Hamis Kép - Befejezett

Capítulo ocho

SERENITY DEVIN

A nap lágy sugarai ölelik körbe arcom, s szemeim lassan nyitogatni kezdem. Aprókat pislákolva nézek körbe a szobán ahol vagyok. Ismerősnek tűnik a hely, azonban nem ugrik be honnét. Először az erkélyre majd a bútorokra vándorol tekintetem. A szekrény fekete úgy ahogyan az íróasztal és a mellettem lévő éjjeliszekrény is. De még egy apró emlék sem jut eszembe, hogy kié ez a szoba. A fejem sajogni kezd a tegnap elfogyasztott alkohol mennyiségtől és semmi sem jut eszembe a bulival kapcsolatban. Kivéve az, hogy Oliver minden féle italt nyomott a kezembe, amit én készségesen megittam. Azonban a többi esemény kész homály. Azt sem tudom kivel és hogyan jutottam el ide ahol most vagyok. Hasamnál egy meleg érintést érzek, szemeim pedig rögtön oda vezetem. Egy kitetovált kéz simul derekam köré ami számomra ismerősnek bizonyul. Végig fel karjánál egyenesen az arcára pillantok, amikor meglátom a személyt hason fekve, akinél jelenleg tartózkodom. Kipattanak szemeim és rekord sebességgel ülök fel az ágyban. Már tudom kinek a szobájában vagyok. Axel Hayes. A fiú mocorogni kezd mellettem, viszont íriszeit továbbra is csukva tartja. Átfordul a másik oldalára és mivel átkarolja a derekam így engemet is magával ránt, aminek köszönhetően magára ránt. Csupasz mellkasára simítom kezem, majd ellököm magamtól így pedig arca egyenesen találkozik a padló fényes burkolatával. Hangosan felmordul, s kuncogva az ágy szélére támaszkodom és úgy nézek a földön fetrengő srácra. Szemeit megdörzsöli és lassan kinyitja azokat. Ekkor realizálja, hogy egyébként a padlón fetreng.

-Kényelmes a földön Axelke? - kuncogok fel, amint felül és lábait maga elé húzva hajtja rá a fejét.

-El sem tudod képzelni mennyire. - morogja és felkelve az ágyra ül. - Hogy aludtál? - érdeklődik és a háta mögül rám sándít. Megvonom a vállaim.

-Aludtam már jobban. - válaszolok mosolyogva. - Mi történt tegnap? - dőlök vissza az ágyba. A fiú feláll a meglepően kényelmes butorról, s szekrényéhez lép amiből egy fehér pólót vesz elő és veszi fel.

-Nem emlékszel semmire sem? - fordul felém csípőre tett kezekkel. Nemlegesen megrázom a fejemet válasz gyanánt. - Akkor máshogy kérdezem. Mire emlékszel a tegnapból? - fogalmazza újra kérdését.

-Addig minden megvan, hogy Oliver alkoholos italokat nyomott a kezemben amiket én megittam, tovább semmi. - válaszolom. Axel bólint. - Elmesélnéd mi volt utána? - felfonom szemöldlökeim.

-Én elmentem vécére és a lelkedre kötöttem, hogy ne mozdulj a kanapéról azonban te voltál olyan makacs, hogy mikor visszaértem már csak a hűlt helyedet láttam és azt, hogy táncolsz. Aztán - folytatná, de ekkor minden eszembe jutott. Az, hogy Logan tenyereit a derekamra helyezte majd Axel hozzánk jött, én pedig jól kiosztottam az exemet.

-Már emlékszem. - motyogom mire Axel abbahagyja a beszédet. - Haza tudnál vinni? Anyu biztos aggódik miattam. - kelek ki az ágyból majd a fiúhoz lépek.

-Persze. - válaszolja mosolyogva. - A táskád a kocsiban maradt. - teszi hozzá mikor észreveszi, hogy tekintetemmel a kis fekete táskámat keresem, amiben a telefonom is van azon pedig gondolom megannyi nem fogadott hívás és olvasatlan üzenetek. - Nem szeretnél előbb megreggelizni? - kérdezi de közben már a lépcsőn haladunk lefelé.

-A magassárkúmat hol találom? - kerülöm ki kérdését és tekintetemmel a fekete lábbelim keresve.

-Az is a kocsiban maradt. - kuncog. Hihetetlenül megforgatom szemeim. Hogy neki mindig ilyen kiccsattanó a kedve.