Mr. Big Broki

Harmadik fejezet

Christopher BangChan

Már három napja. Már három nap eltelt azóta, hogy az az őrült nőstény berontott az irodámba. Három napja másra sem tudok gondolni csak a szemében szikrázó tűzre. Megőrültem. Hivatalosan is kijelentem hogy megzakkantam. Az utóbbi években nem éreztem így senki iránt sem. Nem bírtam koncentrálni a munkámra, aludni is alig tudtam, csak is Haeunra tudtam gondolni. Az pedig hogy nem válaszolt az utolsó üzenetemre, teljesen padlóra küldött. Ez a nő bele itta magát a bőrömbe, a gondolataimba és lassan, már csak is az járt a fejemben hogy írok neki.

Chan: Nem válaszoltál. Talán jóvá tudnád tenni ezt. Mit gondolsz?

Haeun: Kopj le seggfej.

Nehezen adta magát. Szeretem a macska-egér játékokat, csak még izgalmasabbá teszi a dolgot. Játszunk akkor.

Chan: Mi van rajtad? Remélem az a bőr nadrág, mert abban isteni a feneked. Arról az apró kivágott felsőről meg ne is beszéljünk. Csorog a nyálam értük.

Ebben volt igazság. Azok a kerek mellek pont elfértek a tenyeremben és csak arra vártak hogy megkóstolhassam őket. Már csak a puszta gondolatra is rándult egyet a farkam. Mit tesz velem ez a nő te jó ég.

Haeun: Éppen randin vagyok, de ha nagyon tudni akarod, akkor mindjárt meztelen.

Chan: Mutass valamit és akkor talán elhiszem.

Nem kellett sokat várnom, egy fénykép érkezett. Nem tudtam eldönteni hogy nevessek vagy inkább nyögjek fel, ugyanis kibuggyanó mellei között bemutatott nekem. A rózsaszín csipkés anyag nem sok mindent hagyott a képzeletnek, ugyanakkor minden lényeges dolgot eltakart.

Jesszus ez a nő. Mélyeket lélegezve leraktam magam mellé a telefont és az ágyékomra pillantottam. Sin Haeun az őrületbe kergetsz.

°•°•°

Valamikor hat óra tájban Nick felhívott, hogy van-e kedvem vele meg a menyasszonyával vacsoráznom. Legszívesebben nemet mondtam volna, de végül is nem volt programom aznap estére és ez volt a próba vacsora a nagy nap előtt. Nicket még az egyetemről ismerem és rövid idő alatt nagyon jó barátom lett. A legnagyobb különbség kettőnk között, hogy amíg ő mindent az apjától örökölt én megküzdöttem érte. Nem irigyeltem félre ne értsen senki sem, egyszerűen csak jobb akartam lenni. Talán ez a legnagyobb bajom, hogy mindenben első akarok lenni. 

A Times Square mellett lévő Skylark nevű étteremben tartották a vacsorát. Puccos hely, ami pont illett Nickhez. Gyakran jártunk ide, amíg még Nick szabad férfi volt, azóta már csak néha találkozunk itt, leginkább az üzleti megbeszéléseink alkalmával. Az ismerős vörös bőr ülések apró mosolyt csaltak az arcomra, az pedig hogy az erkélyen Nickel szemben az a nő ült, aki az elmúlt napokban a fejfájásom okozója volt, egyenesen nevetésre késztetett.

— Reed! -üdvözöltem őt, majd kezet ráztunk és átnyújtottam az ajándékba szánt bort.
— Jó hogy itt vagy. Sin Sunhee vagyok. Még nem volt alkalmam rendesen bemutatkozni -mondta a nő és felém nyújtotta ő is a kezét. Meg kell hagyni Nick jól választott. Gyönyörű barna szeme és haja volt. Az alakja pedig csodás. — Ő pedig -fordult a széken ülőhöz —, Sin Haeun a húgom. -Milyen kicsi a világ, de az is lehet hogy ez a sors.

Tőle csak egy biccentésre futotta, meg valamiféle morgásra, de hogy őszinte legyek nem vártam mást. Mivel az ifjú pár egymás mellett ült, választás híján Haeun mellé telepedtem le. Ő még szebb volt mint a nővére. Testét egy rásimuló fekete ruha takarta, a haja gyengéd hullámokban omlott a vállára, az ajkain pedig vér vörös rúzst viselt. Imádom azokat az ajkakat.

Sunhee felém fordult.
— És mivel is foglalkozol?
— Leginkább pénzügyekkel. Részvényeket veszek és próbálom a versenytársaimmal tartani a tempót -mondtam a borom kortyolgatása közben.
— És a nők téren hogy állsz? Találtál azóta valakit magadnak, vagy az örök agglegényt fogod játszani -érdeklődött Nick. Haeun csendben figyelte a beszélgetést és nem úgy tűnt mint akit érdekel. Legalábbis ezt hittem.
— Szerintem a női nem érdekében jobb ha szingli marad -nézett rám egy pillanatra. Elengedtem a beszólását és válaszoltam.
— Találtam valakit aki felkeltette az érdeklődésemet, de egyelőre nem akarja megadni magát. Makacs mint egy öszvér és penge éles a nyelve.
— Szegény szerencsétlen -sóhajtott Haeun.
— Vigyázz a szadra! -szólt rá erélyesen a nővére.

Valamiért olyan érzésem volt, hogy nem jönnek ki túl jól. Nem ítélkezem, hiszen nekem nincs testvérem, sőt jóformán családom se.

°•°•°

Nick és a menyasszonya is a sárga földig itták magukat. Nicktől ezt már megszoktam, de hogy egy nő is ilyen legyen. Egymásnak támaszkodva imbolyotak ki az épület elé, ahol a sofőrje már várta őket. Még egy utolsót intettek, majd szinte beestek az autó hátsó ülésére. Haeun grimaszolva nézte végig annak a kettőnek a szenvedését, majd a táskájából elővette a csörgő telefonját és a füléhez emelte.

— Persze Tim. Nemsokára megyek. Nem kell értem jönnöd, majd metróval haza megyek -mondta Haeun.

Ki az a Tim? Vele randizott a múltkor? Már össze is költöztek, vagy csak vele tölti az estét?

Megőrülök.