verseim.

merengő

Felcsendül a halk muzsika
Néma perceket koptatja,
S a költő se ül már egyhelyben,
Helyette mereng, szinte elvesztetten.

Nem tudja mit kezdjen magával,
Mit csináljon tollával,
Verseit se a kedvesnek írja,
Mert tudja, neki már nincs párja.

Gondolkozik hogy mit tegyen,
Próbaképpen eltöpreng.
Merengőket ír a lapra,
Mindha nem lenne neki foganatja.

Várja az idő változását,
Érzelmi túl csordulását,
Áttörést a nagy falon,
Ami lehull egy nyári alkonyon.

Semmi nem fogja vissza tartani,
-gondolja ő-szinte lehet hallani,
Az egész csupán percek alatt történt,
A költő ki lépett-megállt a szekér.