Emlékezet és Feledés | Befejezett

17. Fejezet

Julianna Amara King

Arcomat a március meleg napsugarai melengetik, mikor a mellettem fekvő fiú hangjára rájövök arra, hogy azt hogy mellettem van nem csak álmodtam!

- El sem hiszem, hogy téged láttalak! - zöld szemei enyéimbe mélyednek.

Magam sem hiszem el, hogy mellettem van, hogy íriszei körbe ölelik arcomat!

- Hosszú idők óta most aludtam először végig az éjszakát - kezem lágyan simogatja arcát - ezt csak is neked köszönhetem!

Édes mosolyra húzza száját, majd ajkát be nedvesítve közel hajol hozzám - hónapok óta most érzem először azt, hogy élek - orrunk össze ér mikor felém közelít, majd lágyan tapad számra!

Csókjában benne van minden elfojtott érzelem, az egymás iránti honvágy és az a tömérdek mennyiségű szerelem, amit egymás iránt érzünk!

- Tudod mire vágyom most igazán? - kérdezem ajkaira lehelve szavaimat.

Zöld tekintete fel ragyog, majd kisfiúsan bele mosolyogva utolsó csókunkba halkan a fülembe súgja - a kicsi szíved minden vágyát teljesítem egyetlen szavadra!

Kezeimmel hajába túrok, mire mélyen magába szívja illatomat - szeretnék reggelit készíteni - nevetése hangja kúszik füleimbe, mire kissé meg húzzom barna lenőt tincseit.

- Ugyan madárka tudom, hogy ti nők mindig csak az evésre tudtok gondolni! - erős kezeivel át öleli derakamat, majd az ágyra teper, s felém magasodik!

- Én is éhezem - bújik nyak hajlatomba - méghozzá egy lassú, érzelmes - szavait csábítóan közli felém, mire már csak a gondolatára el vörösödöm!

Percekig csak hallgat és a vörös arcomat figyeli csodálattal, mire kimondom azt, amit akart!

- Egy lassú - suttogom alsó ajkamat meg nyalva - érzelmes - súgom csábos nézésemel párosítva - szeretkezésre...

Nagyot nyel a kimondottakat hallva majd a derekamra simult kezével erősen meg markol - mióta csak meg láttalak arról ábrándozok, hogy együtt jutunk el a csúcsra - keze egyre lejjebb araszol testemen - hogy benned leljem minden földi örömömet - combomat lágyan simogatja, mire érzem, hogy a testem reagál érintése minden egyes mozdulatára!

Számát kéjes sóhajok hagyják el, amit ő figyelmesen konstatál - többet akarok belőled madárka - kezét testem vonalán végig húzza, mire tenyere melegségétől a vágy elönti testemet - érezni akarlak - csókolja meg hasamat - eggyé válni a nővel, aki az életemben a legfontosabb, aki nélkül nem élet az, amit élek - hasamat csókokkal hinti be, mire a gyönyör hangjai ismételten fel szakadnak a torkomból.

- Frau! - szólítom fáradt hangon.

El húzódik tőlem, majd az ágy szélebe ül le hátat fordítva nekem - Nem kellett volna eröltetnem - hangja rideg, hűvös nyoma sincs annak a csábító hangnak, amivel percekkel ezelőtt duruzsolt nekem!

- Nem eröltetél semmi olyat, amire én nem vágytam - suttogom át ölelve izmos vállát.

- Legalább ne hazudnál madárka - áll fel hirtelenjében - akkor nem érezném azt, hogy...

Időt sem hagyok neki, hogy befejeze mondatát - Szeretlek - kellek fel az ágyról meg állva előtte - Ezt mondanod sem kell - mondja gyengéden mosolyogva rám!

Apró kezemet össze kulcsolom övével majd gyengéd csókot lehelve össze font kezeinkre végig abba a titkos erdőbe tekintek, amibe az első össze nézésünkor beleszeretem!