Eltelt egy hét, majd kettő is. Én pedig mind a tíz körmömet rágva a munkahelyemen, próbáltam elérni telefonon a hugomat Yunát.
-Egyszerűen nem veszi fel!-fakadtam ki és esetlenül lerogytam a székre.
Elena néni mindezt kétségtelenül végignézte, levette a kötényét és rádobta az asztalra, majd bölcs szemében aggodalom villant.
-Elmentél személyesen a házához is?-kérdezte.
-Hát persze! De semmi.-csóváltam a fejemet, kezdtem feladni a reményt.
-Lehet nyaralni van.-vetette fel az ötletet.
-Ősz közepén? Neki jelenleg most kezdődött a középiskola, nem menne el nyaralni.
Meg aztán ott a munkahelye.
Elena néni bólintott.
Tétlenül vártam még egy hetet, egyszerűen se híre se hamva.
A vége felé már nem vártam, miszerint jelentkezzen. Feladtam és reménytelenül éltem minden napjaimat, biztos valahol jól el van, ahol nincsenek szabályok, munka és iskola.
Bárcsak én is megtehetném. Eltűnni innen nyomtalanul és valahol máshol szebb jövőt kezdeni.
Ekkor kopogtattak miközben én fogyit zabáltam, két film megnézése közben. Tudom szánalmas.
-Igen, ki az?-még nem nyitottam ki az ajtót, vártam, hogy a túloldalon lévő megszólaljon.
-Én vagyok az, Jungkook. Bejöhetnék?
Lefagytam, ez meg mégis mit keres itt?
-Persze.-motyogtam, közben a csokis fagyi maradványai próbáltam lenyalni a szám széléről, kevesebb sikerrel.
Jungkook besétált a nappaliba, nem tűnt annyira vidámnak, inkább mint aki dühös.
Nem ült le a kanapéra, inkább fel alá járkált ami bosszantott ugyan de mégis kussban maradtam.
-Valaki ellopta a kocsimat. Próbáltuk vissza a nyomozni, hogy ki lehet a tettes, meglepődnél!-mordult fel én pedig egyre kíváncsibbá váltam.
-Úgy érted Yuna volt az?
-Ezek szerint kettőtök között te vagy az okosabb. Hihetetlen! Vajon ő az okosság helyett mit örökölhetett?-mogorván lehelyezte test súlyát az egyik fotelbe.
Az ironikus megjegyzést elengedtem a fülem mellett, helyette Yunán járt az eszem, végül is, csak ő lehet olyan elvetemült, hogy ellopja a gengszter főnöknek a kocsiját.
De vajon mire kelhetett neki?
-És mi van ha üldözte valaki?-remegett meg a hangom.
Jungkook erre fel csattant mérgében.
-Kit érdekel? Ellopta a kocsimat!-hitetlenkedett.-Bocs de a testvéred nem tartozik bele a hatáskörömbe, nem vagyok köteles megvédeni.
Erre az én agyam is elborult. Mégis mi az hogy nem köteles.
-Ide figyelj! Yuna eltűnt és most nem tudom elérni, lehet hogy már rég halott mert ti belekevertétek olyan dolgokban amiben egyáltalán nem kellett volna!-szegeztem rá a mutató ujjam.
-Nem te figyelj! Nekem ehhez semmi közöm, hogy a testvéred mibe keveredik bele. Felőlem azt csinál amit akar, de meglopott és ezt nem veszem figyelmen kívül.-fenyegetően fölém kerekedett, fekete szemeit rám szegezte.
Nem is kell mondanom, fülem farkam behúztam miatta.
Ezek után mintha mi se történt volna, törtük mindketten a fejüket vajon hol lehet a testvérem és a lopott kocsi. Míg ő a járgány miatt aggódott, én az egyetlen rokonom miatt, hiszed nekem csak ő maradt.
Mindketten más miatt, mégis egy volt a célunk, megtalálni azt ami elveszett.
Talán ez volt az a pont amikor elkezdtem közelebb kerülni hozzá.
