Összefoglalók

Blame me

Blame me

Az első történet volt ez, amit hosszú-hosszú évek után először eresztettem szélnek az interneten. Nehéz döntés volt, mert a bizonytalanságom a tekintetben, hogy van-e olyan jó ez, vagy bármelyik másik, hogy mások elé adjam, az erősen visszatartott. Aztán arra gondoltam, hogy rengeteg pocsékabbnál pocsékabb írásba botlottam már, amik keringenek az interneten, ez is elfér mellettük... Megaztán az is eszembe jutott, hogy legfeljebb nem olvassa el senki, de ha nem töltöm fel, sose tudom meg, szóval, itt van 😊

Tudni kell rólam, hogy talán a világ legcsapnivalóbb cím adója vagyok, mert képtelen vagyok jó címet választani. Általában az az utolsó dolog. Van olyan írásom, ami több, mint 200 oldal, de nincs címe... Ennek a sztorinak is vért izzadva találtam ezt a címet, ami vagy jó, vagy nem, őszintén szólva nem is tudom igazán. Amikor kiválasztottam, arra gondoltam, hogy elég gyakori benne, hogy mutogatnak egymásra, így ez lett a vége. Különben az egyik kedvenc számom címe, de ez csak hab a tortán...

Némi kulisszatitok, hogy tök más lett ez a sztori, mint mikor elkezdtem. Aki olvasta, az tudja, hogy Gin és Renji történetével kezdődik az egész, és most poént lövök le az újak számára, de őket menet közben szedtem szét, mert rájöttem, hogy nem illenek össze annál jobban, mint amivé vált végül a kapcsolatuk. A karakterük is változott menet közben, főleg a Renji alakult át, bár ő már az elején, mert rájöttem, hogy Gin mellé unalmas lenne egy csendes srác (abból már volt neki egy), így aztán Renji is egy erős személyiség lett.

A sztori röviden

Gin és Renji tulajdonképpen a két főszereplő, akik kezdetben nem hogy nem kedvelik egymást, de egyenesen ki nem állhatják a másikat. Ez akkor változik, mikor Gin kibillen a béketűréséből és kishíján megüti Renjit. Vele aztán jóval kezdett volna, mert nem az ijedős fajta, de végül ő marad józanabb és leülteti Gint beszélgetni. Ekkor jönnek rá, hogy tulajdonképpen a másik nem is olyan kiállhatatlan és barátkozni kezdenek, ami nyilván többé alakul át idővel. Közben más szálon is futnak az események. Miközben Gin és Renji gabalyodik, addig a többi karakter is kavarja a szószt rendesen, amivel alakítják a két főszereplő életét is, hogy aztán a végén teljesen a feje tetejére álljon a világuk.

Rengeteg hazugság, megcsalás, szemét húzás követi egymást a történetben, de nem lehet közben igazán megutálni senkit...

Aztán ott van a II. rész, ami igazán pikánsra sikerült (szerintem), az erősen 18as fejezeteivel...

Olvassátok, szeressétek, ha még nem ismeritek.

Akkor lássuk a karaktereket

Gin. Gin az egyik főszereplő, akinek a karaktere egy igazán feszes, pedáns üzletember, egy cápa. Eléggé nagyképű is, ami azt illeti, mindehhez pofátlanul fiatal és helyes férfi. Amolyan csodaszámban megy a saját köreiben, mert rendkívül sikeres abban, amit csinál, amiatt sok az irigye is. Nyíltan meleg, bár a fellépése miatt senki sem hozza előtte ezt szóba. Nem feltétlenül szerethető karakter azt hiszem, de én életre kelteni, morzsolni az egoját is szerettem.

---

Renji. Renji egy abszolút önálló személy, aki egyedül boldogul a saját gondolatai szerint, ebben nagyon is hasonlít Ginre, másban sem. Tényleg ég és föld a különbség köztük. Renji egy laza, könnyed típus, aki nyomós ok nélkül nem rágja a körmét semmin. Informatikus, a gépekkel zsonglőrködik, ebben nagyon jó, van olyan sikeres, mint Gin a saját területén. Renjinek elég zavaros a háttere abban a tekintetben, hogy vannak olyan dolgai, amiket nem feltétlenül sorolna a legálisak közé, de elég ügyes ahhoz, hogy ez legyen gond számára, és persze a kapcsolatai is megvannak, hogy nyugodtan aludjon. Ginhez hasonlóan erős, domináns jellem, akinek még a nyelvét is jól felvágták, a véleményét ritkán tartja magában, ami időnként nyersre sikerül. A párkapcsolatai finoman szólva sem sikeresek, nagyon jó abban, hogy rosszul válasszon partnert.