Az én bűnöm. ( Befejezett)

23

Másnap ahogy fel keltem, el mentem zuhanyozni, felöltöztem majd szóltam anyának hogy el megyek járok egyet, meg kicsit körül nézek a városban, ő mondta hogy jön velem így együtt mentünk.

Ahogy sétálgattunk az utcákon nagyon szép épületek voltak itt, sok bolt sorakozott szinte egymás mellett, be mentünk egy ruhás boltba ahol szebbnél szebb ruhadarabok voltak, anya vett egyet nekem is meg magának is.

Mikor ki jöttünk anya mondta hogy még be megy egy pékségbe vesz egy kis ennivalót mert már éhesek voltunk, ahogy ő be ment és meg álltam a bolt mellett és vártam őt amíg hírtelen egy kéz hátra nem húzott.

Neki nyomott a bolt hátsó falának, mikor realizálódik bennem ki az simítani akarok de be fogja a számat.

- Sss, semmi baj, már nem lesz semmi baj. - Csitít de én nem tudok meg nyugodni a könnyeim le folynak az arcomon.

Húz magával de én nem akarok menni, rám néz, nemet jelezve rázom meg a fejemet mire csúnyán néz rám.

- Indulj el most. - Mondja halkan de vészjóslóan.

- Kérlek, azt mondtad számít a boldogságom ugye ? - Nézek a szemébe az éj könnyes szememmel.

- Igen ,ezt mondtam. - Mondja.

- Azt hiszem velük van a boldogságom, kérlek ne vedd el ezt tőlem. - Kérleltem sírva.

- Velük? Hisz az anyád el hagyott, a másik meg nem is az apád. - Mondja frusztrált hangon.

- De próbálkoznak, próbálnak boldoggá tenni, szeretni, anya is próbálja jóvá tenni, és nekem ez számít érted? Kérlek ne csináld ezt. - Magyarázom.

- És akkor mi legyen, menjen mindenki a saját útjára? - kérdezi.

- Igen, Rhys én....- Kezdeném de bele vág.

- Nem. - Vágta rá majd hirtelen magával kezdett húzni.

Hiába próbáltam szabadulni nem tudtam, erősen fogott és vitt magával, egészen egy kocsiig majd be tuszkolt az ülésre, mikor vissza ki akarok szállni, fel húzza a felsőt kicsit magán így látni vélem a kést az öv mellett.

Be ül a kocsiba majd be indítja a motort, le zárja a kocsi ajtaját, mikor oldalra nézek látom anyát amint riadtan néz minket.
"Segíts " tátogom neki fejemet az ablak üvegnek döntöm sírva, miért történik ez velem?

- Ss nyugodj meg, minden rendben lesz. - mondja.
- Haza viszlek. - Mondja még.

- De nekem itt van az otthonom. - Mondom sírva mire a kormányra csap idegesen.

- Nem. Fejezd be.- Rivall rám mire összerezzenek. - Velem van az otthonod, és erről nem nyitok vitát, eddig le sem szartak, nem számítottál senkinek, senkinek rajtam kívül és most hogy itt vannak csak úgy el dobnál, ennyit ért neked a szeretetem Virágszál? - Magyaráz ingerülten, közben meg már ki hajtottunk az autópályára.

- Nem, sokat ért, nagyon sokat, de kérlek nem szakíthatsz el mindenkitől. - Mondom neki.

- Óh drágám nem én szakítalak el, ők löktek el téged, én csak fel nyitom rá a szemedet, mert a hirtelen szeretet el vakít, persze meg értem, erre vágytál mindig egy családra, csak hogy ők nem a családod.-Magyaráz kimérten.

- Miért nem érdekel hogy mit akarok? - Kérdezem megtörten.

- Érdekel, most is pont azt teszem ami a legjobb neked. - Mondja és látszik rajta hogy egyre dühösebb.

- Az van írva az arcomra hogy ez jó nekem, a könnyeim azt sugallják hogy ez jó nekem? - Kérdezem sírva.

- Az istenit, fogd már be. - Szól rám hangosan. - Annyira kibaszottul naiv vagy. El hiszed hogy szeretnek. - Mondja még, nem merek többet szólni csak az ablaknak dőlve pityergek. Kis idő múlva érzem hogy hozzá ér a lábamhoz de lelökőm a kezét amit nem díjaz.

- Te akartad Holie, én sosem akartam hogy ez legyen a vége, élhettünk volna boldogan de neked el kellett cseszni akár csak a többinek. - Magyaráz idegesen.

- Többinek? Te másokkal is ezt művelted ? - Kérdezem hitetlenkedve, nem mond semmit, még jobban el sírom magam, akkora hülye voltam hogy nem mentem rögtön a rendőrségre.

- Ma minden meg változik Virágszál, amíg nem leszel képes újra viselkedni és bízni bennem nem engedlek napfényre sem. - Mondta kimérten és én féltem, hihetetlenül féltem.

Órákkal később mikor meg érkeztünk egy számomra ismeretlen házhoz, ki szállt a kocsiból majd engem is ki szállított, be vitt a lakásba majd egyenesen egy ajtóhoz ment, ahogy kinyitott egy pince tárult elém. Fel nézem rá.

- Lefelé.- Vakkantotta.

- Kérlek...kérlek ne csináld ezt...ne küldj oda..-Sírom neki hátha megenyhül.

- Azért hogy el szökj ? - Kérdezi.

- Akkor sem én mentem el, el vittek. Én meg ígértem, rájuk kellett volna csapnom az ajtót? - Kérdezek remegve. - kérlek...- Döntöm a fejem a mellkasának.

-Egy esélyed van Holie, ha bármin rajta kaplak meg foglak ölni. - Jelenti ki ellentmondást nem tűrően.

- Rendben. - Mondom halkan.

El oldozza a kezeimet majd a kanapéra húz magával, már épp hozzám hajolt volna mikor elhúzódtam.

- Csak hagyj egy kis időt..kérlek...te még az előbb..-Szabadkozok, nem érdekel igazából csak ne érjen hozzám.

- Rendben, de vigyázz, semmi trükk. - Mondta majd fel állt és a konyhába ment. - Szomjas vagy? - Kérdezi.

-Egy kicsit. - Válaszolok. Ezután nem sokkal hozott nekem egy pohár vizet amit meg is ittam.

- Minden rendben lesz. - Mondja mire nem értem miért teszi, hirtelen úgy érzem el nyom az álom, már alig látok.

- Te mit...- Kérdezném de már csak a sötétséget érzékelem.

- SS minden rendben. - Hallom még majd teljes képszakadás.