Sziasztok. Ez a történet kitalált. Mivel a Brúnó Zenész és nem főnök. Laci meg a barátai is benne lesznek, mivel a Lacival iskola óta legjobb barátok.
Szűcs Kamilláról szól, aki nagyon sürgőssen kell munka. Már kezdte volna feladni, de egyik kap sze...
Karácsony napja van. Legszebb ünnep az egész világon. Egyben a legszomorúbb is, mert ezen a napon halt meg a nagyi és rettentően hiányzik. A gondolatomat Brúnó cuki hangja zavarta meg.
Brúnó: Mit gondolkodsz bby? - kérdezte.
Én: Ezen a napon, vagyis 5 éve halt meg a nagyi. - könnyeztem meg.
Brúnó: Őszinte részvétem. Ez a legszarabb, mert karácsony van és ez elveszi az embernek a kedvét még az élettől is. - mondta.
Én: Köszönöm szerelmem. Igen, de megigértem mamának még a korházban, mielőtt elment, nem fogok szomorkodni és élvezni fogom a karácsonyt. - mondtam.
Egyszer csak írtak, le vettem töltőről és megnéztem, anya volt az.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Le tettem a telefont, Brúnóra néztem, aki a telefonját nézte, ki vettem a kezéből, éjjeli szekrényre tettem, rá másztam, lehajoltam és elkezdtem csókolgatni a nyakát, keze végig ment a hátamon, leért a seggemhez és belemarkolt és közben nagyokat sóhajtott. Elkezdtem mozgatni a csipőmet. Itt már kezdte elveszíteni a kontolt maga felett, se perc alatt maga alá tepert és szenvedélyessen megcsókolt.
Brúnó: Úgy megbaszlak, hogy 1 héttig nem fogsz lábra álni. - mondta.
Szinte le tépte rólam a pizsimet, le vette a bokszerjét, belém vágódott és el kezdett ütemes mozdulatot fel venni. Nagyokat nyögtem alatta.
Én: Ezh azh Brúnóh. Nagyonh jóh vagyh. - nyögtem.
Brúnó: Ez az babyh, áh, sikítsd a nevem, kérlek. - mondta nyögve.
Én: Brúnóóóh. - sikítottam.
Gyorsított a tempóján és szinte egyszerre mentünk el, le dőlt mellém.
Brúnó: Azta kurva Milla, ez nagyon jól esett. - mondtam.
Én: Nekem is. Figyi Brúnó, haza kell mennem. - mondtam.
Brúnó: Ne már, itt hagysz? - kérdezte.
Én: Sajnálom bébi, nálunk ez hagyomány, hogy, a karácsonyt együtt töltsük. Holnap már itt leszek veled bébim. - mondtam.
Brúnó: Oké, 1 napot ki bírom nélküled. - mondta.
Én: Na látod, el leszel a családdal és holnap meg kettesben ünneplünk. - mondtam mosolyogva.
Brúnó: Legyen úgy. - mondta ő is mosolyogva.
Fel keltem, fel vettem egy meleg ruhát, le mentünk, fel vettem egy jó meleg csizmát és kabátot, egy hosszú csók után, integettem a szerelmemnek, ki mentem, be ültem az autóba és el hajtottam. Valahogy ki bírom ezt a 1 napot nélküle. Tudom, sikerülhet. Szüleimhez érve, kiszálltam és be mentem, le vettem kabátot és a csizmát, be mentem. Konyhába vezetett az út.
