𝐒𝐙𝐄𝐏𝐋𝐎𝐒 𝐅𝐈𝐔 | 𝐋𝐄𝐄 𝐅𝐄𝐋𝐈𝐗 𝐅𝐅. |

17

- Na? Túl élted? - fordult felém a kocsiban mikor megállt majdnem a házunk előtt. Mégsem a ház előtt kellene hajnalok hajnalán leparkolni.

- Rosszabbra számítottam. - motyogtam. - Köszönöm hogy haza hoztál. - hajoltam meg fejemmel, mire lágy mosolyra húzta ajkait.

- Vigyázz magadra, nehogy elkapjanak. - bólintottam. Majd megvártam míg elhajt az autóval. Szívem gyorsan dobogott az előző történtek miatt. Nagy mosollyal léptem be az ajtón majd amilyen halkan tudtam elindultam a szobámba. Mihelyst beértem kulcsra zártam az ajtót majd az ágyba vetettem magam. A párnát magamhoz ölelve mosolyodtam el majd hunytam le szemeim. Amilyen rosszul indult az éjjel olyan jól végződött is. Ez a fiú az egész mindenemre hatással van.

***

Fáradtan sétáltam ki a mai napon már a második előadásról. A tegnap este folyamán mikor haza értem nem igazán tudtam aludni. Végig rajta járt az eszem hogy végre megint beszélhettem vele és közelebb kerülhettem újra hozzá. Ahogyan csak átölelt nyugtató hatással volt rám. Ez olyan mint másoknak a drog. Függőséget okoz.
Hirtelen egy kezet éreztem meg homlokom előtt ami éppen megakadályozta hogy fejem a fallal találkozzon. A kéz irányába néztem, remélve hogy az a személy akiről éppen álmodoztam.

- Olyan vagy mint egy zombi. - nézett rám lenézően Hyunjin. - Aludtál egyáltalán az éjjel? - dugta zsebre kezeit. Fejemmel csak bólintottam. Fáradt voltam akár beszélni is akármiről is. Így picit meghajolva indultam tovább neki ellentétes irányba. - Várj. - kapot utánam kezemnél fogva. Kérdő tekintettel néztem fel rám. Mihelyst arcát rendesen szemügyre vettem, megláttam egy kicsit nagyobb sebet a bal szeme alatt. Majd tekintetem lejjebb vándorolt. Szája sarkába fel volt szakadva a bőr. - Na helló, Aeri itt a szemem. - pislogott nagyokat.

- Mikor szerezted? - kérdeztem mire értetlenül nézett rám.

- Mit? - szűkítette össze szemeit.

- Verekedtél? - mentem közelebb hozzá majd arcát megfogva tanulmányoztam jobban arcán lévő sebeket.

- Nem olyan nagy ügy. - próbálta lefejteni kezeimet arcáról, de én továbbra is ott tartottam és a szájánál lévő sebet kezdtem el bámulni. - Aeri.. - suttogott közénk.

- Hm? - kérdeztem miközben még a sebeit nézegettem. Körülbelül ugyanakkor szerezhette őket mint a szeplős.

- Én élvezem a helyzetet és nincs is ellenemre, de ha így látnak továbbra is az emberek ők többet fognak belegondolni. - halkult el a végére. Tekintetemet felemeltem szemeire, ekkora is tudasult bennem hogy milyen vészesen közel vagyok hozzá.

Mintha áram csapott volna meg úgy ugrottam hátrébb tőle. Megrázva fejemet próbáltam visszajönni a való világba. Ekkor is kezdtem el hallani hogy az emberek körülöttünk csicseregnek, pletykálnak.
A fáradtságtól el is felejtettem mit csináltam és túl messzire mentem.

- N-ne haragudj Hyunjin, csak picit fáradt vagyok és azt sem tudom merre áll a fejem. - mondtam. - Hátrébb kellett volna löknöd. - ütöttem rá vállára.

- Hát én azt csináltam. - nézett értetlenül rám. - Te erősödtél hogy ott hagyd a kezed. - mondta ki mintha ez rendben lenne, de láttam ahogyan a szája sarkában megnyúlt egy kis mosoly is.

- Mikor szerezted a sebeket? - tereltem arra a témát amire tényleg kíváncsi voltam.

- Csak tegnap picit a kelleténél jobban berúgtunk a srácokkal de semmi komoly. - legyintett. Nem firtattam tovább a dolgot így bólintva egyet elköszöntem tőle azzal az indokkal hogy lassan kezdődik a következő órám így mennem kell. Meg sem várva a válaszát indultam el mellőle. Ahogyan sétáltam láttam hogy az embereket összesúgtak mikor elmentem mellettük.

- Na mizu csajszi. - pattant mellém Jisung. - Az előző mi volt ott Hyunjinnal? Bejön neked?

- Mi? Dehogyis! - vágtam rá egyből.

- Pedig azt hittem meg akarod csókolni, olyan vészesen közel voltatok egymáshoz. - mondta meglepődöttséggel az arcán. - Naeyongot majd megette a féltékenység. - nevetett fel. - Tuti hogy nem jön be? Jól néz ki a pasas, híres is és ahogyan tudom jól az ágy-

- Oké, Jisung, elég volt köszönöm. Akkor sem jön be nekem. Válaszomra csak hümmögött egyet.

- Na és mizu a másik sráccal? - kérdezte kíváncsian. Szemöldökömet összehúzva néztem rá.

- Milyen másik srác? - kérdeztem vissza.

- Tudod az a hogy hívják.. - gondolkodott. - Akivel naponta találkozgattál és azt hittem elrabol. - törte az agyát. - Ah! - tapsolt egyet. - A szeplős fiú. - mondta ki hangosan a fiú becenevét.

- Szeplős fiú? Ki az? - hallottam meg másik oldalamon egy mély hangot. Akárhonnan felismerem. Az ütőér is megállt bennem mikor meghallottam a hangját. Főleg hogy pont ebben a pillanatban jelent meg. Lépéseimbe is megálltam. Jisungra néztem nem olyan feltűnően. Láttam hogy arca neki is le volt dermedve.

- Khm.. a könyvtárban hagytam valamit, majd az órán találkozunk. - paskolta meg vállamat majd ott hagyott. Na csak kerülj elém Han Jisung. Így az eddig mellettem lévő személy mellém sétált.

- Szeplős fiú? Kicsoda az? - emelte fel szemöldökét.

- Ah, lényegtelen. - legyintettem egy kis mosoly keretében. Próbáltam természetesnek hatni mivel mégsem mondhatom el hogy neki hogy az előttem lévő ember. Szerintem abban a pillanatban megszakadna ez a kis kapcsolatunk.

- Igaz, ne haragudj. Ki vagyok hogy ilyet kérdezzek. - nevetett fel.

- Jaj, nem úgy értettem. - kezdtem el egyből magyarázkodni. - Hát ő, izé..

- Tetszik neked? - fejezte be mondatomat helyettem is. Szívem ebben a pillanatban akkorát ugrott hogy azt hittem kiszakad. Félve kicsit, de lassan bólintottam, mire arcán egy mosoly jelent meg. - Elmondtad neki már?

- Nem igazán vagyok a szavak mestere. - nevettem el magamat kínosan.

- Pedig egyszer muszáj lesz lépned, ha szeretnél is valamit. - mondta majd elindult amerre eleinte is tartottunk. Amint kapcsoltam, gyorsan utána siettem, de nem mertem mellette menni így picit lemaradtam tőle. - Az emberek néha hülyék és nem látják hogy mit gondol róluk éppen a másik vagy mit is szeretne. Így az a legjobb és legtisztább mód hogy szemtől szembe elmondod neki.

- Hát nem is tudom. - motyogtam.

- Miért nem? - állt meg majd felém fordult egész testével. - A legrosszabb amit mondhat hogy nem viszonozza az érzéseidet. Egy ideig persze fájna és rossz lenne, de jobb mint üldözni egy sosem létező dolgot. De nem hinném hogy elutasítana. - indult meg újra az utolsó mondatát picit elharapva, de még így is tisztán hallottam.

- Hogy érted ezt? - értem be mellé. A mellettem lévő ahogyan láttam vett egy kicsit mélyebb levegőt.

- Értelmes és okos lány vagy. Emellett még csinos is. Hiába talán picit ostoba de ez aranyossá tesz. - nevette el magát majd mikor rá jött mit is csinál megköszötülte a torkát. - Szóval igen. Ha pedig elutasít egy vissza nem térő lehetőséget halaszt el. - nézett rám végül vagy vissza maga elé. Arcomon próbáltam nem mutatni mit váltanak ki belőlem az előbb elhangzottam, de belül már lángoltam. Azt hittem felgyulladok.

- Köszönöm. - motyogtam. Ennyi jött ki belőlem. Többre már nem voltam képes.

- Ezen nincs mit megköszönnöd.

ha tetszett a rész ne felejts el voteolni! ezzel jelzed nekem, hogy érdekel a történetem és érdemes lenne folytatnom. a véleményeiteket nyugodtan leírhatjátok kommentbe!💌