Véletlen szerelem

14. Rész

- Emily, mi a baj, miért vagy még mindig fent? -Kérdezte aggódva Lando, de én nem voltam képes neki válaszolni. Nem tudom mi volt ez az érzés, de egyszerűen úgy éreztem, hogy nem fog nekem ez menni. Tudtam jól, hogy Jessica készül valamivel, ami vagy ellenem, vagy Lando ellen lesz.Minden lehetséges rossz dolog lejátszódott a fejembe, amitől elkapott a sírhatnék. Nem akartam a fiú előtt elbőgni magamat, ezért csak felálltam besiettem a mosdóba, majd magamra zártam az ajtót és leültem elé.

- Emily mi történt? Nagyon megijesztesz, kérlek engedj be!- Kopogott a fiú az ajtó másik oldaláról, miközben én semmire se tudtam koncentrálni, csak arra, hogy potyognak le a nadrágomra a könnyeim.

- Lando, kérlek menj vissza aludni! - Kiabáltam neki vissza, elcsuklott hanggal.

- Komolyan, ha nem nyitod ki, berúgom az ajtót! Nem fogom hagyni, hogy sírj, mert te nem ilyen vagy!- Kiabált nekem vissza, majd hallottam, ahogy eltávolodik az ajtótól.

- Jó oké, beengedlek, csak ne törd be az ajtót!- Felálltam a földről, majd feloldottam a zárat és abban a pillanatban berontott Lando, majd kikerekedett szemekkel az én kisírt szemeimbe pillantott.

- Gyere ide, nincs semmi baj!- Tárta nagyra karjait, majd azzal a lendülettel szorosan a fiúhoz bújtam ő pedig az egyik kezével a derekamat ölelte át, másik kezével a fejemet a mellkasához nyomta. Perceken át csak álltunk egymás karjai közt, én zokogtam Lando pedig a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak. Miután végre sikerült visszafognom érzéseimet, leültünk egymás mellé a földre és percekig csak a repülő hangját hallgattuk.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt? Vagy egyáltalán szeretnél róla beszélni? - Nézett felém aggódva.

- Jessica nemrég átjött a mi részünkre és megfenyegetett, ha holnap az útjába állok, akkor csinál velem valamit.- Kis ideig csak meglepődve nézett felém, miközben én egy zsepit szorongatva a földet néztem.- Olyanokat mondott, hogy meg akar szerezni téged minden áron és szerintem kurvára készül valamivel. Én pedig teljesen úgy érzem, hogy nem tudom ezt megoldani és nem szeretném, ha neked ebből valami rossz származna.

- Figyelj Emily, tudom mert ismerlek, hogy te egy nagyon erős nő vagy. Emlékszel mikor elsőnek találkoztunk?- Mosolyodott el a fiú.- Már akkor lenyűgöztél a magabiztosságoddal és komolyságoddal és tudom, hogy téged egy ilyen ember nem állíthat meg. Csináljon bármit, szerezzen szövetségeseket, te akkor is a legerősebb leszel és mindenre fogsz megoldást találni. És tudod mid van ami neki nincs? - Néztem fel rá szipogva.

- Mi?

- Egy Lando Norrisod, aki nem fogja hagyni, hogy legyengítsen bármi. Velem bármi történhet vagy a csapattal, de azt nem engedem, hogy te így éljed a mindennapjaid! És az is biztos, hogy mindenben támogatni foglak történjen bármi!

- Köszönöm szépen Lando, nagyon hálás vagyok, hogy veled dolgozhatok!- Mosolyogtam vissza a fiúra, majd szoros ölelésbe húztam. Kis ideig még bent beszélgettünk, majd segített felállni és visszasétáltunk a foteljeinkhez. Ledöntöttem a fotel háttámláját, hogy kényelmesebb legyen, majd befeküdtem és a fiú felé fordultam, aki már egy ideje engem figyelt.

- Ugye tudod, hogy fontos vagy nekem?- Kérdezte tőlem mosolyogva.

- Persze, hogy tudom! Nekem is nagyon fontos vagy, ezért is fogok az egész hétvége alatt melletted lenni!

- Köszönöm szépen Emi!- Fordult el a másik irányba a fiú és már szuszogott is. Emi....Sose becézett eddig. Az Emilyt megszoktam, mivel a barátaim 98%-a így hív. Na de ezt nem igazán. Minden esetre nagyon váratlan volt, de egyben jól is esett. Kis idő után én is mély álomba merültem.

§§§

- 3,2,1... JÓÓÓÓÓ REGGELT GYEREKEK!- Kiabált egy férfihang felénk, mire mi mind a ketten felkaptuk a fejünket.

- Oscar, a rohadt életbe, nagyon beszartam!- Szólt vissza neki Lando megrémülve, mire én elkezdtem nevetni.

- Egyáltalán nem vicces!- Nekem hajította a párnáját, miközben Oscar is elkezdett röhögni rajtunk. - Na jólvan, elmentek ám a tudjátok hova!- Kezdett el a pilóta is nevetni. Ezután még beszélgettünk így hármasban, majd összekészülődtünk, ezután én még gyors átöltöztem. Egy McLaren merch-re esett a választásom és egy fekete bő nadrágra.

- Mehetünk!- Jöttem ki a mosdóból, majd a két fiúval találtam magam szemben, akik tátott szájjal néztek. Leszálltunk a gépről, iszonyatosan tűzött a nap és egész jó idő volt. Besétáltunk a csapatok főhadiszállásaihoz, ahol még szinte teljes nyugalom és üresség volt. Besétáltunk a McLarenhez, ahol Lando és én egy kis időre kettéváltunk. Ő elment reflextréningre én pedig megkaptam a napi beosztást, amit figyelmesen átolvastam. Majd egy óra múlva visszatért és meg is kezdődtek az interjúk, ahol a háttérben én is ott lehettem, hogy így is támogassam a fiút. Interjú közben azon gondolkodtam, hogy Jessicat egy jó ideje már nem láttam, sőt nem is velünk jött be a helyszínre. Ez rohadtul nem volt jó hír és nagyon aggasztott.

- És mit gondolsz, hogy fog sikerülni a hétvégi futam? Ugye az előző héten volt egy két probléma a kocsival és csak a 12. helyezést érted el.- Kérdezte az interjút készítő lány.

- Igen, sajnos a váltóval és a padlólemezzel voltak problémák, de remélem, hogy azóta sikerült ezt megoldani a csapatnak! Igazából szerintem, ha az időmérőt sikerül jól végigcsinálni akkor simán meglehet a dobogó is!- Bizakodóan válaszolt neki a pilóta.

- A médiában híre ment, hogy új mérnököd és egyben mindenesed lett, miért döntöttél úgy hogy váltasz?- Erre a kérdésre már én is teljesen felfigyeltem. Nekem Lando azt mondta, hogy amúgy is kellett egy új, mert az előző  felmondott, de ezek szerint hazugság volt.

- A csapattal döntöttük el közösen, hogy váltunk mivel úgy gondoltuk, hogy egy profibb személyt keresünk a csapatba.- Na, ez mondjuk egy szép mentés volt.

- Ezt szuper hallani! Viszont kikerült rólatok egy kép is, ami miatt a követők arra gyanakszanak, hogy esetleg kapcsolat van köztetek. Mennyire igaz ez és mennyi köze van ennek a váltáshoz?

- Erre nem válaszolok, mivel ez már a magánéletem, amit szeretném, ha a követők is tiszteletben tartanának!- Azzal a lendülettel felállt a fiú, majd mérgesen elsétált a kamerák elöl, ami szerintem teljesen érthető volt. Siettem a fiú után, aki semmivel sem törődve, csak bement a McLaren épületébe, megvárta ameddig utolérem, majd betolt a pihenőszobájába és ránk csukta az ajtót.