A maffia rabja

6.rész.

Az út csendben telt, egyikünk sem mondott semmit, ő az utat figyelte én meg a melletünk elsuhanó tájat. Egyszer csak azt veszem észre hogy megálltunk egy hatalmas kapu előtt. A kapuban hat fegyveres őr állt, amint a kapu kinyitodott egy hatalmas ház, milyen ház kastéllyal találtam szembe magam. Amint a kocsival beálltunk három fegyveres őr jelent meg a kocsinál. A férfi kiszállt és átjött az én felemre, kinyitotta a kocsi ajtaját és az ölébe vett menyasszony pózban és vitt is be a villába. Az ajtót kinyitva egy szoba lány jelent meg.

- Jó napot úram!- köszönt kedvesen a szolgáló.
- Jó napot!- köszönt a férfi,majd egy lőpcső felé indult meg velem. A lépcsőn fel érve egy hatalmas folyosoval talátam szembe magam. A folyosó végén volt két szoba egymás mellet. A jobboldali szoba ajtojához vitt.
- Ki nyitnád?- kérdezi mély rekedtes hangján,én csak egyet bólintottam és ki nyitottam az ajtót. Bevitt és lerakot az ágyra,majd a szobalány jelent meg.
- Camila a túlsó szobát takarítsd ki, és amit végeztél szólj.
- Rendben úram,máris megyek.- válaszolta.
- Nekem most dolgom van, itt leszek a dolgozó szobában ha bármi kellene..
- Úram itt van amit kért.- jelent meg egy testőr.
- Jól van, köszönöm.- vette el a férfi a testőrtől a csomagot,majd elment.
- Ez a tiéd! Egy kérésem van, ne probálj elszökni vagy esetleg a rendőrségnek szólni. Ha szót fogadsz minden rendben lesz.- mondja és át nyújtotta a csomagot miben egy telefon volt.
- Fel hívhatom a családom?-kérdezem és a telefont nézzem. Nem tudom mért, de bízom ebbe a férfiban.
- Ma még nem! De igérem hogy legkésőbb holnap beszélhetsz veleük.- mondta és ki ment.

Nem mondom,hogy nem fordult meg a fejembe az ötlet hogy elszökök,de hamar rá jöttem hogy semmi értelme nem lenne,mivel én innét még csak fel állni sem tudok,és ha újra lábra állok sem tudnék elnszökni, hisz itt annyi a testőr,hogy lehetetlen megszökni. És bizzok a férfiban, remélem hogy holnap már beszélhetek a szüleimmel.