Új suli...

14.

A többiek lassan elkezdtek beszélgetni amíg be nem csengetek. A biosz tanár bejött majd elkezdte az órát. A kiengedett hajamat nem türtem a fülem mögé hogy eltakarja a fülembe lévő fülhallgatót.

Senki... Ilyenkor senki nem rángathat vissza a valóságba. Ez csak is az én világom amibe nem érzek fájdalmat csak nyugalmat és békességet. Ilyenkor nem kell a szabályokal élnem azt csinálhatok amit akarok. Senki nem tudja milyen akkor ha aludni akar az ember de az érzései miatt nem tud. Nem tudja senki hogy ebbe a világba nem éktelenkednek vágasok a kezemen hogy nem kell szenvedni. Azt mondják amikor meghalunk a mennybe vagy a pokolba kerülünk de én már az utóbbiba vagyok egész életem során. Mindig is az életet úgy fogtam fel mint egy videojátékot ha meghalsz akkor újra kell csinálnod hogy tovább juss. De nekem ez túl nehéz egy játék. Mindig elakadok és mindig meghalok. Újra és újra. Egyre többször. Nekem ez nem való.
Egy könnycsepp gördül le az arcomon amit próbálok feltünés mentesen letörölni.
Sose hittem hogy a szerelem ér is valamit az is csak egy érzés ami tönkreteszi az embert. És a végén már nem bírja a nyomást hiába próbált túl lépni nem sikerül neki és belerokkan.

Én ezt nem bírom tovább.
Túl nehéz nekem ez a játék.

Kiveszem a fülemből a fülhallgatót és a zsebemben mélyeztem majd a magasba emelem a kezem. Pár perc múlva a tanár észre veszi.
-Igen Luca?-Kérdezi kedvesen lényegében ezért szeretem ezt a tanárt mindig kedves és sosem Sződ minket ha hülyülünk hanem velünk együtt nevet.

Én ilyen anyukára vagyok.

-Kimehetnék a mosdóba?-Kérdezem.
-Persze menj csak!-Fordul vissza a táblához.
Felállok majd kimegyek a teremből.

Végig megyek a hosszú folyosón majd kisétálok a suliból. Viszont a kapuig futottam ne hogy észre vegyenek az utcára néző terembe lévő emberek.

A kapun kiérve csak sétáltam. Nem tudtam hova megyek csak mentem. Egyedül akartam lenni. Nyugalmat akarok.

Úgy másfél óra bolygóngás és zene hallgatás után már szinte biztos voltam hogy keresnek már. Egy erdő szélén lévő magaslesen üldögélek. A fa nedves volt még a pár napja esett esőtöl. Szerencse hogy vastag pulcsi van rajtam mert akkor kicsit fáznék. Persze tudtam hogy egyszer haza kell mennem és újra suliba járnom. De egy kis nyugalom nekem is jár. Fél fogok fázni. A fülhallgatóm alig van pár százalékon. Hogy hihették azt hogy lefeküdtem Jackkel? Ő mondta volna? Lehet hogy már úgyis mindegy.

Mostantól ez lesz a kedvenc helyem. Itt olyan csendes minden. Ahogy a nap már lenyugvoba van gyögyörü. Tűz pirosan néhol narancssárgán és rózsaszínbe pompázott. Fél óra múlva már sötét volt csak a hold világított. Itt a magaslesen nem bánthatnak állatok se más. Viszonylag melegen öltöztem ezért magzat pozba elhelyezkedtem a nedves falapokon.