Apám fogságában

5.

Nem aludtam egy percet sem a történtek után, de 06.00-kor ugyanúgy készülődtem. Most kivételesen nem késtem az iskolából aminek örültem. A nap hamar elillant, a tanárokat próbáltam kerülni, nem beszéltem senkivel, de szerintem ez így van jól. Tesiznem nem kell, mivel egész évre felmentésem van, így én csak csendben figyelem az órákat. Otthon ugyan az történt mint ami eddig is. Haza érek, tanulás, zuhany, vacsora, végül pedig apám megaláztatásai. Már egy hónapja ez megy. Egész nap nem eszek, éjjel nem alszom, egyre gyengébbnek érzem magam és rengeteget szédülök. Egyik nap menni akartam ki a teremből, mikor hirtelen minden elsötétült. Hallottam, hogy valaki szólongat, de nagyon távolinak éreztem. Mikor kinyitottam a szememet azt láttam, hogy mentősök állnak körbe és egy gyors vizsgálat után elszállítottak a kórházba. Délután bejött hozzám a tanár, aminek őszintén örültem, mert nem számítottam rá.

- Szia! Hogy vagy?
- Jó napot! Hát...nagyon gyengén.
- Látszik rajtad. Orvosok mondtak már valami?
- Még nem.
- Értem.
- Maga hogy van?
- Köszönöm, megvagyok.

Pont belépett az orvosom és elkezdtem feszengeni.

- Hogy érzi magát hölygem?
- Gyengén.
- Ezt nem csodálom, ugyanis az utóbbi időben egyáltalán nem vagy csak alig evett valamit ez pedig teljesen legyengítette a szervezetét.
- Most akkor mi lesz?
- Egyenlőre pár napra bent tartjuk megyfigyelésen, megpróbáljuk helyreállítani a szervezetét, utána pedig meglátjuk hogyan tovább.
- Rendben.
- Próbáljon meg pihenni.
- Úgy lesz.

Az orvos távozása után valamennyire megnyugodtam, de nem teljesen. A tanár végignézett rajtam és biztos voltam benne, hogy észre vette a foltokat.

- Miért van tele a tested véraláfutással?
- Mert elestem.
- Ennyire?
- Igen.
- Azért te sem gondolhatod, hogy ennyire hülye vagyok. Mit nem mersz elmondani?
- Aznap, mikor anyu meghalt megpróbáltam elmondani apámnak, de nem igazán sikerült, mert összevesztünk. Utána felrángatott a lépcsőn, belökött a szobába neki a falnak és felpofozott. Azóta alig eszek és 2-3 órákat alszom.
- Miért nem teszel valamit ellene? Ez így nem mehet tovább!
- De nem akarok!
- Figyelj, én nem akarok vitatkozni veled és semmit nem szeretnék ráderőltetni. Csak annyit kérek, hogy gondolkodj el, apádat akarod védeni vagy biztonságban szeretnél élni. Most hagylak pihenni, majd beszélünk.
- Rendben, viszlát!
- Szia!

Egyedül maradtam a gondolataimmal. Csak néztem ki a fejemből és a hallottakon töprengtem.

Sziasztok! Remélem tetszik a történet! Várom a véleményeteket!♥️