Zavaros Szerelem

Prológus

Reggel hatkor jelzett az ébresztőm, hogy ideje lenne felkelni.
- Csak még öt perc! - dünnyögtem leállítva az ébresztőt és már aludtam is vissza. Persze nem sokáig, mert anyu bejött a szobámba és szólongatott.
- Kicsim, ideje lenne felkelned. Ugye nem akarsz elkésni az első egyetemes napodról? - mondta kedvesen. Ó bakker, tényleg, most kezdődik az első napom az egyetemen. Végre valóra válthatom az álmaimat. Újságírást fogok tanulni a Texas A&M-en, College Station-ben. Igazából nagyon izgatott vagyok, hiszen ott mindenki idősebb lesz nálam, kivéve persze a gólyákat. Nem tudom milyennek látnak majd az emberek, mindig voltak gondjaim velük, sosem szerettek, ezért elvoltam a kis könyveimmel és kész.
- Na, nem készülődsz? - kérdezte anyu már az ajtóban állva. Ezekről az elbambulásokról már le kellene szoknom.
- De igen! Addig kérem a reggelimet! - mondtam kipattanva az ágyból és még pont láttam, ahogy anyu elmosolyodik. Gyorsan odarohantam a szekrényemhez, kikaptam egy sötétkék ujjatlan felsőt és egy fekete, magasított derekú szoknyát és felöltöztem. Aztán jöhetett a smink és a haj. Hosszú, vörös, hullámos hajamat lófarokba fogtam és a hajgumit a hajammal körbetekerve eltakartam, ezután a smink jött, fekete szemceruzával kihúztam égszínkék szememet, majd tussal felül is kihúztam és végül jöhetett a szempillaspirál. Megnéztem az összképet a tükörben, és már futottam is le a konyhába közben felkapva a táskámat. Leültem az asztalhoz és szó szerint zabálni kezdtem. Anyu pedig csak nevetett rajtam. Miután végeztem a reggelivel, felhúztam a cipőmet és kisprinteltem a kocsimhoz, hogy időben odaérhessek a suliba. 1 óra kocsikázás után végre megérkeztem. Most biztosan azt kérdezitek miért utazok 1 órát?! Nos azért, mert nem akartam koleszban lakni, a családommal akartam maradni és így nem lesz hamar elegem a suliból sem, ha valaki szekálni akarna. Besétáltam a hatalmas iskolába és megkérdeztem a portástól, hogy hova is kell mennem.
- 211-es terem. - mondta és eligazított. Megköszöntem és mentem is tovább. A folyosón haladva láttam, hogy mindenki megbámul és ezt utáltam. Mindenkiről lerítt, hogy melyik klikkbe tartozik. Ott voltak a focisták, az atléták, a stréberek, a könyvmolyok, a chat-függők, a kitaszítottak, punkok és még sorolhatnám. Végül elértem az úti célomat és benéztem. Köszöntem a tanárnak és leültem egy rövid, szőke hajú lány mellé. Idegesítő, vékony hangon szólt hozzám.
- Szióka! Denise vagyok! - nyújtotta a kezét.
- Szia, én meg Caprice.
- Ó milyen kis cuki neved van, igazán egyedi. - mondta mézes-mázosan.
- Köszönöm. - zártam le a témát, de ő ezután is beszélt hozzám, én viszont már nem figyeltem rá.
Körülnéztem, hát ők lesznek az osztálytársaim.