Carmen-Drágám! Meg jöttem! -kiabált be az előszobánkból.-Mi a vacsora?-halottam ahogy a kulcsait ledobta a szekrényre.-Szia aranyom! Te fennt vagy még?-szeretettel, rajongva szólította meg az angyali kislányunkat, Abbyt.
-A kedvenced!-kiáltottam neki.Hirtelen a tűzhely előtt állva nem csak magam előtt éreztem a melegséget, ha nem mögöttem is.
Egy erős férfikéz gyengéden ölelte át a derekam.
-Ugye tudod hogy mikor lazacot csinálsz nekem, legszivesebben a konyhapultra fektetnélek.-csokólta meg a nyakam.
-Csak akkor?-hecceltem őt, mindketten mosolyogtunk és öleltük egymást.-Hiányoztál.-sóhajtottam.
-Ti is nekem. De csak hét órája nem láttuk egymást.-a keze elvándorolt a fenekemre és a fülemhez hajolt.-A kérdésedre vissza térve, igazából mindenre van egy helyem. Ha lazac, akkor asztal, ha Marhasült akkor a földön, ha pedig nem főzöl, a falhoz döntenélek. Ez a válaszom. Teljesen mindegy mit csinálsz, az enyém vagy mindenhol. -érzékien végig húzta a száját a fülemen, a libabőr végig cikázott a testemen és elöntött a vágy.Toporogtam a konyhaszekrénynek dőlve, míg simogatott.
Aztán betotyogott Abigel. A szépséges, tökéletes Abby. A mi szerelmünk gyümölcse.Vacsorát adtam a családomnak, majd összepakoltam a gyerekszobát. És együtt megfürdettük majd lefektettük a kislányunkat.
A tükörben néztem magam a fürdőszobában. A hajam rövid volt, tetszett. És a pár kilóval több anyukatest is.
Az arcom szinte ragyogott a boldogságtól, alig tudtam abba hagyni a mosolygást.Megfésülködtem és a hálónkba érve az ágyon pillantottam meg őt.
Oda sétáltam hozzá lassan, majd a lábam áttéve a derekán hozzá simultam miközben ráültem.
A keze megtalálta a fenekem amibe alaposan belevájta ujjait. Elragadta a hév, ugyanis olyan hirtelen csapott le az ajkamra hogy alig tudtam követni őt.Mindenem meg volt. A család, az otthon, és a szeretet. Nem hiányzott az életemből senki sem.
Elmerültünk egymás testében, mint mindennap. Soha nem tudnám megunni ezt az embert. A férjem. A támaszom, a lelkitársam.
-Miért vagy ilyen nagyon tökéletes?-simogatta a hajam miközben egymás mellett feküdtünk.
-Csak is neked vagyok az, ahogy te nekem.-mosolyogtam rá. Megsimítottam a borostáját és megcsókoltam.Másnap Abbyt elvittem a nagyihoz. Mert hiányzott neki az unokája.
Haza mentem és rá tíz percre megjelent Mandy a legjobb barátnőm.Miközben pletykáztunk, mint az unatkozó háziasszonyok, a tv hangosabban kezdett el szólni. Nem tudtam nem oda figyelni.
Már két hónapja fekszik kómában az a nő, aki nemierőszak, illetve bántalmazás áldozata lett május közepén. A NewYorki lakos Amerika leggazdagabb családjának tagja. Oliver Walker felesége, a WalkerOil egyik örökösének kedvese. Az elkövetőt azonnal őrízetbe vették a helyszínen ahogy a segítőjét is. Elcsalták majd megerőszakolták, illetve több testi sérülést is szenvedett. Jelenleg vagyis azóta, a St Maries kórházban fekszik.
Miután az idősebb elkövető, a visszaeső gyermekmolesztáló James Abott börtönbe került, tegnap életét vesztette a börtön falai közt.-Szegény nő.-hűledezett Mandy.-A mai világban egy ilyen gazdag családból csak úgy elrabolnak valakit? Ez olyan furcsa. Szerintem van itt más is. Csak elhallgatják. Igaz Carmen?
Alig hallottam amit Mandy mondott, a fejem hirtelen fájni kezdett. Homályosan láttam és lüktet mindenhol a testem. A fejemhez kaptam a kezem úgy próbáltam enyhíteni a fájdalmon.
-Minden rendben?!-fogta meg a kezeim Mandy. Aggódóan a szemeimbe nézett. -Hívjam a férjed? Vagy a mentőket?
-Nem kell, már jól vagyok.-hírtelen abba maradt a fájdalom és minden más tünet. -Valóban szomorú.-próbáltam terelni a témát a rosszullétemről. Nem akartam elrontani a hangulatot.
Daniel
Mikor kopogás nélkül beléptem a sarokirodába, Oliver az asztal mögött guggolt, csak a szemei látszottak, akár egy szerencsétlen bolond. Mandy szemei pedig vörösen izzottak szinte mikor megpillantott.
A cipőm alatt ropogott az üvegváza amit földhöz vertek.
Becsuktam magam mögött az ajtót, kimért mozdulatokkal foglaltam helyet a csendes irodában az ügyfeleknek fenntartott fotelban.
Mandy hasára pillantottam ahol már látszódott hogy egy élet kezdett el fejlődni benne.Követte a szemeim, és ravasz mosollyal megsimogatta a kerekedő pocakját.
Lesimítottam a sötétszürke öltönyöm. És felvonnt szemöldökkel néztem rájuk.
-Daniel Keaton tiszteletét teszi.-köpte felém Mandy.
-Hoztam pár szerződést, és olajvezetékekkel kapcsolatos dokumentumokat.-hagytam figyelmen kívül Mandyt.
Letettem magam elé a papírokat. Oliver szinte betojva megindult felém hogy aláírja. Szeme sarkából követte Mandy mozdulatait.Mindeközben megszólalt Oliver telefonja a kórházból keresték őt.
Carmen
A nap tűzött, a madarak csicseregtek. Épp a házunk mögötti kertet gereblyéztem mikor hangokat hallottam.
-Már fel kellene ébrednie.-szólt a távolból.
-Van ott valaki?-kérdeztem a kerítés felé kiabálva. Biztos a szomszédunk is kinnt tevékenykedik így az ősz derekán. Megszédültem, és ha nem kapaszkodok meg a kutyaház oldalában, elesek. Sajogni kezdett a fejem, és mintha kalapáccsal oda vertek volna.Majd ahogy jött a fájdalom úgy el is múlt.
-Drágám!-halottam a hangját a terasz ajtóból.
-Itt vagyok!-megindultam felé. Ma is elegáns volt. Sötétkék öltönyben, meglazított nyakkendője alatt kigombolta már az inget. Lazán támasztotta az ajtót mikor oda értem. -megsimította az arcom, majd szenvedélyesen megcsókolt. Előhúzott egy csókor rózsát a háta mögül. Mire felragyogott az arcom, és levettem a kesztyűmet hogy elfogadhassam.
-Ez gyönyörű!-ámultam a csodás vörös rózsából álló csokorra.
-Akár csak te.-vigyorgott rám csillogó szemekkel.-Abby?-kereste szemeivel a lányunkat miközben be mentünk a házba.
-A nagyiéknál van.-vízbe raktam a virágaim és felültem a konyha asztalra.
-Az előbb láttam Amanda autóját.-mutatott maga mögé felvont szemöldökkel.
-Igen, nem rég ment el. Kicsit csajoskodtunk tudod.-nevettem el magam.-Kipletykáztuk a férfiakat, és a szomszédokat is.
-Nagyszerű! Tehát miénk a délután.-jött közelebb hozzám. A lábaim közt foglalta el helyét, majd a mellkasomnál fogva eldöntött az asztalon.-Ezzel még tartozom neked.-elkezdte lehúzni rólam a nadrágot. Belőlem pedig előtört az a kéjsóvár sóhajtás ami minden alkalommal mikor vele vagyok. A hasamra csókokat nyomott. Szenvedélyesen simogatott közben. Én a haját simogattam és az erős vállaiba kapaszkodtam.
Mikor lekerült rólam a nadrág és az alsónemű, elkezdett levetkőzni. Az inget mikor levette magáról nem tudtam másra nézni csak a kidolgozott hasizmára.
Feltámaszkodtam és vágyakozón megsimítottam mindenhol.
Elkapta a térdem belső felét majd rántott egyet rajtam hogy elfeküdjek az asztalon.
Azonnal lehajolt és neki esett a már nedves redőimnek. Felnyögött mikor megérezte hogy mit vált ki belőlem, majd addig kínzott míg a nevét nem kiáltottam élvezetemben.-Még nem végeztem veled.-ahogy ezt kimondta, lehúzta a nadrágját, de épp csak addig még szükséges. A szemeimbe nézve belém hatolt, és először lassan, majd látta hogy mikor kezdem újra elveszíteni a fejem, gyorsított.
Közben a melleim simogatta a felsőm alatt, és csókokat nyomott a nyakamra.Aztán jött a pillanat, a csúcsponnt határán homályosan kezdtem látni, a szemeimmel pislogtam hátha kitisztul a látásom.
Bizsergett a bőröm és éreztem széthullok ahogy az élevezettől a hullámok csaptak le rám.
-Mozgott az újja!-a szemem kipattant és belekapaszkodtam az izmos nyakába.
-Hogy mondod?-lihegtem.
-A pulzusa is szökik! Hívok egy orvost!-Oh istenem, mindjárt!-A vágy szétfeszített belülről, a karjaiba kapaszkodva lovagoltam meg a hullámokat mikor elértem azt a pontot ahol elvesztem az eszem.
YOU ARE READING
Mentsvár (BEFEJEZETT)
RomanceCarmen Rossi élete mindig olyan volt mintha soha nem lett volna benne semmi boldogság. Mindig az árnyékos oldalára sodorták az események. Ám senkit nem akart soha a problémáival traktálni. Álmaiban sem gondolt arra hogy útjába kerül egy olyan személ...