Emlékezet és Feledés | Befejezett

25. Fejezet

Julianna Amara King

Minden a legnagyobb rendben zajlik - különsen, hogy egy hét megfigyelés után - végre haza mehetek!

A fizioterápiás kezelés szépen halad, főleg, hogy már segítségél ugyan, de ismét járok!

Ezt követtően pedig pár nap és - férjhez megyek - el sem hiszem, mintha még mindig altatásban volnék.

- Ne aggódjon doki mindenre figyelni fogunk - mantráza Caiden, miközben mind a ketten tudjuk, hogy egy előírt szabállyal sem fogunk törődni.

Jobb dolgunk is lesz annál!

- Jövő héten kontrol - néz rám szigorú tekintettel a doki - itt legyen kisasszony! - parancsol rám játékosan kacsintva, azzal magunkra hagyva távozik.

- Mindenre figyelni fogunk? - kérdezem pajkosan az engem csodáló fiút, mire szemdökét felvonva az ágyamhoz lép.

- Pontosan! - súgja perverz vigyorral arcán, mire nevetésem hangja cseng fel.

Ugyan sok emléktől megfosztott már az Alzheimer - de az ismerkedésünk pillanatai - még az enyémek!

Pont ugyan így vigyorgott rám. Az a mosoly minden csak nem romantikus!

- Ennyit a flörtölésről - mondja duzzogva mellém ülve, mire még inkább nevetnem kell!

- Alig várom, hogy a feleséged legyek te nőcsábász - azzal oldalról megragadva polója nyakát magamra húzom - Szeretlek - súgom ajkát nézve.

- Tudom! Ebbe a kacér mosolyomba szerettél bele - mondja beképzelten.

Bár van benne valami!

Azzal időt sem hagy nekem, egyből heves csókba vonja ajkam. Nyelve táncba hívja nyelvemet, mi egyre szenvedélyesebb pillanatá kezd alakulni azzal, hogy tenyere combomra simul közben.

- Mit szólnál szüzike, ha a kórház falain belül dugnálak meg? - lihegi elszakadva a számtól - Benne vagy?

Sok elvetemült ötlete volt már, de ez most más - izgalmasabb! Bár mindenki szemében a jó kislány szerepét töltöm be - akkor is vágyom rá!

- Mocskos húzás lenne - nézek szemeibe - ha ezt a lehetőséget kihagynám!

Ajkát beharapva le száll rólam, majd az ajtó felé lép - Ez a beszéd szüzike!

Keze az ajtóra kúszik, majd a zár kattan - Az enyém vagy! - mondja miközben polója szegélyébe markol, majd a földre dobva elém tárul kockás felső teste.

Ha már a pillanatnak élünk, akkor legyen kockázatos!

- Nyisd ki - lihegem elbűvölten, mire önelégűlt mosollyal az arcán ismét elfordítja a zárat.

- Egyre jobban meg akarlak dugni - néz rám sötét tekintettel és a pillanat tört része alatt teste melege cirógatja bőrömet.

Nyelve ismét össze gabalyodik nyelvemmel miközben meleg tenyere pólóm alatt kezd el simogatni.

- Hiányoztam szüzike? - kérdezi bódúltan, mire óvatosan feltűri a rajtam lévő pólót.