Nathan Sculpteur feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről pedig még csak álmodoznia...
Sziasztok! A könyvben ki fogok javítani és át fogok írni néhány dolgot, mert a sztorimban rengeteg mondat és jelenet hasonlít lizim02"Beginning of the end" című könyvére és mert az első néhány fejezetre már úgyis ráférne az átírás. A sztorit nem veszem le, a javítástólfüggetlenül továbbra is próbálom rendszeresen hozni a fejezeteket (ha beleférek a saját kereteimbe, akkor már csak 7-8 van hátra az epilógussal együtt), az alapcselekményszál marad ugyanaz, csak szólni szerettem volna, hogyha mostantól valami furcsaságot tapasztaltok a fejezetekben, akkor az valószínűleg azért van, mert az előző részekben javítottam valamit, ami befolyásolta a történetet (szerintem ebből nem lesz sok).
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megmarkoltam a válltáskám szíját és a lehető legbűnbánóbban próbáltam bámulni a cipőm koszos, eredetileg fehér orrát, miközben még mindig az apám szidását hallgattam.
Nathan felajánlotta, hogy autóval hazahoz, mert az biztonságosabb, mintha csak gyalog vágnánk át az erdőn. Útközben megálltunk azon a helyen, ahol Antonie először rám támadt, hátha megtaláljuk a táskámat, mert az elvesztésével búcsút mondhattam volna a tankönyveim és a füzeteim felének, a tolltartómnak, a szekrényemhez és a bejárati ajtónkhoz tartozó kulcsomnak meg a személyimnek.
De ez szerencsére nem következett be, mert bár egy kissé megcibáltan és sárosan, de megtaláltuk a tatyómat, amin otthon egy kicsit a varrástudományomat is kamatoztatnom kell majd.
Eggyel kevesebb ok, amiért a szüleim letolhatnának.
-... csak azt szeretném, ha legközelebb hamarabb szólnál nekünk az ilyen terveidről és nem azután, hogy már ott vagy valakinél. Majdnem hívtuk a rendőrséget anyáddal, mert azt hittük, hogy megint történt valami.
-Bocsánat. Legközelebb hamarabb szólni fogok - ígértem meg halkan. Apám bólintott, ezzel jelezve, hogy elmehetek. Gyorsan feliszkoltam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Egy megkönnyebbült sóhajtás kíséretében bújtam ki a melegítőfelsőmből, amibe már kezdtem belesülni. Mindezidáig nem vettem le, nehogy anyuék észrevegyék az alatta megbúvó pólót, amit Nathan adott még tegnap este. Szerencse, hogy fekete színű volt a melegítőfelsőm, mert az összes többi színen látszott volna Nathan vére, azt pedig nem tudtam volna hogyan megmagyarázni a szüleimnek, hogy miért lett fekete az egész hátam. Néhány helyen el is szakadt a ruhadarab, de a lyukak nem voltak olyan vészesek, hogy ne tudtam volna feltűnés nélkül eltakarni a váltáskámmal, vagy a karjaimmal.
A szakadt és sáros farmerom viszont már valamivel több gondot okozhatott volna, ha a szüleim észreveszik, de szerencsémre nem a lábaimat nézték, úgyhogy nem kellett nekik hazudnom arról, hogy a ruháim miért néznek ki úgy, mint aki az imént dagonyázott meg a sárban egy csapat disznó társaságában.
