Árulás

Summer megrökönyödve állt.

-Uhh. - csak ennyit tudott kinyögni. Aztán hirtelen félrekapta a fejét. Hangokat halott. Katonák .Ránézett a sírással küzködő Millire és berántotta egy vastag tölgyfa takarása mögé. Hallgatóztak. 

-Merre mentek? - hallották meg az egyik katona ideges hangját.

-A temető felé. - szólt egy lány. És ekkor Summer-ben összeomlott egy kisebb világ. Winter hangja volt. Kilesett a fa mögül.

-Köszönjük - biccentett egy öreg katona és elindultak a két rejtőzködő lány felé. Summer látta a lányon hogy már nem bírja tovább. Arcán némán patakokban folyt a könny. 

-Menekülj! Nekem már úgyis végem! Egyszer úgyis megtalálnak! - suttogta a könnyeit nyelve.

-Nem! - sziszegte Summer és amikor már csak méterek választották őket el a férfiaktól egy hirtelen pillanatban átrántotta Milliet a fa másik oldalára és a szájára tapasztotta száját nehogy felkiáltson.  A katonák mit sem sejtve elhaladtak a fa mellett. Amikor már elég messze voltak Summer megfogta Millie kezét és őrült tempóban elkezdtek rohanni. Csak futottak és futottak amikor csak megérkeztek egy futónövényekkel befutatott kőoszlopokkal megtartott szabadtéri folyosóra. És ott egy pillanatra mindkettőjükben megállt az ütő. A folyosó másik végén Winter állt és egy tőrrel játszadozott. Summer gyorsan belökte Mille-t egy oszlop takarásába és maga is bebújt oda. Az ijedt lányt szembefordította magával. 

-Tudsz kötelet mászni? - suttogta. Millie némán bólogatott. 

-A birtok északi falánál van egy vastag fal. Ott találsz egy kötelet azon mássz át és menekülj!!! Érted??

- Igen - suttogta még mindig lehajtott fejjel Millie - És veled mi lesz? - nézett föl és látszott hogy még mindig sír. 

-Értem ne aggódj! - mosolyodott el Summer és letörölte Millie könnyeit. - na mire vársz? fuss! - lökött egy aprón a vékonyka  ácsorgó lányon aki vette egy nagy levegőt és elkezdett futni. Summer utánanézett és letörölt egy csepp könnyet a szeme sarkából. Aggódott a lányért. Aztán erőt vett magán, megmarkolta a zsebében lapuló tőrt és kilépett az oszlop takarásából. 

-Hé Winter kit vársz? - kiáltott oda gúnyosan a fegyverrel babráló lánynak.

-Rád - mondta Winter fel se nézve a tőrjéből.

-Mi van már rám sem tudsz nézni? - forgatta a szemét Summer.

Winter mintha egy nagy szívességet tenne unottan felnézett és eldobta a botot amit eddig farigcsált.

-Megtisztelsz.- mondta Summer de hangja tele volt iróniával.

-Tudtam hogy el fogsz jönni - nevetett gúnyosan Winter nem foglalkozva a beszólással.

-Mit akarsz tőlem??? - fakadt ki Summer.

-A lányt. - komorodott el egy pillanat alatt Winter.

-Mire kell neked? Ő még csak egy gyerek! - kiáltotta Summer jól megnyomva az utolsó szót.

-Az mindegy. Nekem pénz kell. 

-Mindegy. Ezt elvesztetted. A gyerek éppen szökni készül és nem fogod megtalálni! - vetette be Summer az adu ászt.

Winteren egy pillanatig látszott hogy megrökönyödik. Majd egyszer csak átszaladt két kőoszlop között és iszonyat sebességgel elkezdett sprintelni. Summer amikor észbe kapott Wintert már nem is látta.

-NE! - kiáltotta majd ő is elkezdett futni. Futott az avarban, szlalomozott a fák között amilyen gyorsan csak bírt. A kőfalnál megtorpant. Elkésett. Millie holtan feküdt a fal tövében.

És a szívéből Winter tőrje állt ki.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész!!!

Ha igen nyomjatok egy csillagot!

Puszi!