Hazel a kanapén ülve nézte a kandallóban lángoló tüzet, amit kicsit furcsálltam, mivel nyár volt.
- Szia.- sétáltam a kanapé mögé.
- Oh, szia!- állt fel, majd egy csavarintó kézmozdulatot tett. A tűz füssté vált és csak pislákoló parázs maradt az alján.
- A Teine-k közé tartozom.- mondta, büszkeséggel a hangjában.
- Az..meg mi?- nevettem el magam kínosan a tudatlanságom miatt.
- A tűz erejével rendelkezők.- felelte, majd a hálók kijárata felé indulva jelezte, hogy szorít az idő.Az akadémia hosszú folyosóin sétálva szembetűnt, hogy mennyire kietlen.
- Még nem érkezett meg mindenki?- néztem körül.
- Oh, dehogynem! Csak mindenki a hálójában van, vagy éppen, mint mi, megismerkedik az akadémiával.- mondta, majd egy kisebb kapunál megállva kinyitotta.
A kapu egy udvar szerű helyre, ahol egymással szemben egy-egy nagy kalitka volt helyezve óriás oszlopokra. Apró, tündérszerű lények repkedtek benne.
- Ez mi?- vontam fel a szemöldököm meglepetten.
- Ez a Cadmus.- mondta Hazel, majd látva, hogy ebből semmit nem értettem, elmagyarázta.
- Ez az akadémia sportjai közé tartozik.
Két csapat van a törzsekből és Miunni seprűkön repülve kell begyűjteni a legtöbb Pixie-t.- mondta.
- Ha érdekel, akkor pont jövőhéten lesz egy válogató, amin új tagokat vesznek be a Camdus csapatokba. A saját törzsed csapatába jelentkezhetsz, a jelentkezési papír a Cadmus csarnok bejáratánál van.- mosolygott rám.
- Köszönöm.- viszonoztam.Az nap délelőtt még sok helyet bejártunk.
Az akadémia tantermeinek nagy részével megismerkedtem, beleértve a professzorokat is.
- Professzor Kandian a legjobb fej, ő a Cadmus edzőnk.- súgta oda Hazel, miután körbe néztünk a bájitaltan teremben.
Ezután még voltunk az ebédlőben, ahol látszólag minden eseményt és ünnepélyt tartottak.
- Itt fognak titeket beosztani a törzsetekbe.- mondta Hazel.
- Ezt a helyet a Nagy Csarnoknak hívjuk. Itt van minden híres személy szobra is.- magyarázta, a csarnok fala előtt álló szobrok felé mutatva.
Hazel egy lépést tett felém, majd odahajolva a fülembe suttogott:
- Édesapád is ott van.- mondta.
Úgy éreztem, hogy a szemem kiszárad, a légzés nehezemre esett.
- Valóban?- leheltem. Hazel egy apró biccentéssel válaszolt.
Tekintve, hogy a Nagy Csarnokban több diák volt, magabiztos léptekkel sétáltam apám szobra felé. Egyből kiszúrtam, nagyon különbözött a többitől.
Két másik, vele egykorú férfi szobra állt mellette.
A szobor talpazatán levő kö névtáblán ez állt:
Luke R.Davian
Míg mások, az elvesztett apjuk szobrát látva valószínűleg könnyekben törtek volna ki, engem elöntött a büszkeség.
Mindig is tudtam, hogy apám nem autó balesetben halt meg, éreztem.
- Robin, én tényleg sajnálom.- tette a vállamra a kezét Hazel.
- Nem..semmi baj.- mondta elmosolyodva.
- Apád az akadémia egyik leghíresebb embere. Mindenki hősként tekint rá. Amit tett, az nem csupa áldozat volt, hanem bajtársiasság, hűség és szeretet.- mondta, büszke mosolyra húzva a száját.A folyosón sétálva feltűnt valami.
- Ez a hely annyira hasonlít a Roxfortra.- állapítottam meg.
- Jártál már ott?- pillantott rám Hazel, a kezei a háta mögött összevoltak kulcsolva.
- Nem, viszont van egy ismerősöm,aki oda jár.- gondolkodtam.
- És ezt így elmondta neked?- vigyorodott el.
- Igen..miért?- húztam el a szám furcsállóan.
- Mert ő is tudja, hogy te sem vagy átlagos. "Mugliknak" nem dicsekszenek azzal, hogy a Roxfortba vagy a NEA-ba járnak.- nézett egyenesen maga elé, még mindig vigyorogva.
- A hasonlóság oka pedig, hogy mind két iskola ugyanabban a században jött létre, de ezt Az Iskola Történelem-ből úgyis fogod tanulni.- legyintett.
Halkan bólintottam.Ezután még megnéztük az akadémia kertjét, és egy gyakorló pályát a harcművészetekhez.
- Ha valóban nagyon hasonlítol édesapádra, akkor ez a hely a kedvenced lesz.- kacsintott rám.
A hatalmas pályán pár nálam idősebb diák gyakorolt. Az egyik egy hatalmas sziklán állva vezette azt maga alatt, majd egy hosszú indát emelve a földből, megkötözte ellenfelét.
- Az ott, Micheal Almond. Veled egy idős, viszont családi vérvonala miatt egy évvel hamarabb jöhetett iskolába, ezért hamarabb is eltudta sajátítani a képességét.- magyarázta.
- Föld..csoport?- találgattam.
- Terra.- javított ki.
Egyetértve bólintottam, mivel szakszerű szóval valóban jobban hangzott.- Jó volt?- kérdezte Haley, miközben vissza sétáltunk az akadémiára.
- Igen, köszönöm.- vetettem rá egy hálás pillantást.
- Oh!- kapott a fejéhez- a legfontosabbat kihagytam!- fogta a fejét mérgesen- az akadémiának van egy úgy nevezett vásárló útja, ahol mindent-is tidsz venni. Állattáptól a kedvenc Star Bucks-odig.- sorolta.
- De mostmár hagylak is pihheni.- tette hozzá, ahogy beléptünk az épület hatalmas kapuján.
- És az egyenruhád el ne felejtsd fel venni az ünnepségre!- mondta, ahogy felkanyarodtam a csigalépcsőn.
Magam elé meredve toppantam meg.
- Várj!- kiáltottam utána.
- Igen?- fordult meg egy mozdulattal.
- Mikor és hova kell mennem?- kérdeztem vigyorogva, a kezemet tördelve.
Hailey elmosolyodva rázta meg a fejét.
- Az akadémia Nagy Csarnoka, egy óra múlva.- mondta.
- Köszi.- vetettem rá egy hálás pillantást.
Hailey maga elé emelte a mutató ujját, ami vége, mint a parázs, bizsergett, majd az egész kezét elrántotta maga előtt, lépett egyet és eltűnt.
Pislogva meredtem az utána maradt apró porszemekre.
- Ez menő.- állapítottam meg egy elismerő biccentéssel.
YOU ARE READING
Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke
AdventureRobin Davian, egy átlagos tizenkilenc éves lány, akinek édesapja relytéjes módon meghalt, még kiskorában. Egyik nap egy érdekes levelet kap, miszerint felvették egy mitikus, Natural Elements Academy (Természetes Erők Akadémiája) nevű iskolába. Robi...