Jungkook sóhajtva fogta meg telefonját, s a hívást fogadva tette a füléhez a készüléket.
-Szia Bogum.. -
-Jungkook, szerelmem hol vagy? Nem úgy volt, hogy este hazajössz és megmagyarázod ki az a Taehyung akiről az a Jin fazon mesélt? Mesélt, a faszt, konkrétan megmondta, hogy az exed! - Hallatszott a felháborodás.
-F-Figyelj Bogumie.. Tudom.. De.. Nekem... Kell egy kis idő.. Én most.. Szeretnék kicsit gondolkodni.. Majd elmondok mindent.. Majd elmagyarázom.. - Nézett le, s szinte égette a férfi tekintete a hátát.
-Rendben.. Mennyi kellene? -
-Egy.. két...három.. -
-Egy, két, három mi? Nap? -
-Hét.. - Kezdett bele halkan a fiatalabb. - Talán.. Talán két vagy három hét gondolkodás.. - Motyogta.
-Mit akarsz te átgondolni? Jungkook kezdesz egyre jobban összezavarni! Mivel tömte tele a fejedet az a Seokjin?- A szobában megfagyott a levegő. Még Yeosang is csak bámult Jungkookra. Mihez is akart Jungkook két hetet?
-Át kell gondolnom azt.. Hogy tényleg el szeretnék-e vállni.. - A vonal túloldalán Bogum teljesen ledermedt. -Jelenleg.. Nagyon is azon a véleményen vagyok, hogy nekünk nem kellene ezt tovább folytatni.. Át szeretném ezt még többször gondolni és.. Még van egy pár másik dolog is amit még át szeretnék gondolni.. Seokjin nem tehet erről. Mikor eljöttem én nem zártam le magamban egy bizonyos időszakot. Sok gondolat és kérdés van bennem, Bogum.. Kérlek értsd meg.. - Jungkook hangja vékony volt és halk, ám a jelenlévők közül mégis mindenki hallotta. Bogum a vonal másik végéről csak egy mély sóhajt hallatott, majd belegyezett és bontotta a vonalat.
-Apu? - Fogta meg kezét Yeosang.
-Hm? - Mosolyodott el, s ölébe húzta.
-Mit akarsz csinálni az alatt a két vagy három hét alatt? - Taehyung hirtelen szisszent fel a háttérben, ahogy Seokjin ismét elkezdte fertótleníteni a sebeket. A nyuszi fiú már szinte reflexszerűen fordította fejét Taehyung felé és felpattanva szaladt hozzá, hogy megfogva a kezét, segítsen neki kibírni a fertőtlenítőzést. Csak akkor vette észre, hogy mit is csinál mikor Jin kezéből kétépve a fertőtlenítőt, ő maga kezdte el a vattapamaccsal tisztogatni a férfi arcát. Taehyung tekintete azonnal megfagyasztotta. Szemei is kicsit elkerekedtek, megdermedt, puha kezeit sem mozdította el a férfi arcától. Taehyung forró bőre szinte égette Jungkook ujjait.
-Látom, a reflexek még megvannak. - Köszörülte meg a torkát Namjoon, ezzel megtörve a hosszú, kínos csendet. Jungkook fejét megrázva lefelé nézett.
-Csak.. Aggódtam... Baj..? - Motyogta elpirulva.
-Ugyan.. - Kuncogott fel Jin és Namjoon egyszerre, s mindketten visszagondoltak a régi szép időkre mikor Taehyung egyetlen szisszentése egy varázsütésre odahívta Jungkookot, s ő maga ápolta le a férfit.
-Én csak jobban tudom, hogy hogyan segítsek neki és hol fáj neki! - Csattant fel. - Amúgy is Jin mindig megnyomja neki! Ezért lesz utána mindig lilább! Csak nézz már rá! Fáj neki, ha durván csinálod! Nem elég, hogy meg van lőve? - Kezdett bele hevesen, közben a vattapamaccsal óvatosan mosta le a vért Taehyung halántékjáról. - Jézusom, itt is megvágtad magad? Nem szégyeled te magad? Meghalsz ki vigyáz Yeosangra?! - Rázta meg fejét. Taehyungból feltört egy nevetés. Őszinte, szívből jövő nevetése betöltötte a szobát. -M-Most.. Mi olyan vicces..? - Pirult el a fiatalabb.
-Olyan aranyos vagy.. - Halkult el a férfi. Jungkook azonnal mégjobban elpirult. Ismét úgy érezte magát, mint évekkel ezelőtt, mikor Taehyungal élt.
-E-Ez nem igaz.. Ne hazudj.. - Tette le a vattát meg a fertőtlenítőt, majd egy sebtapaszt megfogva óvatosan felnyomta azt az arcára. -Úgy.. Ne legyen vizes, ha elmész fürdeni, nincs annyi mini sebtapasz.. -
-Apu, a kérdésemre mikor válaszolsz?- Mászott fel melléjük Yeo, s Jungkook kezébe adott egy nagyobb kendőt.
-Kösz, kicsim, de előbb Tae pólóját kell levenni. - Nyúlt a ruha aljáért, s egy szó nélkül levette az anyagot. -Uh.. Tényleg nem tudsz vigyázni magadra? Hát komolyan.. - Rázta meg fejét egy fintorral arcán, s egy fogóért júlt, amit persze nem talált, hisz nem volt. - Hogyan szopjam ki a golyót ha nincsen semmi amivel kiszedhetem? Há mi vagyok én? Varázsló, hogy kiszedjem? - Morgolódott, s a konyhába kitipegve evőpálcikákkal tért vissza. Lefertőtlenítette őket, majd óvatosan megpróbálta kihúzni a golyót, Taehyung oldalából.
- Megverlek, ha valamelyik szerved megsérült! - Morogta kicsit már hangosabban. Namjoon és Seokjin csak a távolból figyelték, ahogy Jungkook morgolódva ellátja Taehyungot. A férfi csupán mosolyogva tűrte a fájdalmat és a szidásokat, hisz Jungkook végre ott volt. Tényleg ott volt és nem csak álmodta. Yeosang csendesen elvonult, hogy a kis Hyorival játszon a babaszobában.-Jungkook.. - Tette kezét a fiú combjára.
-Miért heteket kértél Bogumtól és nem napokat? - Kérdezte halkan. A fiatalabb csak megállt a kötözéssel, s kicsit elszégyelve magát elnézett a másik irányba.
-Szeretnélek zavarni téged és Yeosangot egy kis ideig... Tudod.. a házatokban lébecolni... - Taehyung felsóhajtott ahogy ezt meghallotta. -Főzni neked meg ilyenek.. Aztán... Miután "gondolkodtam" benyögöm, hogy elválok és... Utána tovább zavarlak titeket.. - Hangja vékony volt és halk, míg a férfi oldalára tekerte fel a gézt, majd lassan visszaadta rá a pólóját. Taehyung elcsendesedett. Jungkook? Zavarni őket? Valóban sok idő eltelt és mindketten változtak, viszont Jungkook soha sem zavarná a férfit. Legszívesebben magához láncolná őt egy életre. Ahogy most itt ápolta őt és a kis törékeny, mégis izmos alakjával itt ült mellette, legszívesebben a kanapéba nyomva őt, csókolná ki belőle a lelket is. Persze a jelenlegi helyzet ezt több szempontból is meggátolta. Elsősorban Taehyungnak a fizikuma jelenleg nem volt a legjobb. Egyedül felállni sem lett volna ereje, nemhogy Jungkookot a kanapéra nyomni. Persze ott voltak a további problémák. Nem tudta, hogy mi zajlik a fiatalabban. El akart vállni. Igen, de mi van, ha nem miatta vagy ha ő erre még nincsen készen. Pedig, ha Taehyung csak egy kicsit is tudta volna, hogy Jungkook mennyire vágyott arra, hogy ismét azokat a telt, forró ajkakat csókolhassa, s finoman ízlelje őket. Taehyung sóhajtva elhatározta, hogy most kideríti mire vágyik a másik.
-Te soha sem zavarnál. - Hajolt kissé közelebb. Jungkook elpirulva hajolt ugyan úgy közelebb, hátha ez a hajolás azt jelentette amire ő gondolt és Taehyung meg akarta csókolni..
-Ha soha sem zavarnék.. Akkor ez azt jelentené.. Hogy visszamehetnék és elfoglalhatnám az ágy másik felét? - Döntötte fejét egy picit oldalra, s tekintete Taehyung ajkaira tapadt.
-Akár a szívemet is.. - Vezette kezét Jungkook tarkójára, s közelebb húzva az orruk helye összeért, s magán érezte a nyuszi fiú lehelletét. Forróság öntötte el, szíve heves tempóban verdesett mellkasában, szinte felrobbanva bordái közt. Az ő tekintete is a másik ajkaira tapadt. Nem bírt elnézni azokról a gyönyörűen ívelt cseresznye ajkakról. Hol érdekelte Taehyungot, hogy Jungkook férjnél van? Bassza meg mindenki. Ő mindig is az övé volt. -Bár azt már úgyis megkaptad. - Azzal összetapasztotta ajkaikat.
YOU ARE READING
Kezeket fel Mr. Kim ~Taekook~ [BEFEJEZETT]
FanfictionKim Taehyung egy iszonyat jóképű férfi, tragikus élettel, s rengeteg pénzzel. Gyűlöli a szerelmet, s egy nem létező tündérmesének tartja, amit csak a gyenge emberek találtak ki, hogy a gyerekeket ilyen hülyeségekkel etessék! Igazán magába fordult, t...