8. rész
– Hallod, van valahol filctoll ebben a házban? – állítottam meg egy random embert, aki szembejött velem a folyosón és nevetni kezdtem a kialakult szituáción.
– Gőzöm sincs, nem lakok itt – rázta meg a fejét a srác és továbbment.
– Hé, hová mész? – kiabáltam utána, de valószínűleg a hangos zene miatt már nem is hallotta mit mondok. – A picsába – ültem le az emeletre vezető lépcsőre és csak néztem magam elé.
Egy kicsit beütött a pia, de egyáltalán nem mondtam volna vészesnek az állapotom, viszont azt próbáltam észben tartani, hogy még véletlenül se igyak többet, ha nem akarok magamnak – és persze másoknak sem – bajt.
– Jimin, hát itt vagy! – ült le mellém újdonsült barátom, Hoseok.
– Nem tudom hol találhatok filctollat, pedig az fontos. Rá akarom írni a nevem a poharamra. Meg mindenkinek rá akarom írni a nevét a poharára. Így honnan tudjuk majd, melyik kié? – túrtam a hajamba idegesen és komoly aggodalomba estem.
– Nagyon édes vagy – kuncogott mellettem a béta és közelebb csúszott hozzám.
Igazán jól éreztem magam vele. Az este nagy részében beszélgettünk és iszogattunk, aztán odakint elszívtunk egy cigit is. Én igazából sosem szerettem a cigit, de buliban mégis elszívtam egy-két szállal, hogy mert olyankor egészen hangulatos.
– Hogyan lehetsz ilyen izmos? – dőltem a karjának és úgy pillantottam fel rá.
– És te hogy lehetsz ilyen szép? – karolt át, így kidolgozott mellkasának döntöttem a fejem és elmosolyodtam.
– Helló, Jimin? – kocogtatta meg valaki a vállam, mire felpillantottam az illetőre. – Szóval ide tűntél el – mosolygott ránk Tae, amit viszonoztam is. – Kérlek, vigyázz a kicsit részeg barátomra – nézett az engem ölelő bétára, aki bólintott. – Aztán csak okosan – kacsintott ránk és még mielőtt utána szólhattam volna el is el is vegyült a többiek között.
– Menjünk táncolni! – pattantam fel pár perc elteltével, miután meguntam az üldögélést és Hoseokot magam után húzva beléptem a nappaliba, ahol többen is táncoltak, – vagyis a legtöbben dőlöngéltek.
A bétával szembefordulva, átkaroltam a nyakát majd teljesen hozzábújva kezdtem el ringatni magam a zene ritmusára, mire ő a derekamat átölelve követett ebben.
Izmos mellkasán pihentettem a fejem, becsuktam a szemem, nagyon fáradt voltam, de mégsem akartam aludni, bulizni akartam, táncolni és jól érezni magam.
Elégedetten mosolyodtam el, amikor megéreztem, hogy a srác kezei lentebb csúsznak a fenekemre.
Tetszett, hogy bejövök neki.
– Azonnal ereszd el! – rántott ki valaki hirtelen Hoseok karjai közül, mire csak kapkodtam a fejem a két személy között.
– Már megint te? – pillantottam fel Jeonra, aki dühösen meredt a táncpartneremre.
– Bocs haver, de neked mi bajod? – nézett értetlenül a béta az engem tartó alfára.
– Az, hogy én vigyázok rá és nem hagyom, hogy egy hozzád hasonló kihasználja – förmedt rá.
– Ugyan már, ez semmi sem volt, mi csak jól érezzük magunkat – vont vállat.
– Igen, semmi sem volt, nekem hála és most leszállsz róla, amíg szépen mondom! – közölte vele idegesen a tisztavérű, mire már én is felháborodtam és próbáltam kiszabadulni Jeon kezei közül, de mivel sehogysem ment, így visszadőltem az alfa mellkasának és hagytam, hogy megtartson, ha annyira akar...
