A maffia rabja

9.rész.

Black Summers szemszögéből

- Főnök az árú fele hiányzik.- jelentette az egyik emberem.
- Mi az hogy hiányzik?- kérdeztem egyszere idegesen és mérgesen.
- Valaki lophatott belőle.- válszolta félénken az előttem álló ember.
- És hogy nem vetették észre? Nem meg mondtam hogy az árukat semmi féle képpen ne hagyjátok felügyelet nélkül?- orditottam a képébe.
- De igen főnök, sajnálom.
- Mit sajnálsz idióta?- kérdeztem ordibálva.
- És a többi áruval mi van?- kérdeztem kicsit  nyugodtan.
- Azokkal nincs semmi probléma,csak a mai árú sérült.
- Azzonal szólj Jason- nak!- parancsoltam és leültem az asztalomhoz.

Jason a legjobb barátom és egyben a munka társam is ebben az egész szervezetben. Évek óta ismerjük egymást és egymás szüleit is. A barátságunk mára már tesvériségé vált.

- Mi történt Black?- kérdezte Jason, amint be ért a dolgozó szobámba.
- Mi nem történt?- kérdeztem vissza,majd Jason leült velem szembe az asztalhoz és kérdőn fürkészi az arcomat.
- A mai szállítmányt ki rabolták.- mondtam és hátra döltem a székembe.
- Igen tudom, a szállítmánynak több mint felét elvitték.- mondta olyan nyugodtan mintha az közölné hogy holnap sütni fog a nap.
- Te tudsz a dologról?
- Igen,de ne aggódj már rajta vannak az embereim és ki derítik,hogy ki és mért raboltak ki minket.
- Akkor jó.- válaszoltam én is lazán.
- Na és hogy vagy?
- Hát voltam már jobban is.
- Mi van megint? Az apád?
- Igen, el sem hiszed hogy most mit akar.
- Mért mit akar? Csak nem fel kell darabolj egy embert?
- Nem, feleségül kell vegyek egy idegen nőt.
- És ezzel mi a baj? Talán annyira csúnya?
- Jason az apám egy ismeretlen nőt akkar nekem feleségül.
- Jó,de mi a ki fogás? Nem szép vagy nem gazdag?
- Jason a nőnek van egy kislánya és volt egy férje is.
- Hogy férje? Na meg lánya?
- Igen.
- Én ezt nem értem.- mondta és elmeséltem neki mindent.
- Hát tesó nem lennék a helyedben az már egyszer biztos. Na és hogy döntöttél?
- Bele megyek ebbe a házasságba,három hónap után mikor végre minden az én iranyitásom allat lesz elválok tőle és szabadon engedem.
- De nagy lelkű lenntél.
- Tudod mikor láttam a nő arcát,amikor el mondtam hogy a férje meghalt,olyan fájdalmat látta a szemébe,amit utóljára anya szemében láttam,amikor megtudta hogy a húgom Jenna meghalt.
- Megértlek tesó.- mondta,majd Camila jelent meg.
- A vacsora tálalva.
- Rendben már is megyek.- álltam fel az asztaltól.
- Hát akkor én megyek,majd holnap még beszélünk.- állt fel Jason is és kezet fogtunk,majd távozott.

Amint távozott be mentem a konyhába.
- Camila!  A kisasszonynak készítsék  elő a vacsorát egy tálcára és amint megvan szóljanak,mert én szeretném fel vinni.- parancsoltam és be mentem a nappaliba,az asztalról elvettem a cigim és rá gyújtottam,majd percekkel később Camila jelent meg
- Uram itt a kisasszony vacsorája.
- Rendben.- válaszoltam és elvettem tőle a tálcát és fél indultam vele Amara szobájához. A szobához érve be kopoktam és egy "gyere" után be mentem. Amara az ágyon feküdt és az előtte lévő telefont bámulta.
- Itt a vacsora,remélem izleni fog.- tettem a tálcát elé.
- Nem kérem,nem vagyok éhes.- mondta.
- Amióta itt vagy egy falatot sem ettél.
- Nem tudok enni.
- Hát jól van, ahogy akarod,de a tálcát itt hagyom, hátha lesz étvágyad és megeszed.- mondtam,mire egy aprót bólintott.
- Hát akkor jó éjt.
- Jó éjt.