Denem vagy Potter? | Perselus Piton ff. |

24. Fejezet - Az Időnyerő

A szünidő utolsó napját ünnepi vacsora koronázta meg. Tom, a kocsmáros összetolt három asztalt a különszobában, és ötfogásos lakomával traktálta a hét Weasleyt, Harryt és Hermionét.

- Hogyan megyünk holnap a pályaudvarra, apa? - kérdezte Fred, mikor már a csokoládépudingnál tartottak.

- A minisztérium kocsikat küld értünk - felelte Mr. Weasley.

Az asztalnál ülők mind felkapták a fejüket.

- Hogyhogy? - pislogott Percy.

- A te tiszteletedre, Percy - bizonygatta komoly képpel George. - A kocsi orrán lesz egy kis zászlócska, IE felirattal...

- IE mint Istenítsetek Engem - tette hozzá Fred. Percy és Mr. Weasley kivételével minden jelenlévő belekuncogott a pudingjába.

- Miért küld értünk autókat a minisztérium, apa? - ismételte meg a kérdést méltóságteljes hangon Percy.

- Saját kocsink már nincs - felelte vállvonogatva Mr. Weasley -, és mivel ott dolgozom, megteszik nekem ezt a kis szívességet... - Tammy figyelmét nem kerülte el, hogy beszéd közben Mr. Weasley föle elvörösödött. - Ronnal is mindig ez történt, ha zavarban volt.

- Szükség is lesz azokra az autókra - jelentette ki szigorúan Mrs. Weasley. - Van fogalmatok róla, mennyi csomagot visztek magatokkal? Jól is néznétek ki a mugli metrón... Jut eszembe, összepakoltátok a cókmókotokat?

- Ron még nem rakta be a ládájába az új szerzeményeit - panaszolta mártírhangon Percy. - Az összes ott hever az ágyamon.

- Lefekvés előtt fejezd be a csomagolást, Ron, mert reggel már nem lesz rá idő - érkezett az anyai intés. - Tammy drágám, minden rendben? - A lány tőle szokatlan módon csendes volt, és a Malfoy kúrián tett látogatása óta karikák voltak a szeme alatt, sápadt volt, a szeme tompán csillogott, és még a haja is fénytelen volt. A vacsora alatt alig evett valamit, és a máskor vidám kisugárzása minden nyom nélkül eltűnt.

- Múló rosszullét. - Elmosolyodott volna, de köhögni kezdett. - Valami vírus, néhány nap alatt kiheverem. - Bármennyire is hitt abban, hogy meg tud küzdeni a férfi - feltehetően gyerekkori rossz tapasztalataiból származó - gátlásaival, az elutasítás, a távolság, és a saját undok hangjaival való folytonos küzdelem kimerítette, és napról napra rosszabbul volt. Az energiája arra ment el, hogy az állatokat a táskában ugyanolyan jól el tudja látni, mint napokkal azelőtt. Ez azzal járt, hogy arra hogy saját magát összekapja, vajmi kevés maradt. Vagy ahogy Nickolas mondta: "Eddig is szarul néztél ki, most legalább úgy is érzed magad." De a goromka aggódón fészkelte be magát a lány melegítőjének kenguru zsebébe, és még a pimmaszok is visszafogták magukat, ami már a többi lénynek is aggodalomra adott okot. Hosszasan tárgyalták a lány levertségének lehetséges okait, és a szemiflázs kölyök minden alkalommal hűségesen őrizte a titkot.

Másnap reggel Tom szokásos fogatlan vigyorával és egy bögre teával ébresztette Harryt. A fiú egykettőre felöltözött, s éppen a makacsul alvó Tammyt igyekezett magához téríteni, amikor beviharzott az ajtón Ron. Menet közben rángatta magára a pulóverét, és igencsak feldúltnak tűnt.

- Minél előbb kiérünk a pályaudvarra, annál jobb - zihálta. - Ott végre megszabadulhatok Percytől. Most azt találta ki, hogy én öntöttem le teával Penelope Clearwater fényképét. - Ron elfintorodott. - Tudod, ő a barátnője. A képe most elbújt a keret mögé, mert szégyelli, hogy felázott az orra...

- El kell mondanom valamit - fogott bele halkan Harry, de nem folytathatta, mert ekkor Fred és George rontott be a szobába. Ront keresték - gratulálni akartak neki, hogy megint sikerült felbosszantania Percyt. Erre már Tammy is felébredt, és kómásan vonult át a fürdőszobába.