0.

66 5 0
                                    


Visz a vonat, megannyi szélben integető pipacs néz vissza rám, ahogy homlokomat az üvegnek nyomva kifelé bámulok. A semmibe révedek.

Talán jó lenne lehunyni a szemem, jó lenne aludni egyet. De nem megy. Fojtogat a meleg. És fojtogatnak az emlékek. Az emlékek, amik rögvest rám törnek, amint becsukom a szemem.

Tulajdonképpen nem csak akkor. Hanem mindig. Folyamatosan ostromolnak. Folyamatosan incselkednek velem, és én nem tudom eldönteni, mit is gondoljak arról a rengeteg, felkavaró élményről amiben az elmúlt hónapok során részem volt.  

RockcsókUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum