Taekook: Az Idol és a rajongó

24. Rész

Jin szemszöge

1. Órával Taehyung posztja előtt

A mai napot Namjoonal töltöm. Igen eljött a randink napja.

Minden nagyon jól ment majd egyszer kaptam egy insta értesítést.

– Namjoon te is láttad?- Kérdeztem az éppen szemben ülő barátomtol.

– Nyugi Jin biztos hogy nincs semmi baj.- Próbált életem nyugtatni de nem megy aggódok.

– Jin ha szeretnéd mennyünk nézünk rá.- Erre csak Namjoonra kaptam a fejem.- Utána még tudjuk folytatni csak szeretném hogy megnyugodj.

Awww én csak szorosan megöleltem és hálát adok neked istenem hogy egy ilyen aranyos srác szeret engem.

– Na de most induljunk.-Én csak bolintottam.

A házunk előtt megálltunk kiszáltunk a kocsiból és a bejárati ajtó felé vettük az irányt.

Mikor beléptünk csend volt. Túl nagy volt a csend.

Benéztem a nappaliba de nem volt ott az öcsém. Nam addig az ebédlő és a konyha felé vette az irányt.

– Nincs itt. De az asztalon van az étel.

– A szobája nézzük meg ott.

Amint ezt kimondtam már szaladtam is Tae szobájához. Namjoon szorosan jött mögöttem és próbáljuk nyugtatni hogy nincs semmi baj jól van.

A mint felértünk az emeletre akartam menni az öcsém szobájába de ami ott fogadott azt nem kívánom senkinek sem.

Az öcsém ott feküdt a földön a kezében pedig a gyógyszerei amiket kell szednie.

Gyorsan odamentem és megnéztem a pulzusát és a légzését de...de nagyon alacsony volt.

Namjoon közbe hívta a mentőket hogy azonnal jöjjenek.

Én Taet ölelve sírtam hogy nem hagyhatsz itt öcsi nem.

30 percel később

Már a kórházban vagyunk. Nam nem tágít melőlem. A többieknek is szólt azok meg mondták hogy nemsokára jönnek.

– Kim Taehyung!!! Merre találjuk?- Ez Jimin az biztos.

Nem is kellett sokat várnom Kook, Jimin, Suga és Hobi már jöttek is.
Jimin ahogy hozzánk oda ért rögtön a nyakba ugrott és egymás vállán sírtunk.

A többiek és készek voltak. Jungkook Suga ölelte míg Namjoon elmesélte Hobinak hogy hogy találtunk rá Taere.

A másodpercek perceknek,a percek óráknak az órák meg napoknak tűntek.

De egy kis idő után végre kijött az orvos.
Majd oda jött hozzám.

Én pedig felálltam.

– Nos nem is tudom hogy mondjam Seokjin....

Folytatjuk