Bella Black élete (Remus Lupin Fanfiction) (Íródik)

Tűzleány (81. fejezet)

Bella szemszöge:

Izabella Black! Gyere a Hello coffee-ba 8 és 18 óra között, amint megkapod ezt az üzenetet! Amennyiben nem jössz el, kiszedem Felicity-ből az összes titkod, és elterjesztem az ellenségeid körében! 
Várlak
Lilyana Turner (Felicity Montana legjobb barátnője) -nevetgélve olvasgattam a sima papírra (még csak nem is pergamenre!) írt levelet. Ha azt hitte ennyitől megijedek, akkor elég nagyot tévedett. Úgy tűnik, hogy ő még sosem hallotta azt, hogy "ne kezdj ki olyannal, aki lehet hogy a vadász". Na mindegy. Kíváncsi vagyok, hogy mi miatt akar velem találkozni. Ránéztem az órára. 15 óra. Véletlenül (hogy máshogy?) tudom hogy melyik kávézóról van szó. Szóval felpattantam, magamhoz vettem a fekete kistáskámat, a pálcámat a kontyomba tűztem, majd felvettem kettőt az újonnan megbűvölt ékszereimből. Ez alatt azt kell érteni, hogy különböző varázslatokat szórtam rájuk, amik... Vagyis ezek igazi harci eszközök ékszer formába. Amikhez kerek 1 másodperc alatt hozzá lehet férni. De ha hirtelen rántom meg a fülbevalót mondjuk, akkor nem tépi a fülem, hanem átváltozik a fegyverré. Amiket már tudok kezelni. Szóval plusz egy pont a védelem részére. A nyakamba akasztottam egy ezüst íjat, ami gyönyörű, törhetetlen, és még ha el is hagyom, ékszer képében visszatér a táskámba. A fülem felső részére egy köteg nyílvesszőt raktam, a fülem alsó részére, ahol először lett kilyukasztva, oda pedig két kardot akasztottam. Ezek az "ékszerek" mind törhetetlenek, és mindig vissza térnek hozzám. A mostani stílusomba pedig pont beleférnek. Majd rövid gondolkozás után a másik pálcámat is a kontyomba szúrtam. Mert nekem négy pálcám van. Amit hét évesen vettem, az Alexaként vett pálca, Iwláé, és egy, amit akkor sikerült alkotnom, amikor kiborult a műhelyemben pár hozzávaló, és egy pálcává formálódtak, amit én hoztam létre, emiatt pedig én vagyok a gazdája, és így vele csak én tudok varázsolni. Ez átok és áldás is egyben, de én igyekszem csak a jó oldalát nézni.

-Egy hosszú kávét szeretnék kérni! -mosolyogtam a pincérre, aki a nagyszájú Lilyana Turner volt. -Azonnal hozom!- majd el is ment. De felismert, szóval a kávéval együtt egy jó kis beszélgetésre is számíthatok. 

5 perccel később letette elém a csészét, majd leült velem szemben. 
-Ki vagy te Felicity múltjából?- vágott a közepébe. 
-Én is örülök hogy látlak, Lilyana Turner. 
-Én is, meg minden, de válaszolj! -parancsolta. 
-Miért kérdezed ezt úgy, mintha fontos lennék? -érdeklődtem. 
-Mert fontos voltál! Na jó... Felicity három napja kerül engem, a fodrász óta. Mintha nem akarná, hogy valamit megtudjak, amihez köze volt. -magyarázta az észrevételeit. -Ugye nem volt benne semmilyen illegális csoportban? -ijedt meg. 
-Dehogyis! De nem értem. Mit akarsz tőlem pontosan? -tudakolóztam. 
-Azt akarom, hogy mesélj Felicity múltjáról. Amiket ő nem mond el. Hogy legalább minimálisan ismerjem a múltját. -indokolta. 
-És miből vontad le azt a következtetést, hogy nekem jogomban áll olyan részleteket megosztani veled, amikről ő azt akarja hogy ne szerezz tudomást? -próbáltam vele reálisan láttatni a dolgokat.  
-Onnan, hogy....- és itt elakadt. 
-Egyezzünk ki. Te békén hagysz engem, kibékülsz Montanaval, és őt zaklatod a kérdéseiddel. 
-És te mit teszel mindezért cserébe? -itt látszott hogy elgondolkodik. 
-Megadom a kezdőlöketet. Ha ezeket a neveket elmondod neki, akkor mesélni fog. -mondtam. 
-Rendben, legyen így. -majd kinyújtotta a jobb kezét, amit én megráztam. Majd a táskámban kezdtem kutakodni, de amikor nem találtam amit kerestem, akkor nonverbálisan és pálca nélkül a kezembe vonzottam, majd odaadtam neki. A képen kilencen szerepeltünk, nevettünk, öleltük egymást, mikor 14 évesen voltunk. Persze a mugli változat, szóval nem mozogtunk. 
-Kik vannak rajta? -kérdezte. Én pedig elkezdtem mondani, miközben mutogattam is őket. 
-Ez itt én vagyok, ez meg itt ugye Felicity. Ekkor voltunk tizennégy évesek. Ő itt az ikerbátyám, Sirius. Mellette áll a legjobb barátja, szinte a testvére, aki a fogadott bátyám, James Potter. Ő Peter Pettigrew. A sebhelyes arcú fiú pedig Remus Lupin, a barátom. A vörös hajú szépség Lily Evans, mellette a nagy hódító, Marlene McKinnon, Fely pedig Alice Fortescue-t karolja át. Itt még szinte minden rendben volt. Csak aztán Felicity lelépett, James beleszeretett Lilybe, aki viszont azt hiszi, hogy csak meg akarja hódítani, ezért mindig elutasítja. Szóval kettéhullottunk. Talán én jelentek egy minimális kapcsolatot közöttük és Remus, aki Lilyvel szokott tanulni. De ameddig Vöröske nem enged, addig mi nem leszünk vita nélküli társaság. -meséltem el tömören.  
-Hű... Ez... Hű... -fejtette ki nagy komolyan a véleményét. 
-A képet megtarthatod, különben elfelejted a dolgokat. És jegyezd meg Lilyana Turner. Mi soha nem találkoztunk a fodrászaton kívül. Érted? -néztem a szemébe, miközben a nem olyan rég kifejlesztett varázsbeszédet alkalmaztam rajta. Ez olyan, mint a görög mitológiában Aphrodité szerelemistennő varázsbeszéde, amivel bárkit bármire rá lehet venni. Hasznos képesség. 
-Világos! -majd felállt. -A soha viszont nem látásra Izabella!- ment vissza a pulthoz. 

Még ültem egy ideig, majd felálltam, és kisétáltam. Az utam egy tetováló szalonba vezetett, lehet hogy ennek a beszélgetésnek a hatására döntöttem így. Tudtam hogy otthon mágiával könnyen ki tudom szedni majd, ha akarom. 

Körülbelül két órával később sétáltam ki, csuklómon egy fekete sárkány lehelt tüzet.  Lehet hogy ennek hatására, de este életemben először sikerült átváltoznom a TŰZZÉ. A lényemmé vált. Teljesen átváltoztam, beleolvadtam. A körvonalaim elmosódtak, szürkéskék szemem narancssárgává vált, melyben lángok lobogtak. Nagyjából 5 percig sikerült fenntartanom, utána pedig majdnem elájultam, de határozottan haladást értem el. Egy elem megvan. Tudom irányítani, és át tudok változni azzá, olyan mértékben az ember és a tűz között, amennyiben akarom. És felfedeztem, hogyha már csak a kezemet tűzbe borítom, akkor a szemem is átvált. 
És már csak vízzé, földdé, levegővé, és mágiává kell megtanulnom átváltozni, és akkor reszkessenek!