38. Őr

8 1 0
                                    

Az ember azt hinné, ha már évek óta mindenféle jól őrzött helyre tör be, már semmi sem állíthatja meg. Hát én mondom, de igen! Mindenkinek van valami gyengéje, nekem a férfiak azok. Ha meglátom őket, azonnal beindulok, képtelen lennék megölni ezeket a ritkaságokat. Igazából nem számít a szépség, szeretem a butákat, okosokat is, amíg úgy bántak velem, mint egy hercegnővel.

Egyébként pusztuljanak. Máskor simán megöltem volna egy ilyet, de egyszerűen elbizonytalanodtam. Ilyen jóképű arcot még a büdös életben nem láttam, persze, hogy nem fogok megölni egy effélét! Azonban nekem feladatom van, csábítsam el, vagy mi legyen? Abba hamar beleegyeznék, csak történjen valami!

Új tervem az volt, hogy hátha elterelhetem a figyelmét, ezért szépen, nőhöz híven pontatlanul, de eldobtam egy darab kavicsot, amit az előbb kaptam fel. Ez a szexi állat viszont nem reagált, sőt, abba az irányba nézett, ahol én voltam, csak kicsin múlt, hogy nem látott meg. Végül el kellett fogadnom, hogy ez a tervem befuccsolt.

Így maradt pár opció: egyszerűen itt hagyom, kerülőúton megyek, megölöm, vagy elcsábítom. És akármennyire logikus lett volna a könnyebbek egyikét választanom, viszont a testem nemet mondott, majd visszafordított a vonzó pasi felé. Ellenkezhettem volna, de franc akarta megmásítani a sors akaratát?

Ha beledöglök is, megpróbálom. Megéri? Ki tudja, lehet, hogy kurvára nem. Mégis mi más lehetőségem lett volna, megölni? Nem, ezt igyekeztem a lehető leghamarabb elhessegetni. Erre valójában tök okom volt, nem csupán a külseje. Például az, hogy fiatalnak tűnt, hozzám hasonló korúnak.

Magamat ismerve, eléggé pipa lennék, ha valaki megfosztana az élettől a megkérdezésem nélkül. Emellé, ez saját küldetés, nem haszonért vagy másért csinálom, vagyis de, csak nem ezen múlik a vagyonom. Ezért, ha tudok, túljutok rajta, amennyiben nem, baromira remélem, az ágyában kötök ki, lehetőleg pucéran. 

Másik lehetőség, hogy letolom a szoknyám, és a lábam közé nyúlok, biztos értékelné. Vagy őt is letaperolhatom, esetleg még egy kis árnyport is szórhatnék oda, amíg beosonok mellette. Ezt a zseniális ötletet az agyam ismét csak elvetette, így maradt az utolsó remény, a karizmám.

Lassan előléptem, miközben próbáltam úgy rázni a seggem, hogy az felkeltse a figyelmét. Szerencsére nem kellett csalódnom, a gyönyörű barna szeme rögtön megakadt rajtam, és először megemelte a lándzsát a kezében, aztán leengedte. Nem szólt, csak izzó tekintettel firtatott, tudtam, a fejében már elkezdődött az akció.

Azonban nem számítottam rá, hogy ilyen állati gyorsan reagál az egyértelmű közeledésemre. De rögtön megfogta a csuklóm, és magához húzott. Smárolni kezdett velem, úgy, ahogy még soha senki. Keze már a fenekem markolászta, míg a másik erősen fogta az arcom.

Nem értettem, mi ütött belém vagy belé, csak, mikor oldalra néztem. Ott volt ő, az, aki úgy manipulálta mások vágyait, mint én a sötétséget. A perverz disznó mosolygott, és kétségem sem lehetett, hogy miért. Ő tette, miatta volt ez a kibaszott erős pulzálás bennem, ahogyan az előttem álló fiatal pasiban is.

Úgy rá voltam gerjedve, mint még semmire az életben. Ő fogja megszerezni az ereklyét, amire én vadásztam, azonban már nem érdekelt, egyáltalán nem. Némán elfogadtam, hogy átbaszott, az őr meg cserébe majd jól megbaszni fog. A munkámban nem sokszor van szerencsém ilyen szexi őrökhöz, így elnézőn vigyorogtam annak a szemétnek, majd hagytam, hogy az újonnan kanossá varázsolt pasi ledöntsön a lábamról.

ÍrásgyakorlataimWhere stories live. Discover now