedni, a lábaim remegnek, gyanakodva méreget és közel hajol a fülemhez.
-Vagy kitől fél?-suttogja a fülembe.Kikerekedett szemekkel nézek rá, oldalra döntött fejjel méreget.
-Én segíthetek.-mosolyodik el.-Fogd be! -sziszegem neki. Ellököm magamtól. -Semmi közöd hozzám, azért fizetnek hogy a bíróságra járkálj. Ne érj hozzám mégegyszer.
Ezzel a mondattal hagyom ott az értetlen arckifejezésével együtt. Mit tudhat rólam ez a mindenlében kanál?
YOU ARE READING
Mentsvár (BEFEJEZETT)
RomanceCarmen Rossi élete mindig olyan volt mintha soha nem lett volna benne semmi boldogság. Mindig az árnyékos oldalára sodorták az események. Ám senkit nem akart soha a problémáival traktálni. Álmaiban sem gondolt arra hogy útjába kerül egy olyan személ...