Ellenállhatatlan | Lando Norris FF. Befejezett |

12. Rész - Félre ismertelek

-Te tökre nem vagy normális. - Néztem rá nagy szemekkel. - Még is mi a szart gondoltál, Lando? - Emeltem fel a hangomat.

-Nem tudom, én csak azt akartam, hogy.. - Sóhajtva fogta meg a karomat, elhúzódtam tőle.

-Hozzám se érj.. - Álltam fel egyből.

-Mia, most mit akarsz? - Állt fel ő is.

-Ne aggódj, nem köplek be a zsaruknak. - Néztem a szemébe. - De biztos, hogy látni sem akarlak többet, meg is hallhattam volna. - Nevettem halkan, a fejemet csóváltam.

-Sajnálom.. - Motyogta.

-Bárki meghallhatott volna, Lando.. - Túrtam a hajamba. - Engedj ki innen.. - Mondtam halkan.

-Jó. - Sóhajtva nyitotta ki a vasajtót, megtartotta nekem amíg kimentem.

Csak bámultam magam elé itthon, nincs hova mennem így itt kell maradnom. Nem tudom mi lehet Landoval, órák teltek el mióta ott hagytam őt. Most éjjel kettő van és aludni sem bírok, bárki meghalhatott volna tényleg. Talán Jessnek és Jasonnek igaza volt, hogy valami nincs rendben Landoval. Most ez bebizonyosodott. Fogalmam sincs mit tegyek, hogy szóljak-e a nyomozóknak vagy ne. Azt hiszem segítségre van szüksége Landonak inkább, talán megpróbálok vele beszélni mégegyszer.

***

-Lando!

Mondtam ahogy megpróbáltam nehezen betolni az ajtót, erőlködtem és amikor kinyílt nem volt ott sehol. Sóhajtva engedtem el a vasajtót majd kifújtam magam, elindultam valamerre csak úgy és közben próbáltam hívni Landot de bele ütköztem valakibe.

-Bocs. - Néztem fel a srácra.

-Mia? - Nézett le rám, elég magas volt.

-Igen. - Néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

-Lando nincs már itt. - Nézett a vasajtóra.

-Feltűnt.. - Motyogtam. - Ki vagy te?

-A nevem Tom, Lando egyik barátja vagyok. - Sóhajtott. - Most nálam húzza meg magát, valamiért tudta, hogy visszafogsz jönni ezért szólt, hogy legyek a környéken. - Mosolygott rám.

-Igen? - Néztem rá kérdően.

-Szóval elviszlek hozzá, ha szeretnéd. - Köszörülte meg a torkát.

-Oké.

Mondtam halkan és mentem utána, Jessnek is és Jasonnak is gyorsan megosztottam a lokátort a telefonomon, nem bízom ebben a pasiban. Az egész út csöndben telt, a város egyik kevésbé forgalmasabb helyére mentünk. Mikor leparkolt Tom kiszálltam, közben éreztem, hogy csörög a telefonom de nem foglalkoztam vele. Mentem utána a bérházba, felmentünk a 4. emeletre és a 36.-os számú ajtó előtt álltunk meg. Elővette a kulcsait és kinyitotta az ajtót, sóhajtva mentem be utána gyomor görccsel. Lehet egy gyilkoshoz jöttem fel naivan. Azért a félelmem nagy része elszállt amikor megpillantottam Landot, azért még izgulok ettől függetlenül.

-Szia! - Mondta Lando sóhajtva. - Hát eljöttél!

Szia. - Mondtam halkan. - Beszélni akartam veled de nem voltál ott ahol tegnap. - Sóhajtottam.

-El kellett onnan jönnöm, Tom most pár napig befogad. - Vont vállat. - Amíg kitalálom mi legyen..

-Kettesben hagylak titeket. - Mondta Tom majd kiment az erkélyre rágyújtani.

-Fel kell adnod magad, így tudsz a legjobban kijönni a dolgokból. - Néztem a szemébe.

-Nem. - Nevetett fel. - Nem adom fel magamat, hogy börtönbe menjek..

-Lando, minél tovább bujkálsz annál súlyosabb büntetés vár rád. - Sóhajtva álltam hozzá közelebb. - Így is gyanakodnak rád..

-Kik? - Nézett rám egyből.

-Két nyomozó bejött hozzám tegnap mielőtt letámadtál.. - Néztem rá.

-Innen tudtad, hogy ki volt pakolva a lakás? - Vonta fel szemöldökét.

-Miért mit gondoltál, honnan tudom? - Nevettem, Lando megdörzsölte az arcát.

-Basszameg.. - Motyogta. - Én azt hittem Kim mondta..

-Hogy jön ide Kim? - Vontam fel a szemöldökömet. - Ő csak pár napja érkezett, a tűz meg hetekkel ezelőtt volt..

-Nem vagy bepoloskázva? - Jött oda hozzám és lehúzta a kabátom cipzárját.

-Hülye vagy? - Toltam el magamtól. - Nem vagyok, így is hazudtam miattad a rendőröknek.. - Néztem a szemébe.

-Nagyobb szarban vagyok mint gondoltam. - Sóhajtott és engem nézett.

-Lando, Kim honnan tud bármit is a lakás tűzről?! - Néztem rá nagy szemekkel.

-Mielőtt ide jött volna mi telefonálgattunk és véletlenül megemlítettem neki, hogy kipakolom a lakásomat.. - Mondta halkan.

-Mikor elkezdtél velem kavarni, te még az exeddel csevegtél? - Néztem rá pislogva.

-Nem volt semmi komoly, csak beszélgettünk.. - Túrt a hajába.

-Ha nem adod fel magadat akkor mindent elmondok én a zsaruknak. - Néztem rá, állkapcsa megfeszült.

-Azért ez nem éppen így megy. - Nevetett halkan. - Ugye tudod, hogy mivel nem adtál ki információt akadályozod a nyomozást? - Állt hozzám közel és eltűrte a hajamat. - Még te is rosszul jössz ki belőle, ha beköpsz. - Nézett a szemembe.

-Azt hiszem a barátaimnak igaza volt rólad.. - Álltam egy lépést hátra tőle.

-Hagyd, hogy megoldjam a dolgaimat, bébi. - Nézett rám. - Csak pár nap és minden elsimul, addig menj haza a kis lakásunkba és, ha bárki megkérdezi mit tudsz rólam akkor a válaszod.. - Mosolygott rám.

-Rohadt aljas vagy, Lando. - Néztem a szemébe, csalódott voltam.

-Vannak dolgok amikbe jobb, ha nem ütöd bele az orrodat. - Nézett a szemembe. - Mia, a te lelked túlságosan is rózsaszín, te nem tudod milyen itt a pokolban..

-Nem kéne a pokolban lenned, ha nem gyújtanál fel házakat.. - Nevettem, állkapcsa ismét megfeszült. - Na szevasz..

Mondtam és kimentem az ajtón, becsaptam magam után és lesiettem a lépcsőn. Közben könnyeim gyűltek, igyekeztem tartani magam de nem ment. Nagyon félre ismertem Landot, annyira naiv hülye voltam, hogy mindent bevettem neki. Jess és Jason nem tudhatják meg ezt az egészet, újra csörgött a telefonom amit felvettem sóhajtva.

-Igen? - Szóltam bele, próbáltam nyugodt maradni.

-Elküldted a lokátort, Mia minden rendben? - Szólt a telefonba Jason.

-Ja, persze csak.. - Mondtam halkan. - Találkoztam egy sráccal, aztán jobbnak láttam, ha elküldöm. - Nevettem halkan.

-Randiztál? - Nevetett. - És nem Norrissal?

-Lando már a múlté. - Sóhajtottam. - Nem költözhetnék vissza hozzád? - Kérdeztem halkan.

-De, persze! - Sóhajtott fel. - De minden rendben?

-Persze, csak már nem vagyunk barátok. - Mondtam nagyon halkan.