Ismeretlen Extrákkal

64.

Felém közeledett. Az arcomhoz. Vagyis inkább a számhoz. Én pedig csak álltam ott egyhelyben.
Biztos jó ötlet lelépni egy idegennel?
Mire épeszű válasz juthatott volna eszembe, megcsókolt. Finoman, mégis birtoklóan. Ezzel az egy csókkal annyira beindított, hogy nem volt kérdés elmegyek-e vele.

Nem tudom, hogy Árész hiánya vagy csak az előttem lévő férfi sármos külseje késztetett rá, de visszacsókoltam.
Talán reméltem, hogy újra azt érzem, számítok valakinek. De legalábbis, hogy egy kis időre kellek valakinek, aki talán nem megaláz, hanem a tenyerén hordoz abban a pár órában.

Erotikusan csókolt. Játszadozott a nyelvemmel, a számmal, majd elváltak az ajkaink és a nyakamat kezdte izgatni. Kínzóan lassan. Nyalt, szívott, csókolgatott. Közben a zene hatására eufórikus érzés kerített hatalmába.
Annyira érzelmesen, annyira finoman bánt mindenemmel.
Átfutott az agyamon, hogy megkérdezem minden rendben van-e vele, de ahogy elhúzódtam és a szemébe néztem, szinte elélveztem a látványtól.

Egy pillanatra el is felejtettem azt az embert, aki miatt ebbe a helyzetbe kerültem. Elfelejtettem Rebekáékat és mindenki mást.
Csak is az előttem álló ember létezett.
Mintha szerelembe estem volna első látásra, de ez most inkább csak a szexre vonatkozott. Akartam Őt! Kurvára!
Amikor pedig még közelebb lépett, végig vezette kezeit felfelé a nyakamig és egy határozott szorítással megragadott, szemeiben pedig tüzet láttam, akkor és ott, azon nyomban engedtem volna neki, hogy megbasszon és nem különösebben izgatott volna a néző közönség sem.

- Azt hiszem ideje indulni - nézett a szemembe.

Kézen fogott és a kijárat felé indultunk.
Extázisban voltam. Alig tudtam utána menni, annyira gyorsnak tűntek a lépései.
Egyszerűen a hatása alá kerültem.
Nem hittem el, hogy ennyire magával ragadott. Vajon bedrogozott? De hisz magamnál vagyok! Tudom mit teszek, de olyan, mintha az ő akarata szerint cselekednék. Vagy ennyire kiszámítható lennék?

Egy sötét utcába mentünk, ahol egy nagydarab faszi várakozott, majd kinyitotta egy sötét kék terepjáró ajtaját, az ismeretlen partnerem pedig betessékelt.
Átfutott az agyamon, hogy simán lehet most elrabolnak, de ahogy beszállt mellém és rám nézett, lehetetlennek gondoltam, hogy rossz ember legyen.

- Hazafelé - szólt a sofőrnek.

Le sem tudtam venni róla a szemem. Tekintélyt parancsoló. Ez jutott róla eszembe. Mármint csak a szexi után.
Felém fordult, a combomra tette a meleg tenyerét és kicsit rászorított.

Reméltem, hogy nem kell beszélgetnem vele, mert nem voltam beszámítható. Úgy éreztem egy szó sem jön ki a számon, de ha mégis, abszolút hülyeség lenne vagy értelmetlen. De szerencsére nem tűnt úgy, mintha bájcsevegni akarna.

Viszont a gondolataimból kizökkentve hirtelen az ölébe rántott, de arra rohadtul nem voltam felkészülve, hogy ennek a mozdulatnak a következményeként elreped a ruhám. Annyira megilletődtem, hogy másodpercekig nem is reagáltam.

- Sajnálom - szólalt meg végül.

Szótlanul bámultam, végül elnevettem magam.
Viszonozta mosolyomat zavartan, de szerintem azt hitte megőrültem...

- Ne haragudj. Csak ez annyira... előrelátható volt - kerestem a megfelelő szót. - Már a táncnál is féltem, hogy elszakad - nevettem tovább.

- Sajnálom. Kifizetem vagy veszek újat - szabadkozott.

Meglepődtem a kedvességén. Őszintének tűnt, nemcsak udvariasnak.

Másodpercekig csak mosolyogva bámultam irigylésre méltó arcát. Kezemmel végig simítottam borostáján, majd a nyakába kapaszkodva megcsókoltam.
Érzelmesebben, mint kellett volna. Érzelmesebben, mint az normális lenne egy ilyen helyzetben.
Ő pedig viszonozta. Ugyanannyira érzékien, mint én. Mintha ezer éve ismernénk egymást és tudnánk mire vágyik a másik. 
Abszurd volt.