Emlékezet és Feledés | Befejezett

20. Fejezet

Julianna Amara King

- Mit keressünk itt Amara? - teszi fel a kérdést Frau bezárva a kocsi ajtaját.

Egy pillanatra elgondolkodom, hiszen igaza van, mit keressek itt?!
Caiden hazugnak titulált és hagyta, hogy Alicia megallázon.

- Nem tudom Frau, így megfelel?! - emelem meg a hangomat idegesen rá nézve.

Kezd elegem lenni mindenből és Caiden az egyetlen, aki erről tehet! Bulit szervez azután, hogy a házam előtt azt kiabálja nem tud nélkülem élni, akkor most teszek róla, hogy így is legyen!

Miután csendben lerendeztem ezt magamban kiszállunk a kocsiból és kezén fogva sétálunk be a Herison rezidencia ajtaján.

- Sziasztok! - köszön nekük Jordan, aki miután megölelt egyből egy üveg pezsgőt nyom a kezembe.

- Nincs korán még az ünnepléshez? - kérdezem játékosan kacsintva, mire Caiden lép élénk Aliciával az oldalán.

- Soha nem lehet elkezdeni elég korán az ünneplést szüzike! - mondja az alsó ajkát harapdálva, miközben tetőtől talpig végig mér engem.

Ismerem ezt a nézését, hiszen pontosan ebbe a vad és könyörtelen oldalába szerettem bele. A szemei egyenesen szikráznak, amikor rám néz, mintha puszta nézéssel levetkőztettne.

- Menjünk madárkám - duruzsolja a fülembe Frau, amit Caiden haragos tekintettel végig néz, majd kézen  fogva a táncoló fiatal közé húz.

Kezei a fenekemre simulnak, majd az ajkamra tapad, amit mohón birtokolni kezd.

- Mutasd meg, hogy kihez tartozól madárkám! - suttogja a számra izmos kezeivel a fenekemre szorítva.

Tetszik a játék főleg, hogy Caiden az egyik sarokban ácsorgó haverjai között minket néz, így kapva az alkalmon ringatni kezdem Fraunak háttal a csípőmet egészen hozzá dörgölve magamat férfiasságához.

- És ez hogy tetszik? - kérdezem az engem csókolgató fiút, amikor egyenes rámarkolok a nadrágon keresztül - Ki készítesz madárkám - morogja a melleim közül.

- Megyek hozok valamit inni. - mondom sietősre véve, amikor láttom, hogy Caiden a konyhába veszi az irányt.

Lassú léptekkel megyek utána, majd beérve a konyhába a hűtőben kezdek el keresgélni, mintha az engem figyelő szép fiú ott sem volna.

- Ha ki akarsz hozni a sodromból, akkor jó úton jársz szüzike! - a konyhapultnak nyom, miközben a hajamat szagatva a nyakamat csókolja - Viszont csak, hogy tud rajtad fogom levezetni a mérgemet!

Fenyeget, amit igencsak élvezzek, viszont a játék úgy buli, ha még inkább kiborítom!

- És hogyan akarod levezetni rajtam? - kérdezem csábos hangon ellökve magamtól.

- Mit csinálsz szüzeke? - kérdezi nézve a következőket.

A konyhapultra ülve kicsit sem szüzies terpeszbe tárom szét a lábaimat előtte - Vedd el mindenemet és büntes meg szép fiú, de ne hazud azt, hogy nem szeretsz!