Mr. Big Broki

Első fejezet

Sin Haeun

A peron szélén álltam és vártam hogy a vonat, amelyet az imént mondtak be, begördüljön. Sose járok vonattal, de még csak nem is ebben a városban lakom, így teljen idegen volt számomra minden. Több ezer kilométerre vagyok az otthonomtól és az egyetlen ok amiért most itt vagyok az a nővérem. Hozzá ment egy felfuvalkodott gazdag pöcshöz, nekem pedig aszisztálnom kell az esküvőn. Bár ez inkább egy szappanoperához hasonlít, mintsem családi összejövetelhez, de megígértem hogy nem leszek ellenséges. Sunhee az egyetlen olyan családtagom akivel még szóba állok, ezért is kell jól viselkednem.

Ahogy felléptem a vonatra, az első üres kabinhoz mentem és beültem. Néhány perc elteltével azonban egy öltönyös pasas telepedett le velem szemben. Egy újságot lapzgatott, miközben ajkait harapdálva olvasta a cikkeket. Elkepesztően szexin festett abban a sötétkék öltönyben, és ami csak hab volt azon a bizonyos tortán hogy koreai volt. Pont az esetem. Mélybarna szeme rendületlenül cikázott a sorok között, sötét haja tökéletesen zselézett és fésült, az öltönye pedig élére vasalt és makulátlan volt. Ez az idilli kép akkor foszlott szét, amikor megszólalt a telefonja. Mély orgánumának hallatán megborzongtam, de a szavai kiábrándítottak.

— Ennyi szerencsétlent egy helyen még nem láttam. Ha nincs az irodámban az összes jelentés mire odaérek, akkor akár már most új munka után nézhet. Asley vagy hogy is hívják, meg ki van rúgva. - néhány másodperc csend következett, majd még mérgesebben folytatta — Két napja felmondott? Akkor ki ült ott tegnap? Elena? Fel sem tűnt - vonta meg a vállát. Mekkora egy pöcs. — Mindegy. Mondja meg Mr. Brownnak hogy várnia kell. Nem tud? Akkor kérjen új időpontot.

Csupán két vagy három percet utaztunk, de úgy látszik szuper szexi pöcsfej megállója következett, így nem hallgattam tovább hogy kit rúgott ki még aznap. Nagy kár, pedig ez volt a napom fénypontja. Sietősen távozott a kabinból de azért egy darabot otthagyott magából. A vonat zakatolt tovább, a laptop táska pedig ott árválkodott az előttem lévő ülésen.

Túl rendes vagyok. Megingattam a fejem és még mielőtt leszálltam volna magamhoz vettem a táskát.
Lynn lakása csak öt utcányira volt az állomástól és mivel nagyon szép időnk volt, így gyalog tettem meg az utat. Lynn az egyik legjobb barátnőm, ezért nem is volt kérdés hogy amikor New Yorkba jövök akkor nála fogok lakni.

A hatalmas tízemeletes hatodik emeletén lakott egy aprócska garzonlakásban a férjével Timmel. Tim ügyvezető volt egy pénzügyi cégnél, míg Lynnek tetováló szalonja volt. Teljesen egymás ellentétei, de valahogy pont ezért működik ilyen jól a kapcsolatuk immáron négy éve.

Tim engedett be a lakásba, miután kiszálltam a liftből és bekopogtam az ajtón.
— Ti nők legalább nem öt bőrönddel szoktatok utazni? - vonta fel a szemöldökét üdvözléskeppen.
— Én nem vagyok átlagos nő - nevettem el magam és megöleltem.
— Azt tudom - nevetett ő is. — Lynn még dolgozik és nekem is mennem kell, mert a főnököm egy idegbeteg és ha nem érek be időben akkor mehetek az aluljáróba kéregetni. Rendezkedj be nyugodtan, érezd magad otthon.

Gyorsan még megmutatta a szobámat és már rohant is. Ledobtam a hátizsákom egy sarokba és mivel csak pár napig terveztem maradni, így nem bajlódtam túlzottan a kipakolással. Jobban érdekelt a laptop amit Mr. Pöcs hagyott el. Kivettem a táskából és bekapcsoltam, amíg vártam addig bele néztem a zsebekbe de pár névjegy kártyán kívül nem volt benne más. Legnagyobb bánatomra jelszó védte, így az egyetlen támpontot a névjegyek jelentették.

Dr. Bob Brown. A csávó akit a pöcs emlegetett. A papír szerint gyógyszer gyártó cége van.
Avery Morgan szexuál pszichológus. Nem igazán tűnt olyannak, akinek ilyesfajta segítségre lenne szüksége, de kitudja.
Christopher BangChan. A Bang Financial Holdings vezér igazgatója.

A telefonomat elővéve beütöttem a nevét a keresőbe és láss csodát megtaláltam. Harminc éves szuper szexi kőgazdag cégtulajdonos. Az biztos hogy jó géneket örökölt, de a modora az valami botrányos.
Nem kellett sokat keresnem hogy megtaláljam az iroda címét, de mivel Lynn ezt a pillanatot választotta arra hogy megérkezzen, ezért lezártam a telefonom és arra jutottam hogy majd holnap elviszem neki. Egy napot biztosan kibír nélküle.

— Haeun! El sem hiszem hogy újra látlak - ugrott a nyamba Lynn — Mesélj, milyen volt az út? Jó volt a kaja? Gyorsan ide értél?

Amikor mondtam neki hogy a nővérem esküvőjére jövök, majd kiugrott a bőréből úgy őrült. A lelkesedése mostanáig sem csillapodott, ami rám is rám ragadt — Hosszú volt az út, de a kaja egész tűrhető volt. Vonattal jöttem mert akkora dugó volt - csacsogtam a tőlem nem megszokott módon.

— Sunhee még mindig nem látta be hogy pöcsvakaró Nick nem a legjobb választás?

— A nővéremet nem érdekli amíg van vagyona. Utazik és vásárol. Neki ez éppen elég - vontam meg a vállam. — Csak veszekedés lett volna belőle ha megint megpróbálom észhez téríteni. Feladtam, majd rá fog jönni.

— Igazad lehet. De az azért elég durva hogy Nick először nálad próbálkozott, aztán amikor ez nem jött össze jó volt Sunhee is - mondta Lynn.

Sóhajtottam egy nagyot — Az már a múlt. Remélem megtalálja amit keres és nem csalódik túlzottan.

— És neked hogy alakulnak a dolgaid a férfiakkal? - érdeklődött, mivel ezt a témát magamtól amúgy sem hoztam volna fel.

— Kísérő nélkül megyek az esküvőre, úgyhogy mondhatni szarul. Anya a gyerek miatt rágja a fülem, de annak meg nincs értelme hogy olyanhoz menjek hozzá akit nem szeretek. Apa meg... Azt inkább hagyjuk.

Valahogy ez a család alapításról folytatott beszélgetés elvette a maradék kedvem is és ezt Lynn is látta. Terelte a témát és inkább a munkájáról beszélt. Hivatalosan is tetováló és piercinges lett, így nem meglepő módon arra próbált rá venni, hogy ha már tetoválást nem akarok akkor valamimet had szúrja át. Az érv ami miatt kitartott, hogy ez csak egy tű szúrás, de nincs az az isten. Még nem ment el az eszem teljesen.