Ismeretlen Extrákkal

60.

Lábamat leegedi, hogy újra abban a pozícióban legyek, mint először.

- Most mit fogsz csinálni? - érdeklődök.

Bevallom, kimerültem. Nem csináltam semmit, mégis úgy érzem magam, mint aki egész nap robotolt. A végtagjaim elgémberedtek és zsibbadnak, az agyammal pedig már nem vagyok képes reálisan gondolkodni. Vagy inkább nem is akarok...

Rá bízom magam, lesz ami lesz.

- Meglátod - válaszol egyszerűen.

A nadrágját már visszagombolta, mintha nem történt volna semmi.

Italt tölt magának.

De közben mintha gondolkozna.

Nem szólalok meg. Nem is akarok és nem is tudok. Inkább pihenek. Rákészülök, hogy talán valami szörnyű következik, legalábbis abból ítélve, hogy habozik. Ezért felkészítem a testem és a lelkem minden eshetőségre.

A combomon az ütések nyomai már nem fájnak, annak ellenére, hogy tisztán kivehető, mi történt és mivel.
Fürdésnél biztosan csípni fog...
A ruhám a földön hever, mint valami rongy. Sajnálom, tényleg szép darab volt. A melltartóm a lábam mellett terül el, a bugyim is átázott, úgyhogy hamarosan rázni kezd a hideg. Bizonyára itt nem fűtöttek be, hiszen tulajdonképpen olyan, mintha egy pincében lennénk.

- Fázok - jelentem ki.

Felnéz rám, majd leteszi a poharát a gurulós asztalra.
Támaszkodik, mintha nem tudná mitévő legyen velem. Vajon tényleg nem tudja?

Végül odajön hozzám, de nem szabadít ki. Csak néz. Végig mér és bámul. Szinte zavarba is hoz, ezért megkérdem.

- Miért nézel?

- Tán nem szabad?

- Zavar.

- Zavar, hogy nézlek? Már sokszor láttalak meztelenül.

- Nem szeretek meztelen lenni.

- Miért?

- Hát nyilván, mert nem vagyok elégedett magammal. De ebbe ne is menjünk bele. Engedj el, kérlek.

Felhorkan, majd egyszerűen kisétál és ott hagy.
Azonban hamar visszatér egy fekete szemkötővel.

- Nem akarom - tiltakozok, mikor tudatosul bennem, hogy mit akar.

Ő viszont mellém lép és egyszerűen felköti. 

- Talán ez segít.

- Attól, hogy nem látok még zavar, hogy nincs rajtam semmi.

Hirtelen mozdulattal letépi a bugyimat is. Mi a fasz...

- Na most! Mostmár tényleg nincs rajtad semmi. Azt a láncot fent hagyom a combodon. Csinos.

- Árész, kérlek...

Igazából nem is tudom mit akarok mondani. Annyi lehetőség cikázik a fejemben, nem tudom melyik lenne a helyes, ezért inkább elhallgatok. Nem folytatom, pedig érzem, hogy arra vár.

Megint csak a hallásomra hagyatkozhatok.

A léptei most ezerszer hangosabbnak tűnnek. A kinti zajból semmit sem hallok, kizárólag az ő cipőjének kopogása ordít.
Mintha fel-le sétálna.

Megugrok mikor egy érintést érzek meg a popsimnál.
Most fogom fel csak igazán, mennyire megszoktam már az análdugót, mert éppen húzza ki és hát ááuu...!

Megkönnyebbülést érzek, miután kihúzza belőlem.

A combomon lévő lánccal arrébb húz pár centivel, amennyit a bokámon és a csuklómon lévő láncok még engednek. Mint valami állat...