Kötél
Kötél, mint a sál, szorul köré hurok.
De nálam a hurok nem lefelé lóg.
Felfelé, át a gerendán, poros padlás hátulján.
Kis szék még lábam alatt
Kötél tartja nyakamat.
Most jött el a pillanat.
Hogy felkössem magamat.
Nem hagyok magam után nyomokat,
Adtam már rá igyis elég okokat.
Nincs hosszú küzdelem,
Se tisztességes győzelem.
Kirúgtam a kis széket, vége lett
annak aminek kellett.
YOU ARE READING
verseim.
Poetryhello hello tudom hogy régen jelentkeztem m már de most itt vagyok. Csak tudjátok mostanában versekbe fejezem ki minden bajom.
