Epilógus

472 26 7
                                    

𝙻𝚊𝚗𝚍𝚘 𝙽𝚘𝚛𝚛𝚒𝚜

- Köszi mindenkinek! Jó játék volt srácok! -vettem le a fejemről a fejhallgatómat egy hosszú,délelőtti stream után.

- Ne már,már is menned kell? -kérdezte Charles,aki még nagyon játszott volna.

Igen,hiába tapossuk már a húszas éveink véget,a harmincasaink elejét,felnőni még nem teljesen sikerült.

- Ma van Nola szülinapja,úgyhogy Magnolia elé billegek,hátha tudok neki segíteni valamiben -vontam meg a vállaimat.

- De ari vagy! Boldog születésnapot neki!-mosolyodott el George.

- Hát Lando,igazi férfi vagy! Jó főzőcskézést! -nevett fel Carlos.

- Köszi skacok! Találkozunk Monacóban és elpicsázok mindenkit!

4 év telt el azóta,hogy Magnoliaval újra randizni kezdtünk azután a bizonyos találkozás után,és egy év elteltével fel is tettem neki a nagy kérdést. Nem sokkal ezután pedig mind a kettőnk legnagyobb meglepetésére,de egyben örömére is,Magnolia teherbe esett. Egy kis csodának számít a gyerekünk,hisz nem volt rá sok esély,hogy megfogan és egészségesen a világra jön. De még is így történt.

Egyszerűen minden helyre állt. Sorra nyerem a versenyeket és idén minden esélyem megvan arra,hogy világbajnok lehessek a McLaren színeiben. Nola és a feleségem,pedig mindenben támogatnak. Ők a legfontosabbak nekem.

A gamer szobámból kilépve,a kislányom csilingelő hangja ütötte meg a fülemet,amint éppen beleéli magát a játékba. Nem bírtam megállni és ajtó keretnek támaszkodva figyeltem őt. Azt kell,hogy mondjam,imádok apa lenni.

- És Nola Norris megnyeri a brit nagydíjat! -kezdett el tapsikolni,miután a kicsi narancssárga autót áttolta a célvonalon.

- Nola Norris az első női forma 1-es győztes a világtörténelem során! -kiáltottam fel,mire rám kapta a tekintetét.

- Apa,gyere te is játszani velem! -kérte boldogan.

Mosolyogva ültem le mellé és versenyezni kezdtem vele egy másik makett autóval. Nagyon szeretek vele autózni. Olyan mintha a kis énemet látnám. Nola hiába egy igazi hercegnő a hosszú barna, göndör hajával és a nagy,vakító kék szemeivel,legtöbb idejét velem tölti a pályákon és nem lehet elrángatni az autók mellől. Már kicsi baba kora óta leköti őt a motorhang és az olaj szaga. Ő a legnagyobb szurkolóm. Amióta pedig haza hoztam neki a versenyautóm kicsi mását,egész nap ezzel játszik,sőt még az oviba is magával hurcolja. Valószínűleg a következő években nem lesz megállás és Magnoliával együtt félthetjük őt a gokart versenyein.

Alig várom,hogy ez a kis bajnok miket fog véghez vinni. Az biztos,hogy a Norris névre mindenki emlékezni fog.

- Nyertem! -kiáltottam fel győzelemittasan. Az baj,ha a saját gyerekem ellen sem tudok veszíteni?

- Ne már! Legközelebb én fogok és akkor Zak bácsi nekem adja a kocsidat! -öltötte ki rám a nyelvét.

- Jól van tökmag! Azért ezzel még várj pár évet! -nevettem el magam.

- Keresztapa mikor jön?

- Órák kérdése és ide talál! Tuti alszik még. -vettem őt az ölembe.

Our StoryWhere stories live. Discover now