Utoljára javítva: 2024. augusztus 26.
Emma fejét a jobb vállamra hajtotta, mire elkerekedtek a szemeim. Bár nem tudok elpirulni (mert azt a vörös vér és az arcban lévő apró erek kitágulása okozza, nekem meg ugyebár fekete a vérem), de éreztem, hogy az arcom felforrósodik.
Lepillantottam a lányra.
Elaludt.
Ez így nem lesz jó. Nem kéne barátkoznom vele. Nem kéne szerelmesnek lennem belé. Ő csak egy ártatlan emberlány egy normális élettel. Ha így folytatjuk, előbb-utóbb el kéne neki mondanom, hogy más világok is léteznek a Földön kívül, hogy létezik mágia, hogy léteznek természetfeletti lények, hogy én is az vagyok... Ráadásul egy szörnyeteg, egy gyilkos.
Nem tehetem ezt vele. Tönkretenném az életét. Ráadásul nem várhatom el tőle, hogy elfogadjon egy olyan feketevérűt, mint én.
De egyszerűen nem tudtam arrébb tolni őt, felébreszteni, eltávolodni tőle. Az életem részévé vált, amikor az első nap leültem mellé.
Most az arca még szebbnek tűnt alvás közben.
Önző vagyok.
Az emberek félni szoktak tőlem és általában nagy ívben elkerülnek, mert érzik, hogy valami nincs rendben velem (meg persze részben a magasságom hibája is), de Emma vagy nem érzékelte a dolgot, vagy nem érdekelte.
Ez pedig fura volt. Meg az is, amikor megölelt. Utoljára 3 évvel ezelőtt ölelt meg valaki, pontosabban Juliette, akivel egy évig jártam, de nemigazán működött köztünk a dolog, ráadásul még csak 14 voltam...
Akkor történt meg az első alakváltásom, akkor lettem egy gyilkológép, egy szörnyeteg, akkor vált a vörös feketévé.
Az egész egy gyenge fejfájással kezdődött.
Mint mondtam: gyenge volt, viszont ahhoz elég erős, hogy ne tudjak miatta úgy koncentrálni az edzésen, mint ahogy szoktam. Aubin, az akkori egyik haverom simán elvert, mint egy kezdő balekot.
YOU ARE READING
Lélekszívó - Bukott istenek 1. (Átírás alatt)
FantasyNathan Sculpteur feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről pedig még csak álmodoznia...