Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

thirteen

Ha jól számolok öt óra és újév. Léna már hablatyolt nekem valami buliról ami Laciéknál lesz. Nagy nehezen, de belementem és az újévi fogadalmam az lesz, hogy: legalább egy hónapig nem láthatom Lacit.
Hátha így elmúlnak iránta az érzéseim. Így is van elég problémám.
Mindenesetre készülődnöm kéne, vagyis Léna szerint ez a teendőm. Kinyitottam a szekrényem és tanácstalanul álltam előtte.

-Meddig fogod még bámulni azt a kupis szekrényt? – szólalt meg valaki az ajtómban állva. Villám gyorsan megfordultam és Laci mosolygott rám az ajtó félfalnak dőlve. A mosolyától fura bizsergető érzés keletkezett a gyomromban és kirázott kellemesen a hideg. Ezek miatt kell minél hamarabb eltávolodnom tőle. Nem akarom ezt érezni, főleg nem iránta. Nem kéne éreznem!

-Mi járatban erre felé? – kérdeztem vissza, majd visszafordultam ruhát válogatni.

-Csak beugrottam.

-Ja, el is felejtettem, hogy néhány méterre laksz tőlünk! – csaptam fejen magam.

-Szóval, mit is csinálsz? – váltott témát és, ha nem csal a hallásom. Leült az ágyamra.

-Valami, jó szetett próbálok összerakni a bulira. – bújtam bele teljesen a szekrényembe.

-Segíthetek. – nem láttam, de tudom, hogy megrántotta a vállát.

-Miben? Nézed mennyire szenvedek? – fordultam felé nevetve.

-Nem pont erre gondoltam. Mutasd az opciókat. – dőlt hátra az ágyon és egy párnát gyűrt a feje alá, így már is tökéletes szögből tud nézni.

-Szerinted jó lesz egy melegítő szett vagy valami ehhez hasonló? – gondolkoztam el, halál komolyan.

-Most komolyan beszélsz? – ült fel szélsebesen. Én csak komoly tekintettel bólogattam. -Nem vagy normális! – erre csak felhúztam az egyik szemöldököm nem értve, hogy mi a baja. -Valami dögös, szexi és figyelem felkeltő szett kell. – magyarázta, mint egy divatdiktátor. -Állj odébb! – időm sem volt elmenni előle, mivel fogta és odébb tolt. Meglepetten figyeltem, hogy mennyire elmélyülten keresi a megfelelő esti szettem.
A több percnyi várakozás után inkább leültem az ágyra.
Nem is telt el olyan sok idő és Laci, mint egy hurrikán fordult felém a kezében az én cuccaimmal.
-Itt egy térd felettig érő ezüst, csillámos ujjatlan kisruha. Kifejezetten ez a szett csúcs pontja. - nagyon bepánikoltam, hogy szabadon lesz a karom. -Hozzá egy szintén ezüst magassarkú és egy világos szürke farmer kabát. Ha fáznál vegyél fel még egy hosszú kabátot. – őszintén, eléggé megnyugodtam. Pedig a ruhának eléggé mély dekoltázsa van, ezért sem hordtam soha ezt a ruhát. De attól, hogy lesz mivel takarnom a karom ötszörösen megnyugodtam.

-Köszi! – villantottam meg egy őszinte, hatalmas mosolyt. A szett részeit lerakta az ágyra majd kitárta a karjait mikbe belevetődtem. Rettentően jól esett ez a nagy, hosszu, szoros ölelés. Miután elengedtük egymást és köszönés után Laci távozott még mindig levakarhatatlan mosoly mutatkozott az arcomon.

Egy hosszadalmas órába telt összekészülődnöm. Kivételesenen volt rajtam smink, nem is kevés. A hajamat behullámosítottam.
Mikor kimentem a rám váró Lénához, nem hitt a szemének. Nem akarta elhinni, hogy én állok előtte.

Ahogy beléptünk Brúnóék házába elfogott a szorongás. Nem kevés ember volt. Azt hittem ott esek össze, de Léna tartotta bennem a lelket. Rengetegen voltak és a társaságnak a háromnegyedét nem is ismerem, sőt, nem is láttam még őket egyszer sem. Felfogva a tényt, hogy ez katasztrofális helyzet elmentem a konyhába valami inni valóért. Nyilván nem alkoholért. Odáig nem folyamadunk. Töltöttem magamnak sprite-ot, amit lassan kortyolgattam és nyugodtan felmértem, hogy milyen emberekkel vagyok körbe véve, míg valaki mellém nem csapódott.

-Szia édes! Milyen a buli? – karolta át a nyakam Laci, kedves. Ahogy látszott rajta, már neki sincs kiszáradva a torka.

-Nem mondtad, hogy annyian lesznek, mint Pesten a Westend-ben. – csaptam meg a vállát mérgesen.

-Ez nem is sok! – mutatott körbe.

-Hol van Luca? – biztosra kellett mennem, hogy Ők egyáltalán még együtt vannak-e.

-A kanapén beszélget valami barátnőjével. – magyarázta miközben nézegette a piás üvegeket azon töprengve, hogy melyiktől kéne még jobban berúgni. De időben ráfogtam a kezére, ugyanis már most rottyon volt. Nem hiányzott, hogy még jobban tönkre vágja magát.
-Beszélhetnénk? – kezdett el valamerre húzni.

-Persze. – vontam meg a vállam, ugyanis mit sem számít a válaszom, ha már elindultunk beszélgetni.
Az ikonikus fürdőbe tértünk be, aminek az ajtaját újra bezárta.
Se szó, se beszéd. Laci felém fordult és a fejemet közelebb húzva magához egy szenvedélyes csókba hívott. Nem akartam viszonozni, de ezt a gondolatot elnyomta egy másik; hülye lennék, ha nem csókolnám vissza!

Hajába beletúrva csókoltam vissza, majd meg sem szakítva a csókunkat felkapott az ölébe Laci és neki döntött a falnak. Elekezdte a nyakam durva, mégis lágy csókokkal behinteni. Hátra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzá férjen a nyakamhoz közben mélyeket sóhajtottam az élvezettől. Újra felhívtam egy mély csók csatába, közben többször is belemarkolt a fenekembe Laci, mitől én a haját mindig meghúztam egy kicsit.

-Nem kéne ezt csinálnunk. – lihegten két csók között.

-Lehet. – markolt bele újra a fenekembe, mitől egy halkat felnyögtem.

-Barátnőd van. És nem akarok a harmadik tag lenni. – néztem mélyen a szemeibe, majd letett a földre az öléből. Ahogy elengedett máris hiányzott az érintése és a meleg teste.

-Igazad van. Elragadott a hév. – tisztázta hangosan a dolgokat. Ahogy látszott ki is józanodott egy kicsit az előbbi incidenstől.

-Elragadott a hév. – ismételtem meg a szavait, kívül fájdalom mentesen, de belül a darabokra hullott szívem darabjai egyrésze tovább tört.

Elragadott a hév.
Elragadott a hév...

Mikor visszatértünk az alkoholtól túl fűtött levegőbe csak ez az egy mondat ismétlődött a fejemben. Meg is fájdult a fejem, így már csak egyetlen egy megoldást találtam.
Lacit otthagyva elmentem a konyhába és töltöttem magamnak egy nagy pohár vodkát. A felét húzóra meg is ittam.

-Jól vagy? – nézett bele a poharamba barátnőm, hogy mi a tartalma.

-Persze. Miért?

-Mert iszol. Alkoholt. – túl jól ismer.

-Otthon megbeszéljük. – zártam le a témát aztán Lénával bevettük a tánc parkettát.

Tancolással el is tölt több óra, mivel arra eszméltünk fel, hogy valaki ordibálni kezdett, hogy tíz perc és újév. Töltöttem magamnak pezsgőt és kimentem a hátsó teraszra ahol szintén voltak emberek, de nem olyan sokan, mint bent és egyes helyeken. Hirtelen mellém állt Léna, Laci, a kis barátnője, Brúnó, Peti, Manu és Milo. Együtt vártuk a visszaszámlálást.

Mikor letelt az az utolsó tíz másodperc is. Mosolyogva koccintottam mindenkivel, igen a mindenkibe beleértem Lucát is. Néhányan smárolni kezdtek, ahogy Laciék is mit én undorral néztem végig, de aztán  eszembe jutott, hogy két órája az én ajkam érintette az övét. Erre halványan mosolyogni is kezdtem, de aztán az is eszembe jutott, hogy el kell távolodjak Lacitól ugyanis attól, hogy nem örülök a kapcsolatának az nem azt jelenti, hogy tönkre is szeretném tenni.

Itt az ideje, hogy elfelejtsem Őt egy kis időre.

***

Sziasztok! Nincs átolvasva, szóval bocsánat a helyesírási hibákért, de lehet jelezni ha találtok. Ha minél hamarabb szeretnéd látni a következő részt, akkor ⭐️/💬! Millió puszi!

-L<333