13. fejezet (1/2)

51 8 42
                                    

A hideg futkosott a hátán, ahogy meghallotta a fémet a fémen siklani. Maga sem tudta, miért teszi, de azonnal hátrafordult, és elkérte a levágott darabot a nőtől. Csak nézte, gondolkodott, ám bármennyire igyekezett, képtelen volt szavakba foglalni, mit érez. Kicsit talán félt, elvégre annyira hozzászokott a külsejéhez az elmúlt öt év alatt, a változás pedig hirtelen megrémítette. Mi lesz, ha nem lesz jó? Ha azonnal megbánja majd, amint végeznek? Hiszen öt éve nem látta már azt a férfit, akinek készült a szemébe nézni. Vajon ismerősnek fog tűnni, töprengett magában, ahogy az olló ismét a hajához közelített, vagy olyan lesz, mintha egy idegent látnék?

Csendben tűrte a folyamatot. Minden nyisszantás hallatán kicsit még jobban összeugrott a gyomra, de nem szólt semmit. Azt hitte, ha kinyitja a száját, csak azért tenné, hogy leállítsa a nőt.

Az olló lekerült az asztalra, a széket pedig hátrahajtották. A meleg víz jólesően simogatta meggyötört fejbőrét, a rá öntött hajnövesztő főzet pedig kellemes bizsergést váltott ki belőle. Az egyik húgát már látta ilyesmit használni, és mindig úgy képzelte, olyan érzés lehet, mintha valaki tépné a haját. Ám ahogy a mögötte álló nő belemasszírozta a bőrébe az anyagot, ő csak úgy tudta leírni az érzést, mintha selyemmel borították volna be a fejét.

Amint végeztek a növesztéssel, a nő leöblítette róla a maradék főzetet, majd egy puha törülközővel megszárítgatta. Amíg a fodrász elment a hajszárítóért és az elektromos hajvágóért, ő a kezébe fogott egy szőke tincset. Kíváncsian nézegette, próbálta elképzelni magát így, de hiába igyekezett, már nem emlékezett rá, milyen volt. Inkább csak maga elé húzta az egyik magazint, és végignézett a kiválasztott frizurán. Az alsó rétegeket fel kellett nyírni hozzá, felül viszont hosszúra hagyják, ő pedig mindig copfba fogja majd, de ha akarja, kibontva is hordhatja, ezzel elrejtve a felnyírást.

Izgult, mi fog kisülni ebből, de úgy érezte, ezt mindenképpen meg kell tennie. Tiszta lappal akart kezdeni, és mi mással indulhatott volna, mint egy frizuraváltás?

Amint végeztek, ő pedig végre megnézhette magát a tükörben, hirtelen minden korábbi félelme tovaszállt. Imádta a végeredményt, és szép adag borravalót adott érte a nőnek.

– Ezt megtartanám emlékbe, ha lehet. – Felemelte az első levágott tincset, a fodrász pedig mosolyogva bólintott.

Még nem fogta össze a haját, úgyis sapkát tervezett felvenni később, ha hazaindul. Miután kilépett az üzletből, azonnal elővette a telefonját, hogy megnézze az időt. Lassan este hetet ütött az óra, ezért ő el is indult az üzletek közt, miközben bepötyögött egy üzenetet:

Merre vagy?

Ám amint elküldte, aztán felnézett, az egyik kirakaton keresztül megtalálta, akit keresett. Halkan sétált be a boltba, odaosont az alacsony srác mögé, majd befogta a szemét, hátha meglepheti.

– Ádó, tudom, hogy te vagy az – nevetett Koni. – Érzem az illatodat.

– Téged semmivel sem lehet meglepni? – Nyomott egy csókot Koni arcára, aztán elengedte.

Ám ahogy a srác megfordult, hirtelen hatalmasra kerekedett a szeme. Még a szája is tátva maradt, ahogy Ádó szőke tincsei közé vezette az ujjait, mintha nem hinné el, amit lát.

– Vagy mégis meg lehet lepni?

– Inkább ledöbbentem – mondta halkan Koni, majd amint ujjai az alul rövidre nyírt részhez értek, csillogó tekintettel áttért annak a simogatásához. – Ez annyira jó!

– Akkor tetszik?

– Még furcsa, de amúgy imádom. Hogyhogy szőke?

– Ez a saját hajszínem. Gondoltam, jobb lenne, mint a rózsaszín. Meg akkor már a raszta is mehetett, hogy teljesen tiszta lappal induljak.

Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔Where stories live. Discover now