Ellenállhatatlan | Lando Norris FF. Befejezett |

3. Rész - Jókor, jó helyen

Ma dolgozom, bár nagyon kevés ember van mostanában. De az egész város olyan kihalt, december van és hideg. Az emberek inkább otthon ülnek a kandalló mellett, jobban belegondolva én is ezt tenném a helyükben. A létrán álltam és a felső polcokat törölgettem amikor kinyílt az ajtó, hátra fordultam és a fiatalokra néztem akik bejöttek.

-Sziasztok! - Mosolyodtam el halványan.

-Helló! - Néztek rám majd körbe néztek az üzletben, lejöttem a létráról és összecsuktam. A pult mögé mentem és őket figyeltem, nem tűntek lopósoknak de egy kicsit gyanúsak voltak azért.

-Képregényeket is árultok? - Nézett rám az egyik.

-Igen, ott vannak a középső vitrinben. - Mutattam rá, oda mentek és beszélgetni kezdtek.

-Jó napot. - Mondta a férfi aki bejött az üzletbe, kezd beindulni a délután.

-Jó napot! - Néztem rá halvány mosollyal majd a fiatalokra néztem újra, összeráncoltam szemöldökömet mert ők is pont engem néztek és ahogy oda néztem egyből elnéztek.

-Segíthetek esetleg még valamiben nektek? Milyen képregény érdekelne? - Mentem oda hozzájuk.

-Csak nézelődünk, köszönjük. - Intettek és tovább nézték a képregényeket.

-Oké. - Sóhajtottam. - És Önnek tudok segíteni? - Néztem a férfire.

-Egy nagyon ritka könyvet keresek, nem is tudom, hogy itt van-e. - Nézett rám. - Antikvár, a címe A normandiai Penelope, az írója Karr Alfonz.

-Egy pillanat és megnézem a gépbe. - Mentem vissza a pult mögé, közben a fél szemem a fiatalokon volt.

-Csak ezek vannak? - Nézett rám az egyik fiatal srác.

-Igen. - pillantottam rájuk majd vissza a gépre.

-Biztos? - Nevetett a másik. - Nincs hátsó raktár vagy ilyesmi?

-Biztos. - Néztem rájuk majd a férfire. - Sajnálom uram, de nincsen ez a könyv meg nekünk.

-Sajnálattal hallom, akkor viszlát! - Mondta majd kiment, nagyot nyeltem mert nem akartam ezekkel egyedül maradni.

-Szóval akkor nincs hátsó raktár? - Lépett oda a pulthoz az egyik srác, a szemébe néztem, hogy erősnek tűnjek.

-Nincs a raktárban képregény.. - Néztem rá határozottan.

-Szóval akkor raktár van, erre van? - Nevetve nézett mögém.

-Húzzatok el, ha nem vásároltok.. - Néztem rájuk, a szívem hevesen kezdett verni.

-Nem beszélünk így a vásárlókkal, ejnye.. - Döntötte oldalra a fejét a másik.

-Rendőrt hívok, ha nem húztok el.. - Vontam fel szemöldökömet, a két lány akik velük voltak összenevettek.

-Akkor hívd.. - Nevetve tárta szét karjait a másik, láttam, hogy az övébe egy pisztoly van betolva. - Ha mered... - Mosolygott rám, az ajtóra néztem amikor kinyílt.

-Szia, Mia! - Mosolygott Lando de összeráncolta szemöldökét amikor érzékelte, hogy valami nincs rendben.

-Szia, Lando. - Néztem rá majd vissza a srácra, Lando egyből levágta amikor lenéztem újra a srác övéhez.

-Valami gond van? - Lépett oda a csávóhoz kihúzva magát.

-Semmi. - Húzta ki magát a csávó is.

-Akkor lehet húzni. - Nézett a szemébe Lando, nagyot nyeltem mert csak bámultak egymásra.

-Előbb a kasszát kéne kipakolni. - Nevette el magát a srác és a kabátja alá akart nyúlni de Lando gyorsabb volt és hátra fogta a kezét majd a másik kezét a srác arcára tette és egyből a pultra nyomta erőből, a srác fájdalmasan nyögve próbált szabadulni.

-Mit? - Nevetett Lando és közel hajolt hozzá. - Nem értettem, te ki s szaros..

-Ez f..fáj.. - Lihegett a srác, már pirosodott az arca.

-Gondolom. - Mosolygott rá. - Jöttök még ide? - Nézett a többiekre akik ledöbbenve nézték őket, rázták a fejüket. -Na akkor mondom mi lesz. - Nyomta le jobban a srácot aki összeszorította szemeit. -Elengedlek és akkor szépen kimentek az ajtón és nem jöttök még a környékre se mert nekem igazi fegyverem van a te kamu pisztolyoddal szemben. - Nevetett majd felhúzta a srácot és meglökte, el is esett. - Érthető volt? - Nézett rájuk.

-I..Igen.. - Motyogták majd felhúzták a srácot a földről és kisiettek az üzletből, lesokkoltan néztem Landora.

-Jól vagy? - Nézett rám miközben megigazította a kabátját.

-Azt hiszem. - Fújtam ki magam. - De, ha te nem jössz akkor nem is tudom mi lett volna.. - Mondtam halkan, bejött a pult mögé és átölelt. - Köszönöm! - Öleltem vissza.

-Még jó, hogy erre jártam! - Simogatta a hátamat. - Nem túl biztonságos neked ez itt..

-Nem volt még soha ilyen. - Sóhajtottam halkan ahogy eltávolodtunk egymástól.

-Azért legyen nálad mindig paprika spray vagy ilyesmi. - Ment ki a pultból sóhajtva. - Amúgy azért jöttem, hogy megkérdezzem mikor végzel és akkor haza mehetnénk együtt.

-Van amúgy a táskámban paprika spray de majd ide hozom a pulthoz. - Nevettem halkan és az órára néztem. - Oh, így elment az idő? Igazából most végeztem már. - Nevettem, már 20:03-at mutatott az óra.

-Oké, akkor pakolj össze és zárj be! - Mosolygott. - Segítsek valamit?

-Köszönöm, nem kell! - Mosolyogtam. - Gyorsan bezárok és mehetünk is!

***

Végül nem haza mentünk, hanem beugrottunk egy nagyon jó hamburgerezőbe. Még mindig kiráz a hideg, ha visszagondolok arra ami az üzletben volt. Nagyobb baj is lehetett volna, ha nem jön be Lando.

-Na akkor a két extra sajtos, baconos, dupla húsos hambi! - Rakta elénk a felszolgáló lány a tálcát. - Jó étvágyat! - Mosolygott ránk.

-Köszi! - Mondta Lando majd rám mosolyogott.

-Köszönjük! - Mosolyogtam a lányra majd megszagoltam a hamburgert. - Isteni illata van! - Néztem Landora.

-Isteni is! - Nevetett és a sajátját elkezdte enni, én is elkezdtem enni az enyémet közben.

-Tényleg finom! - Mosolyogtam. - És köszönöm még egyszer, hogy segítettél a boltban! - Néztem rá.

-Megint jókor voltam jó helyen! - Nevetve nézett rám. - Szemét kis fiatalok, akkora pofájuk van már, hogy döbbenet..

-Borzasztó.. - Sóhajtottam nagyot és ettem közben. - Remélem többször tényleg nem jönnek..

-El kéne jönnöd velem boxolni, ott tanítanék neked pár önvédelmi technikát! - Mosolygott rám. - Ha van kedved!

-Végül is, jól jöhet! - Mosolyogtam rá. - Elmegyek veled, szívesen!

-Szuper, ennek örülök! - Mosolygott és evett sült krumplit is ami járt a menühöz.

-Szóval akkor te boxolsz? - Néztem rá és én is ettem sült krumplit.

-Néha, régebben többet jártam le. - Nézett rám vállat vonva. - De mostanában amúgy is terveztem, hogy újra lejárok majd a terembe!

-Értem, én jég korcsolyázni szoktam. - Mosolyogtam rá.

-Tényleg? - Mosolygott. - Olyan szép, csili-vili ruhában? - Nézett a melleimre egy pillanatra, kissé elpirultam.

-Már nem. - Nevettem. - Sajnos nekem a szüleim meghaltak egy autó balesetben, éppen az egyik versenyemre tartottak de nem értek oda.. - Mondtam halkan. - Tizenhat éves voltam, azóta már versenyre nem járok csak néha elnézek egy-két edzésre mert vannak a csapatban barátaim..

-Oh, fogadd őszinte részvétemet! - Fogta meg a kezemet sóhajtva.

-Köszönöm. - Sóhajtva néztem rá majd a kezünkre, jól esett érintése.